Bergoglio egyre radikálisabb akatolikus "működése" azt eredményezte, hogy egyre több – elődeinek "eltévelyedéseit" egyébként szótlanul elfogadó – "katolikus" foglalkozik nyíltan azzal a kérdéssel, hogy pápa-e Bergoglio vagy sem. A vitázók egy része laikus, akik az interneten válaszolgatnak egymásnak és bírálják egymás cikkeit.
Az egyik leghevesebb "Bergoglio igenis pápa"-vélemény hirdetője – legalábbis német nyelvterületen – a summorum-pontificum.de nevű honlap tulajdonosa, aki, mint honlapja nevéből is kiderül, nagy Ratzinger-rajongó.
A katolikus-honlap.hu-n már megszámlálhatatlanul sok cikk foglalkozott ezzel a problémával, úgy hogy most csak arra a néhány dologra akarok reagálni, amik az említett honlap szerkesztőjének 2025. január 25-i írásában (Kann ein offenes Schisma dazu beitragen, die Kirchenkrise zu überwinden? – Hozzájárulhat-e egy nyílt szakadás az egyház válságának áthidalásához?) a legirritálóbb (mondhatnánk úgy is: a legostobább) megjegyzések voltak.
1. A szedesvakantizmus Krisztus Egyházában nem Bergoglio-val kezdődött
A „Bergoglio pápa vagy nem pápa” vitában ma felszólalók túlnyomó többsége egyáltalán nem foglalkozik a Bergoglio előtti időkkel. Ennek az a legfeltűnőbb és legfontosabb következménye, hogy ők még most is azt hiszik, hogy a Bergoglio-vezette "egyháznak" ma is csak érvényesen felszentelt bíborosai, püspökei és papjai vannak. – Ezzel szemben az igazság az, hogy a zsinati szektában már alig vannak érvényesen felszentelt klerikusok, és akik még vannak, azok már annyira idősek, hogy semmilyen funkciót nem viselhetnek, így nem is lehetnek döntéshozók sem.
Ugyanakkor a katolikusokat a vallásuk nem csak a pápa és az elöljárók iránti engedelmességre kötelezi, hanem arra is, hogy folyamatosan képezzék magukat vallásukban, és legyenek mindig éberek. Szent Pál apostol így óvta övéit: „Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok.” (2 Tessz 5,21-22) Magyarul: egy katolikusnak nem csak elfogadnia, hanem alaposan ismernie is kell vallásának tanait!
Mindazon erkölcsi és hitbeli "baj", ami ma a zsinati szekta körül történik, nem Bergoglio-val kezdődött: ez az a minimum, amit egy mai katolikusnak már észre kellett vennie, ha csak egy kicsit is tájékozott vallását illetően, ha volt a kezében valaha katekizmus, és látott valaha templomot belülről. Aki Ratzingert a maga arianizmusával, Wojtylát a maga vallások közötti béketalálkozóival, Montinit a meghamisított szentségeivel (hogy mindegyiküknél csak a legdurvább elhajlást említsem a sokból) valódi katolikus pápának ismeri/ismerte el, az már megbukott hittanból, az már nem kompetens arra, hogy Bergoglioval kapcsolatban bármilyen véleményt megfogalmazzon. Az egyszerűen nem végezte el a feladatát: nem hallgatta meg Szent Pál apostol intelmeit, nem vizsgált meg semmit, amit eléje tettek, nem hasonlította ezeket össze a katekizmussal stb. stb.
