|
(forrás: www.katholisches.info – 2025. október 21.) V. Pius pápa a 16. század közepe táján – 1568. augusztus 30-án – miközben a tridenti reformokat megszilárdította, és a római rítust rendbe tette és örökre érvényesnek jelentette ki, két olyan dokumentumit is kiadott, melyekről korunk "püspökei" nagy valószínűséggel még soha nem hallottak. Ezek közül a második a „Horrendum illud scelus” (ez a gyalázatos bűntett) címet viselő bréve.
V. Pius idejében nem volt sokkal jobb a klérus helyzete, mint napjainkban. Elsősorban a német nyelvterületen a klérus egy része, élükön Lutherrel, elhagyta hivatását, megszegte esküjét, fogadalmát. De ott is, ahol a papok a helyükön maradtak, sokféle baj mutatkozott. Voltak olyan helyek, ahol az egész klérus konkubinátusban élt.
Szent V. Pius pápa tudatában volt annak, hogy a papság Krisztus egyik látható jele. Már megválasztásakor tudta, hogy az Egyház romlásának fő oka a klérus erkölcsi romlottsága. Ezért nem tűrte el a kétszínűséget és a relativizmust. Pápasága alatt megreformálta a klérust, megtisztította az egyházi szokásokat, és súlyos kézzel büntette meg a visszaéléseket. A szodómiában nem csak erkölcsi gaztettet, hanem a papság megszentségtelenítését is látta. A bréve egyházjogi rendelkezés, ami kötelező érvénnyel bír. Szent V. Pius ezen brévéje az 1917-es új Codex Iuris bevezetéséig volt érvényben – az új egyházjogból már törölték.
Szent V. Pius pápa brévéje Az a szörnyű bűntett, ami miatt az isteni ítélet tűz által pusztított el romlott és szégyentelen városokat, nagy bánattal tölt el bennünket és megbotránkoztatja elménket; ugyanakkor arra sarkal minket, hogy egy ilyen bűnt a lehető legnagyobb buzgalommal fojtsunk el. Az V. Lateráni Zsinat [1512-1517] nagyon bölcsen ezt a határozatot hozta: „A klérus bármely tagját, akit a természet elleni eme bujaságon kapnak – mivel Isten haragja lesújt a hűtlen fiakra – távolítsák el a klerikusi rendből, vagy kényszerítsék szigorú bűnbánatra egy kolostorban" (Ch. 4, X, V, 31). Tehát azért, hogy egy ilyen súlyos bűn kihasználva a büntetlenséget – ami a bűn számára a legnagyobb kísértés – ne terjedhessen még nagyobb arcátlansággal, valamint azért, hogy azokat a klerikusokat, akik e gyalázatos bűntettben vétkesek, és akiket nem rémít meg a lelkük halála, még súlyosabban megbüntessük, úgy határoztunk, hogy átadjuk a világi hatóság szigorának, ami a polgári törvényt pallos által juttatja rajtuk érvényre. Ezért követve azt a szellemiséget, amit már pápaságunk kezdetén a Cum primum dokumentumban kinyilvánítottunk, a legnagyobb szigorral elrendeljük: Minden olyan pap vagy klerikus – legyen bár világi- vagy szerzetesrendi –, mindegy milyen rangú vagy méltóságú, aki egy ilyen utálatos bűnt elkövet, a jelen törvény erejénél fogva fosztassék meg mindenféle klerikusi előjogtól, minden hivataltól, minden méltóságtól és minden egyházi javadalomtól, és egy egyházi bíróság által a klerikusi rendből kizárva, haladéktalanul adassék át a világi hatóságnak, hogy mint az a laikus, aki ebbe a mélységbe süllyedt, a világi törvény szerint nyerje el méltó büntetését. Abszolút senkinek sincs megengedve, hogy ezen akaratunkat megsértse, vagy annak vakmerő elbizakodottsággal ellenálljon. Aki mégis arra merészkedne, hogy ezt megpróbálja, annak tudnia kell, hogy ezzel a mindenható Isten és a szent apostolok, Péter és Pál haragját vonja magára. Kelt Rómában, Szent Péternél, Urunk megtestesülésének 1568. évében, augusztus 30-án, pápaságunk harmadik évében,
A bréve eredeti latin szövege: Contra quoscumque Clericos, tam saculares quam regulares, nefandi criminis reos. Pius episcopus servus servorum Dei, Ad perpetuam rei memoriam Horrendum illud scelus, quo polluta foderata Civitates a tremendo Dei judicio coflagrarunt, acerbissimum Nobis dolorem inurit, graviterque animum Nostrum commovet, ut ad illud, quantum potest, comprimendum, studia nostra conferamus. §. 1. Sane Lateranensi Concilio dignoscitur constitutum, ut quicumque Clerici, illa incontinentia, qua contra naturam est, propter quam ira Dei venit in filios diffidentia, deprehensi fuerint laborare, a Clero deiiciantur, vel ad agendum in Monasteriis ponitentiam detrudantur. §. 2. Verum ne tanti flagitii contagium, impunitatis spe, qua maxima peccandi illecebra est, fidentius invalescat, Clericos hujus nefarii criminis reos, gravius ulciscendos deliberavimus, ut qui anima interitum non horrescunt, hos certe deterreat civilium legum vindex gladius sacularis. §. 3. Itaque quod Nos iam in ipso Pontificatus nostri principio hac de re decrevimus, plenius nunc, fortiusque persequi intendentes, omnes, & quoscumque Presbyteros, & alios Clericos saculares, & regulares cujuscumque gradus, & dignitatis, tam dirum nefas exercentes, omni privilegio clericali, omnique officio, dignitate, & beneficio Ecclesiastico prasentis Canonis auctoritate privamus. Ita quod per Judicem Ecclesiasticum degradati, potestati statim saculari tradantur, qui de eis illud idem capiat supplicium, quod in laicos hoc in exitio devolutos, legitimis reperitur sanctionibus constitutum. Nulli ergo omnino liceat hanc paginant nostra ablationis, abolitionis, permissionis, revocationis, jussionis, pracepti, statuti, indulti, mandati, decreti, relaxationis, cohortationis, prohibitionis, innodationis, et voluntatis infringere vel ei ausu temerario contraire.. Si quis autem hoc attentare prasumpserit, indignationem omnipotentis Dei, ac beatorum Petri et Pauli apostolorum eius noverit incursurum. Datum Roma apud S. Petrum, Anno Incarnationis Dominica 1568. 3. Kal. Sep. Pont. nostri Anno 3.
|
vissza