Az eretnekségek olyanok, mint a gyomok, újra és újra felütik fejüket. Azonban a gyomnövénnyel ellentétben az eretnekségek mindig más alakban térnek vissza. A 4. évszázadban az arianizmus olyannyira elterjedt az Egyházban, hogy már a létét is fenyegette.
Az arianizmus nem csak teológiai probléma volt, hanem a mindennapi életben is óriási szakadást eredményezett: Az ariánusoknak megvoltak a maguk saját templomai, saját püspökeik és saját világi urai, akik őket támogatták.
Az arianizmus tévtan középpontja a Niceai hitvallás tagadása. Az arianizmus azt tanítja, hogy Jézus, mint az Atyától különböző személy, nem lehet Isten, nem születhetett az Atya lényegéből, hanem csak alkotása az Atyának; tehát Istentől lényegileg különbözik, bár a teremtmények fölött áll. Csak fogadott Fia Istennek, és ezért csak átvitt értelemben lehet istennek nevezni. Azt állítják, hogy Jézus nem egylényegű az Atyával, hanem teremtett lény – egyfajta félisten, akit Isten fiává fogadott.
Szent Atanáz (kb. 295-373), aki az arianizmus elleni küzdelem legnagyobb alakja volt, mondta, hogy az ariánusok körmönfont teológusok, akik kétértelmű nyelvet, és homályos kifejezéseket használnak. És általában a képzettebb és az uralkodó osztályhoz tartozó emberek.
Az arianizmus sokak számára a kereszténységnek sokkal hihetőbb formája: Jézus, mint teremtett és így az Atyánál alsóbbrendű lény, intellektuálisan könnyebben elfogadható, mint egy emberré lett Isten.
Ma az arianizmus más formában, a humanizmus köntösében lép elénk. A humanizmus az a hitrendszer, ami az embert teszi minden dolgok mércéjévé. [Figyelem: a katolikus Egyház humánus, de nem humanista!] – Ez a humanizmus különböző modernista áramlatok konglomerátuma, melyeknek közös nevezője a materializmus – vagyis az a vélemény, hogy csak ez a fizikai világ létezik, hogy csak az emberiség történelme számít, és hogy ebben a materiális világban az emberiség fejlődése az egyetlen, amiért küzdeni érdemes.
A mai arianizmus a kereszténységnek e materialista és humanista filozófia fényében történő értelmezése. Nyilvánvaló, hogy Jézus Krisztus Isten Fiaként és a Szentháromság második személyeként nem illik ebbe a világképbe. Ezért csinálnak Jézusból jó tanárt, bölcs rabbit, szép példaképet, vagy egy jó ügy vértanúját. Legjobb esetben egy olyan embert, aki „annyira beteljesült és önmegvalósított, hogy bizonyos értelemben már istenivé vált”. – „Jézus annyira tökéletes ember, hogy azt az isteni képet nyilvánítja ki számunkra, amely szerint mi is teremtve lettünk – és ezáltal megmutatja, hogy milyen Isten.” – „Jézus eme "istenné tevése" bizonyos értelemben ama kegyelmek eredménye, amit Istentől kapott, azé az életé, amit folytatott, és azé a szenvedéseké, amit elviselt.”
Ez a felvizezett kereszténység az arianizmus modern formája. Bár a szövegkörnyezet és a kifejezési formák mások, de az eretnekség lényege ugyanaz: „Jézus Krisztus egy teremtett lény, aki istenségét maga fejlesztette ki, vagy akinek ezt Isten adta hozzá az emberségéhez.”
[Figyelem: már most nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet arra, hogy pont ez az, amit Ratzinger leírt, vallott, terjesztett Jézusról. Lásd ezzel kapcsolatban Ratzinger és a zsinati egyház krisztológiája című tanulmányt. – De nem csak ő, hanem Wojtyla is, a másik két, ő utánuk jövő személyről már nem is beszélve, akiknek már fogalmuk sem volt, illetve van a katolicizmus legalapvetőbb tanításairól sem.]
Arius és a modern eretnekek közötti különbség abból áll, hogy Arius nyíltan hirdette tévtanát. A modern eretnekek viszont nem így tesznek. Ők tanítanak a szemináriumokban, a kolostorokban, a plébániákon. Ők a modernista klerikusok. Nem alkotnak saját szektát vagy felekezetet, hanem undorító parazitákként az igaz Egyházat lepik el és fertőzik meg.