2. Valóban csak az lehet Krisztus Egyháza, amit a világ annak tart?
A bevezetőben említett cikk szerzője azt írja, hogy Krisztus Egyházának léte attól függ, hogy a világ annak tartja-e vagy sem!? Még a lehetősége sem merül fel benne, hogy Krisztus Egyháza nem mindig volt/van látható a világ számára. E véleményéből csak arra lehet következtetni, hogy nem ismeri az Egyház történelmét. Nem emlékszik arra, hogy Krisztus Urunk mennybemenetele után Krisztus Egyháza mindössze a Boldogságos Szűz Máriából, 11 egyszerű halászból és néhány asszonyból állt, és mégis ők voltak Krisztus Egyháza, ők ilyen kevesen alkották Krisztus Egyházát, ami igenis, így is az Egyház volt! És arra sem, hogy csak Isten közvetlen beavatkozásának, azaz a csodák sorozatának köszönhető, hogy ez a helyzet viszonylag gyorsan megváltozott, és pár évtized múlva Krisztus követőinek már látható – ugyan még mindig nem az egész akkori világ, hanem csak a környezetük számára – intézményei lettek.
Az 1931-es Katolikus Lexikon írja: »Jézus szerint a csodák lesznek az Ő Egyházának állandó bizonyítékai (lásd Mt 16,17) A szentatyák a csodáknak e sűrűségében látták a kereszténység gyors elterjedésének kulcsát. Szent Ágoston szerint másképp emberileg nem is volna érthető, hogy minden korú, nemű, rangú s műveltségi fokú emberek ekkora tömegei tértek a keresztény hitre, amelyet néhány csekély műveltségű egyszerű ember hirdetett nekik: csodák nélkül a kereszténységnek ez a gyors elterjedése maga volna a legnagyobb csoda.«
Mindazonáltal nem kéne elfelejteni, hogy még a csodák segítségével is évszázadoknak kellett eltelniük, hogy a keresztények létét és intézményeit ne csak Krisztus ellenségei és egy szűk réteg, hanem a „világ egésze” is észre vegye.
És még ez után is volt olyan idő, amikor Krisztus Egyháza a katakombákba szorult: például az arianizmus idején, amikor „a világ egyszer csak arra ébredt, hogy ariánussá vált”. (Szent Jeromos: „Felnyögött a föld és elcsodálkozott, hogy ariánussá lett.”)
Mégis, magukat tanultnak képzelő "katolikus" emberek egész sora hosszú évek óta azt állítja, hogy Bergoglio minden eretneksége ellenére igenis pápa. E tétel mellett például a summorum-pontificum szerkesztője ilyen érveket sorol fel: „Egy új pápa megválasztására semmi esetre sem jönne össze egy elfogadható létszámú főpap, ezért e disszidensek gyűlését se a kúria, se a világegyház nem venné tudomásul, sokak számára csak a nevetség tárgyát képeznék. A nagyobb nyilvánosság számára teljesen ismeretlenek és jelentéktelenek maradnának. Az egyház [azaz a zsinati szekta] élete számára semmilyen szerepük nem lenne. Az apostoli tradíció szerint a jog szerint megválasztott és az egész világ által Péter utódának elismert személy lehet csak a pápa.” – Ezen szavakból egyértelműen kiderül, hogy a Bergoglio pápasága mellett ágálók számára egy tekintéllyel bíró, a világ által elismert intézmény többet számít, mint maga a katolikus hit, mint az Urunkhoz, Jézus Krisztushoz való tartozás.
[Közbevetőleg: Az Egyház történelmében elég sok ellenpápa is létezett, akiket a világ uralkodói közül sokan igazi pápának ismertek el.]
Urunk Jézus Krisztus ezt mondta: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,19-20)
És Urunk egyik harcos követője, Szent Atanáz püspök és egyháztanító 360 körül, amikor az arianizmus szinte az egész keresztény világot elöntötte, ezt írta az igaz hithez hűségesnek maradó híveinek: „Isten vigasztaljon meg benneteket! Hogy a többiek a templomokat erőszakkal megszállva tartják, miközben nektek ezen időkben e templomok előtt kell állnotok, nagyon elszomorít benneteket. Sajnos, ma ez van: Nekik vannak épületeik, nektek megvan az apostoli hitetek. Szállták bár meg templomainkat, de a hiten kívül állnak ők. Ti azonban hűségesek maradtok, akkor is, ha az istenházakon kívül kell maradnotok, mert bennetek van a hit. Gondoljuk csak meg: Mi a fontosabb? Az épület vagy a hit? Természetesen az igaz hit! Ki nyert ebben a harcban, és ki vesztett? Az, aki az épületet birtokolja, vagy az, aki a hitet megőrzi? Az épület persze jó, ha ott az apostoli hitet tanítják; szent, ha ott mindent szentül cselekszenek. Ti vagytok a szerencsések, akik hitetek által az Egyházban maradtatok, ti, akik szilárdan ragaszkodtok a hit alapjaihoz, ami az apostoli tradíció által át lett rátok hagyományozva. …. Minél jobban erőlködnek a többiek, hogy a szent helyeket elfoglalják, annál inkább elszakadnak az Egyháztól. Bár azt állítják magukról, hogy ők alkotják az Egyházat, valójában azonban elszakadnak tőle, és tévútra térnek. A hagyományhoz hűségesnek maradt katolikusok azok – akkor is, ha csak egy tucatnyian vannak –, akik Jézus Krisztus igaz Egyházát alkotják.”
Urunk ígérete és Szent Atanáz e szavai után, hogyan állíthat még olyat valaki, hogy az eretnekségeket tanító, sőt már hitehagyott zsinati szekta a római katolikus Anyaszentegyház, vagyis Krisztus Egyháza? Hogy csak az lehet a katolikus Egyház, amit a világ annak ismer el!? Hogy Krisztus Egyháza nem ott van, ahol az Ő szavait, tanítását, parancsait komolyan veszik és követik, hanem egy intézményben, amit a világ lát?
Nagy Szent Gergely (kb. 540-604) pápa, egyházatya – aki egyike volt azoknak az Egyházban, aki úgy vélte, hogy az ő korában jön el a világvége – ezt írta a szerinte közelgő végső időkről:
„Az igaz tanok prédikálása sehol nem lelhető föl többé, a csodák teljesen megszűnnek. Bár a természetfeletti elrendelés nem fogja megengedni, hogy mindezek teljes mértékben valóban eltűnjenek, de jelenlétük már nem lesz nyilvánvaló és bőséges, mint a korábbi időkben. Mindazonáltal mindez még jobban alá fogja húzni azt a csodálatraméltó isteni tervet, hogy az irgalom és az igazságosság ugyanekkor végbemenő végső beteljesülésének isteni karaktere még erősebben nyilvánvalóvá váljon. És miközben az Egyház egyre elveszettebbnek látszik, a jók megjutalmazása növekedni fog, mégpedig annál jobban, minél inkább a mennyei javakban és nem a látható jelekben való reményeik miatt ragaszkodnak hozzá a hívek.”
A summorum-pontificum szerkesztője két nappal ezelőtt a japán mártírokról szóló cikkében – „Szent Pál-Miki és a katolikus Egyház Japánban” – azzal kapcsolatban, hogy az üldözés megszűnte után a hitükhöz csaknem 300 évig ragaszkodó japán keresztények nem mindegyike csatlakozott az intézményes egyházhoz, ezt írta:
„Valószínűleg leginkább azért, mert közösségeikben időközben szociális struktúrák és egy fajta laikus klérus alakult ki, melyek ellenálltak önmaguk feloszlatásának. Ez tanpélda arra, hogy pap és szentségek nélküli közösségek nem tudnak hosszú ideig fennmaradni.” – Ezek a japán keresztények csaknem 300 évig hűek maradtak hitükhöz – ez neki nem elég hosszú idő?!
Nos, a világ, de elsősorban az "egyház" mai helyzetét látva, nem igen hihető, hogy korunkban a hű katolikusoknak is csaknem 300 évig kell majd a világ sok táján elszórva kis csoportokban, házi kápolnákban hitüket gyakorolni. Én, mint egy ilyen kis csoport tagja, nagyon remélem, hogy Isten hamarabb megkönyörül az emberiségen, és véget vet a mostani Sátán uralta világunknak.
Feltéve: 2025. február 8.
|