Prevost szerint a migránsok a remény misszionáriusai
Írta: Wolfram Schrems
(forrás: www.katholisches.info – 2025. december 11.)


[Bevezetés:
Tegnap óta a közmédia kenetteljes hangon szünet nélkül idézi Prevost karácsonyi üdvözletét – ugyanazokat az ostobaságokat, amikről W. Schrems a lenti cikkében beszámol. A világ számára ez Krisztus üzenete. – W. Schrems naponta jelentett meg hasonló furcsaságokat Prevostról és csapatáról – mégis konokul pápának tartja őt. Nyilván azért, mert ha nem ezt tenné, egyetlen újság, weboldal sem közölné le az írásait, így viszont sok helyen lehet velük találkozni.]



Prevostnak a hit ellen elkövetett eddigi legnagyobb botránya a hírhedt Szent Egyed közösséggel 2025. október 28-án a Kolosseumban megtartott vallások közötti béke-imája volt, amit a Nostra aetate kezdetű fatális zsinati nyilatkozat kihirdetésének 60. évfordulója alkalmával rendeztek meg, pont Simon és Júdás Tádé apostolok ünnepén, akik az életüket adták az igaz hitért.

A nem sokkal ezen esemény előtt közzétett Dilexi te apostoli exhortációban Prevost erre az elképesztő kijelentésre vetemedett: „Ő [a zsinati szekta] tudja, hogy üzenetei csak akkor szavahihetőek, ha azok a közelség és az elfogadás szellemét fejezik ki; és hogy minden visszautasított migránsban maga Krisztus kopogtat az ajtón.”

Már engedelmet kérek, de ez a mondat a szentségtörés határát súroló ostobaság! Miként e borzalmas kijelentésből kitűnik, Prevostnak halvány fogalma sincs a valós helyzetről. A „migránst” – micsoda hazug kifejezés, hiszen ő nem migrál tovább, hanem kényelmesen letelepszik (migrieren = vonul, vándorol) – természetesen semminemű szakrális minőség, jelleg nem illeti meg. A Máté Evangéliumában található versre való hivatkozás: „Idegen voltam és befogadtatok engem” (Mt 25,35), itt nem ér semmit, hiszen Urunk e szavakat természetesen a felebaráti szeretet és gondoskodás egyéni és saját erőből véghezvitt tetteire értette, és nem a befogadó országot károsító szervezett és adóból finanszírozott tömeginvázióra. Ráadásul a „migránsok” nem kopogtatnak, hanem benyomulnak. Prevost arról sem tesz említést, hogy a "világkatekizmus" 2241 paragrafusa legalább utal arra, hogy az államoknak joguk van a bevándorlást korlátozni.

Úgy tűnik, hogy ez az "üzenet" tartalmi kapcsolatban áll az ú. n. katakomba-paktummal, néhány a forradalom és a felszabadító-teológia mellett elkötelezett püspök 1965-ben St. Gallenben kidolgozott tervével. Közülük az egyik, Dom Hélder Câmara később magát Klaus Schwabot is megihlette, miként erről maga Schwab beszámolt. Mindebben ismét csak a baloldali és marxista beállítottságú erőknek a pénzarisztokráciával, a technokratákkal és a transzhumanizmussal való összekapcsolódását láthatjuk. Rómában mindezt rendben levőnek találják. Ugyanakkor üldözik a spanyol reconquista (Spanyolország visszahódítása az iszlámtól) örökségét: A vatikáni állattitkárság azt kérte, hogy „politikai óvatosságból”szüneteltessék Kasztíliai Izabella királynő (1451-1504) boldoggá-avatási eljárását.

A „migránsokat” a „remény misszionáriusainak” kijelentő nyilatkozat, amit a migránsok és menekültek 111. világnapján Prevost nyilatkozata alapján a bécsi plébániák hirdetőtábláin elhelyeztek, illuzórikus és nem katolikus. Miközben a hierarchia mindkét lábbal szilárdan áll a felhőkben, addig katolikusok és mások áldozatul esnek a migránsok erőszakának.


Feltéve: 2025. december 26.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA