|
„Kiáltanak az igazak, őket az Úr meghallgatja és minden szorongatásukból kiszabadítja”
Katolikus szentmise Magyarországon 2025. szeptember 27-én és 28-án
|
A vértanú-ünnepek a mártírok prédikációi
Az Egyház szeptember 27-én emlékezik meg Szent Kozma és Szent Damján vértanúkról.
Szent Kozma és Szent Damján vértanúk ünnepének könyörgése és graduáléja:
„Add meg, kérünk, mindenható Isten, hogy akik Szent Kozma és Damján vértanúid születésnapját ünnepeljük, közbenjárásukra minden fenyegető veszedelemtől megmeneküljünk.”
„Kiáltanak az igazak, őket az Úr meghallgatja és minden szorongatásukból kiszabadítja. Közel van az Úr a megtört szívűekhez; és megmenti az alázatos lelküeket.”
|
Jaroslav Valastan atya szentbeszéde 2025. szeptember 27-én
Kedves Hívek,
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ezen a csodaszép – és kimondhatom – szent helyen itt lehetek önökkel. Az, hogy ma két nagy szentre emlékezhetünk, akiknek nevét a római kánonban minden szentmisében megemlítünk, csak még jobban emeli e pillanat szépségét.
Kozma és Damján két köztiszteletben álló orvos volt, akik Diokletianus és Maximinianus császárok uralkodásának idején éltek. Arábiában születtek, majd Kilikiában Égé városban működtek. Nem orvosi tudásuk, hanem Krisztus ereje által gyógyítottak meg olyan betegségeket, melyek mások számára reménytelenül gyógyíthatatlannak számítottak.
Mikor Lisias helytartó meghallotta, hogy milyen hitűek, maga elé hívatta és kikérdezte őket életvitelükről és hitvallásukról. Mivel őszintén megmondták, hogy keresztények, és megvallották keresztény hitüket, kínzással és kegyetlen halállal fenyegette meg őket, ha nem áldoznak az isteneknek.
Először összekötöztette kezüket és lábukat, és a legkeményebb vallatásnak vetette alá őket. Kozma és Damján azonban nem változtatták meg véleményüket. Ezután megkötözve a tenger mélyébe vetették őket, de a kötelékeik kioldódtak, és ők kiúsztak a partra. A prefektus, aki azt hitte, hogy varázslattal áll szemben, börtönbe vettette őket. Másnap megparancsolta, hogy vessék őket egy nagy tűzbe. Csakhogy a lángok sem tettek bennük kárt. Akkor megparancsolta, hogy különböző kegyetlen módon kínozzák meg őket, de ez sem ártott nekik. Végül lefejezték őket. Így tettek tanúbizonyságot Jézus Krisztus mellett, amíg vértanúságuk pálmáját el nem nyerték.
Kedves hívek, valahányszor szent vértanúk ünnepét üljük, igyekezzünk e földi életben az ő közbenjárásukkal olyan sok jót elnyerni az Úrtól, amennyit csak lehet, hogy miközben követjük őket, a jövőben még több hasznot húzzunk példájukból. Hiszen a mártírok ünnepeit csak azok tartják meg, akik követni akarják az ő példájukat. Ezek a vértanú-ünnepek a mártírok prédikációi, melyeknek ösztönözniük kell bennünket mindannak az utánzására, amit bennük tisztelünk.
Figyeljék meg, hogyan vezeti Jézus tanítványait mindig oda, ahol szükség van rájuk. A Hegyi beszéd és a tanítványaival való beszélgetés után leereszkedik a síkságra, hogy azok az emberek is láthassák őt, akik nem tudtak a hegyre felmenni.
A világ embereinek többsége nincs abban a helyzetben, hogy a magasabb lelki dolgokhoz felemelkedhessen, azokat felfoghassa. Ezért száll le közéjük Jézus – és ott találja a betegeket, akik valóban nem tudtak a magas hegyre felmenni. Ezért mondja Szent Máté, hogy ott sok beteg volt (Mt 4,23: „És bejárá Jézus egész Galileát, tanítván zsinagógáikban, és hirdetvén az ország evangéliumát, és meggyógyítván minden betegséget és minden nyavalyát a nép között.”)
A betegek közül mindenkinek szüksége volt a gyógyulásra, hogy ennek segítségével, amikor megint erőre kaptak, fel tudjanak mászni a hegyre. És ezért ereszkedik le Jézus, és gyógyítja meg őket a síkságon; azaz: kivezeti őket testi élvezeteik fogságából, és megszabadítja őket vakságukból.
Leszáll a sebeinkhez, hogy bennünket a mennyei birodalom örököseivé tegyen. Erre használja fel emberi természetét teljes gazdagságában.