Közülük sokan még azt sem tudják, hogy ők valójában eretnekek, hiszen a kezdetektől rosszul tanították őket. Még Jézus Krisztusról alkotott elképzelésük is homályos. A szemináriumokban az egészséges és igaz katolikus tanítás helyett, azt szuggerálták beléjük, hogy a dogmák „elválasztók”, „kirekesztők”. És ők, ahelyett, hogy óvatosan fogadnák ezen új állításokat, ellenkezés nélkül átveszik őket, és azután szentimentális meggyőződéssel ragaszkodnak hozzájuk. Azt hiszik, hogy amire kioktatták őket, az keresztény, anélkül, hogy ezt a valamit pontosan definiálni tudnák vagy akarnák. Ezért tudatosan beszélnek ködösen, és inkább a "pasztorális ügyekre" koncentrálnak. A béke kérdését és a szociális igazságosságot tartják az Egyház egyetlen küldetésének. Mert évekig arra oktatták őket, hogy a dogmák az Egyház korábbi korszakaihoz tartoznak, és ma már az emberek sokkal érettebbek, és ezért felülemelkedtek ezeken a kicsinyes kérdéseken: „Istent végülis nem lehet egy skatulyába dugni. Ő felette áll ezeknek a dolgoknak…”
Bár továbbra is használják a hagyományos katolikus kifejezéseket, ezeknek teljesen új értelmezést adnak, olyanokat, melyekben Arius nagy örömét lelte volna. Tehát, miközben Jézus Krisztusról beszélnek, valójában a fent leírt alakra gondolnak: Hogy Jézus valamilyen szép módon annyira tökéletes ember volt, hogy képes volt nekünk megmutatni, hogy milyen az Isten.
E kiforgatott elmélet alapján Szűz Mária egy „jó és tiszta zsidó lány” válik, aki előre nem tervezett terhességével „nagy bátorsággal és hittel birkózott meg”. A keresztrefeszítésből „egy a békéért és az igazságosságért küzdő fiatal és bátor harcos halála” lesz. A feltámadás azt jelenti, hogy „Jézus tanítványai mesterük tanítását követve titokzatos módon továbbra is azt hitték, hogy a szívükben és a történelemben Jézus él tovább”.
Ami engem valójában érdekel, az az, hogy ezek a modern ariánusok nem gonosz vagy romlott bűnösök, hanem kedves emberek. Ügyesen beszélő, tanult és jómódú emberek, akik kiválóan össze vannak fonódva az egész világon, és ily módon nagy befolyással bírnak mindenütt. Az ő ariánus verziójuk a hitről sokkal értelmesebb és hihetőbb, mint egy Atanáz, Vazul, Gergely és a történelmi Egyház – de a mai ember szerint – intellektuálisan taszító ortodoxiája.
Én azonban ezen eretnekeket annak tartom, amik: báránybőrbe bújt farkasok. Lehetnek barátságosak, tiszteletreméltók, jámborak, akik őszintén katolikusnak tűnnek. Akkor is eretnekek, hazugok, és ők maguk azok, akik a hazugságaikat a leginkább elhiszik. Ha agyafúrt eretnekségeikkel ők kerülnek hatalomra, a hitet el fogják pusztítani.
Szerkesztő megjegyzése:
A cikk írója, Dwight Longenecker, először evangélikus fiatal, aztán anglikán pásztor, majd katolikus "pap", aki világosan látja a zsinati szekta mai rákfenéjét, eretnekségét, sőt hittagadását. Amit elfelejt (!?) cikkében megemlíteni, az az, hogy az általa is pontosan idézett eretnek hitbeli meghatározásokat nem kisebb emberek, mint a zsinati szekta vezetői, Péter székének bitorlói tanították. Mégpedig nyíltan, a világ összes nyelvére lefordított könyvekben.
Joseph Ratzinger krisztológiáját fő művében, az első ízben 1968-ban kiadott, „Einführung in das Christentum – Vorlesungen über das Apostolische Glaubensbekenntnis” ( = Bevezetés a kereszténységbe – Előadások az apostoli hitvallásról) világosan meg fogalmazta. Mivel ez a könyv – miként a magyar kiadás 15/16. oldalán olvasható: „egyfajta klasszikus, amit mindig újra kiadtak, következésképp klerikusok és laikusok egész nemzedékét formálta, akiket a katolikus és egyúttal a II. Vatikáni Zsinat új klímája iránti egészen nyitott gondolkodásmód vonzott” – számos kiadást megélt, és ma is kapható, nem meglepő, hogy amint Dwight Longenecker is panaszolja, hogy „a szemináriumokban, a kolostorokban, a plébániákon” eretnekek tanítanak, akik „undorító parazitákként ellepik az igaz Egyházat és megfertőzik”.