Végezetül egy rövid megjegyzés: Látjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus földi működése alatt milyen nagy együttérzést és gondosságot mutatott az emberek egészsége iránt. Megváltónk mindenütt sietett a betegek megsegítésére, senkinek a kérését nem utasította vissza.
Ezért engem nagyon elszomorít és megbotránkoztat az emberek manapság egyre jobban elterjedő öncsonkítása. Sajnos, ma már nem csak kábítószerről és alkoholról beszélhetünk. A Szentírásban világosan le van írva: „Ne hagyd magad megjelölni, azaz tetoválni.” (Jel 13,16-17: „Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.”)
Természetesen ezt az egész helyzetet a zsinati egyházban végbement puccs tette lehetővé, mely ezen erkölcsi katasztrófa csendestársává vált.
Laudetur Jesus Christus!
|
|
„Mert mindaz, aki magát fölmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, fölmagasztaltatik”
2025. szeptember 28.: Pünkösd utáni 16. vasárnap
A vasárnap szentleckéje Szent Péter apostol leveléből (Ef 3,13-21):
„Testvérek: Kérlek titeket, ne csüggedjetek el bajaim miatt, melyek értetek
vannak. Ez dicsőségtekre szolgál. Ez okból hajtom meg térdemet a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja előtt, akitől minden nemzetség nevét nyerte a mennyben és a földön: Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, hogy Krisztus a hit által szívetekben lakjék; s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva legyetek, s fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerhessétek Krisztusnak szeretetét is, mely meghaladja a megismerést, s beteljetek az Istennek egész teljességével. Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőven azon túl is, mint mi kérünk vagy megértünk, neki dicsőség legyen az Egyházban s Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké. Amen.”
[Ef 3,18 vers jelentése:
– Káldi-féle Biblia magyarázata: „a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység: az Isten szeretetének, kegyelmének és a kegyelem működésének minden irányban való nagysága.”
– 1992-es Biblia-kiadás magyarázata: „Krisztus szeretete átfog minden teremtményt, ezért csak kozmikus arányokban mérhető. Aki a kegyelem segítségével felfogja és megtapasztalja, az felismeri, hogy benne az Isten teljessége jelent meg közöttünk.”
A vasárnap evangéliuma (Lk 14,1-11):
„Mikor Jézus szombaton egyik főfarizeus házába ment enni, azok szemmel tarták őt. És íme előtte vala egy vízkóros ember. És megszólalván Jézus, kérdé a törvénytudókat és farizeusokat, mondván: Szabad-e szombaton gyógyítani? Ezek pedig hallgatának. Akkor ő fogván amazt, meggyógyítá és elbocsátá. És szólván nekik, mondá: Ha valakinek közületek szamara vagy ökre kútba esik, nem húzza-e ki azt rögtön szombatnapon? És erre nem tudtak felelni neki. A hivatalosaknak pedig példabeszédet monda észrevévén, miként válogatják az első üléseket, így beszélvén hozzájuk: Mikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre; nehogy ha náladnál előkelőbb ember volna meghíva, oda jővén az, ki téged és őt meghítta, azt mondja neked: Adj helyet ennek, s akkor szégyenszemre az utolsó helyet kelljen elfoglalnod. Hanem mikor meghívnak, eredj, telepedjél az utolsó helyre, hogy mikor jövend, ki téged meghívott, azt mondja neked: Barátom! menj följebb. Akkor dicsőséged leszen az egész asztaltársaság előtt. Mert mindaz, aki magát fölmagasztaljam megaláztatik, és aki magát megalázza, fölmagasztaltatik.”
|
Jaroslav Valastan atya szentbeszéde Pünkösd utáni 16. vasárnapra, 2025. szeptember 28-án
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében
Amikor Jézus szombaton egy főfarizeus házába ment enni, a jelenlevők árgus szemekkel figyelték, és egy vízkóros embert állítottak elé.
A farizeusok, ezek a gonosz emberek, akiket dölyfük tett Jézus szemében annyira visszataszítóvá, azért gyűlölték nagyon a Megváltót, mert Ő a hibáikat a nyilvánosság előtt fedte fel, és vetette szemükre, és tetteiket az Ő saját élete szent voltával ítélte el. Hogy bosszút álljanak rajta, lehetőséget kerestek, hogy közelébe férkőzhessenek, és tettei alapján vádolhassák meg.
Ez okból hoztak oda éppen szombaton egy vízkórban szenvedő embert, azzal a szándékkal, hogy akármit is tesz vele Jézus, elítélhessék. Ha meggyógyítja, akkor a szabbat figyelmen kívül hagyásával vádolják meg, ha pedig nem gyógyítja meg, akkor irgalmatlansággal és kérlelhetetlenséggel.
Amikor az Úr Jézus meglátta a beteg embert, azonnal megsajnálta, és elhatározta, hogy meggyógyítja. De hogy a farizeusokat is kigyógyítsa gőgjükből és arroganciájukból – mely bűnöket a lélek felfuvalkodottságának is lehet tekinteni –, ezzel a kérdéssel fordult hozzájuk: „Szabad-e szombaton gyógyítani?”
A farizeusok nem tudták, hogy erre mit feleljenek, ezért hallgattak. Ekkor az Úr Jézus a beteg férfihez lépett, és keze érintésével meggyógyította. És egyúttal nekünk és a farizeusoknak is egy fontos figyelmeztetést és utasítást hagyott hátra, amikor így szólt: „Ha valakinek közületek szamara vagy ökre kútba esik, nem húzza-e ki azt rögtön szombatnapon?”
Az Úr Krisztus e szavakkal tudatja a farizeusokkal, hogy átlátja hamis és színlelt jámborságukat; bűnnek nevezik azt, ha valaki szombaton beteget gyógyít, miközben ők hajlanak arra, hogy az ünnepnapi tilalmakat világi okokból megszegjék.
Egyúttal ezt a bűnt veti minden ember szemére is: Túlságosan el vannak foglalva a test szükségleteivel, míg lelkükkel keveset törődnek. Szívükben e világ mulandó javainak adnak elsőbbséget az örökélet javainak a kárára. Félnek állataik elpusztulásától, félnek és nagyon aggódnak halandó testükért, de nagyon keveset törődnek halhatatlan lelkükkel, melyre pedig vagy a boldog, vagy a boldogtalan örökélet vár.
Micsoda vakság!
Az Úr Jézus azonban még egy másik példabeszédet is mondott a vendégeknek, mert megfigyelte, hogyan igyekeznek az első helyeket elfoglalni az asztalnál, hogy a többieket letromfolhassák; Ezzel az új hasonlattal megfedte őket, a gőgjüket kárhoztatta, és az alázat tanítását oltotta beléjük.
„Mikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre; nehogy ha náladnál előkelőbb ember volna meghíva, oda jővén az, ki téged és őt meghítta, azt mondja neked: Adj helyet ennek, s akkor szégyenszemre az utolsó helyet kelljen elfoglalnod. Hanem mikor meghívnak, eredj, telepedjél az utolsó helyre, hogy mikor jövend, ki téged meghívott, azt mondja neked: Barátom! menj följebb. Akkor dicsőséged leszen az egész asztaltársaság előtt.”
Ez a példabeszéd fontos tanításokat tartalmaz. A házigazda, aki titeket meghív, magát Istent reprezentálja, a vendégek az Úr híveit, az ünnep pedig az örök menyegzői lakomát szimbolizálja, amit Isten egyszülött Fia békében és végtelen örömmel a mennyországban ünnepel. Azt tudatja velünk, hogy egy igazságos Isten mindenkivel a maga rangjának megfelelően bánik, és e rangot mindenki hűsége és szolgálatai révén nyeri el. Mindazonáltal Isten csak azok szolgálatát ismeri el, akiknek összes érdeme az alázaton nyugszik.
Nekünk, mint meghívott vendégeknek, jogos aggodalommal kell megvárnunk, milyen helyet jelöl ki számunkra az Úr. És addig a legalacsonyabb helyen kell tartózkodnunk, vagyis, magunkra, mint a legméltatlanabbra, az összes ember között a legrosszabbra, Isten legalkalmatlanabb szolgájára kell tekintenünk, még akkor is, ha nagy érdemeink vannak. Mert csak így érdemeljük ki, hogy Isten kegyesen tekintsen alázatunkra, és bennünket országába befogadjon.
És ha valóban nagyon nagy érdemeink lennének, de ezt oknak tekintenénk arra, hogy magunkat sokra tartsuk, és dicsekedjünk, és felfuvalkodjunk, akkor összes erényünk és szolgálatunk ellenére Isten szemében már utálatosak lennénk, és megérdemelnénk, hogy a mennyben egy alacsony helyre állítsanak bennünket. „Mert mindaz, aki magát fölmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, fölmagasztaltatik.”
Tartsuk az Úr Jézus e szavait jól az emlékezetünkben, gyakoroljunk alázatot, és kérjük arra Istent, hogy hagyja, hogy mindig a legalacsonyabb helyet foglalhassuk el. Engedje, hogy se dühödtek, se haragtartók, se gőgösek ne legyünk, és e bűnöktől, mint a gőg következményeitől védjen meg bennünket.
Mert csak akkor érdemeljük ki, hogy az Úr felemeljen bennünket az Ő birodalmába, ha itt a földön Isten iránti szeretetünkből megalázzuk magunkat.
Laudetur Jesus Christus!
|
VISSZA
vissza
a KÖNYVTÁR oldalra
a KEZDŐLAPRA
|