Dwight Longenecker látszatra nagyon bátor és hithű, hogy ezt ilyen világosan látja, és el is meri mondani. Valójában egyfelől gyáva, mert a valódi okokról, a hierarchia legfelsőbb fokát elfoglaló eretnekekről nem tesz említést, másfelől azzal, hogy ő is az ezen emberek által vezetett szektához csatlakozott, maga is közéjük tartozóvá vált.
Pedig írásában pontosan azokat a megfogalmazásokat idézi, melyeket Ratzinger maga írt meg a könyvében:
Az Isten-Fiú-idea először a jeruzsálemi őskeresztény közösség tagjai által – akik a 2. zsoltárt a kereszten meghalt Názáreti Jézusra alkalmazták, hogy ezzel az ő másokért való radikális létezését interpretálják – került be az Egyház hitvallásába. Más szóval: Az apostolok – és maga Jézus Krisztus! – természetesen soha nem gondolták, hogy ez a Názáreti Jézus valóban Isten igazi Fia. Ez a hit csak később az őskeresztény közösség élő hite ( = érzett, irracionális élmény-hite) által alakult ki fokozatosan. … Tehát Jézus nem Isten, mert nem Isten Fia, hanem az az ember, aki eljött, hogy „Istennel egybeessen”, és aki a kereszten „a másokért való létet” megtestesítette, egy „altruista antonomázia által”. Következésképpen tőlünk és a többi embertől csak az emberi fejlődés azon foka különbözteti meg, amit elért, nem pedig az a végtelen távolság, ami Istent az embertől, a Teremtőt a teremtménytől elválasztja.”
Persze Dwight Longenecker is csak ugyanazt teszi, amit az összes többi ú. n. konzervatív "katolikus" megmondó ember évtizedek óta tesz: feltárják a bajokat, de képtelenek levonni ezekből az egyetlen igaz katolikus következtetést: Krisztus Egyházának évtizedek óta nincs pápája, mert akik Rómában Szent Péter székén ülnek mind eretnekek és/vagy aposztaták. És mivel egy eretnek nem lehet a katolikus Egyház tagja, következésképpen pápája még kevésbé.
Ez a szomorú igazság már számtalanszor le lett írva e honlapon. Sőt az is, hogy a Dwight Longenecker-féle emberek miért nem hajlandók ezt végre kimondani: Mert pontosan tudják, hogy aki ezt kimondja, az onnantól kezdve meghal a világ számára. Azt a végtelenségig agyonhallgatják, soha többé nem említik, nem idézik: az egyszerűen megszűnt létezni mindenki más számára.
Arra viszont csak most e cikk fordítása közben jöttem rá, hogy ez az állapot valójában milyen hatalmas ajándék Isten részéről! Tudniillik az agyonhallgatott hithű katolikusok, akiket a világ szedisvakantistáknak csúfol, az egyetlenek, akik szabadok, és akik ezért kimondhatják az igazságot!
A többieknek, akikre emberek tömege figyel, viszont hazudniuk kell, hogy híresek maradhassanak. És a hírnév, a valaki lenni-lét nélkül nem tudnak élni: Ezért gőgjük, becsvágyuk lehetetlenné teszi számukra a teljes igazság kimondását, mert az a számukra kibírhatatlan ismeretlenségbe taszítaná őket.
Ha csupán néhány ember marad, aki még fogékony az igazságra, már akkor van értelme gyakorlatilag nem-létezőnek lenni, mint például ez a honlap. Már csak azért is, mert Urunk világosan megmondta, hogy az Atya mindent lát, így a világtól agyonhallgatottakat is.
Befejezésül a cikkben említett 2. zsoltár szövege:
„Miért dühöngenek a nemzetek, terveznek céltalan dolgokat a népek? A föld királyai felkelnek, egybegyűlnek a fejedelmek az Úr ellen s az ő Felkentje ellen: "Szakítsuk széjjel láncukat, rázzuk le magunkról igájukat!" A mennyben lakó kineveti őket, az Úr kigúnyolja őket. Szól majd hozzájuk haragjában, megrémíti őket bosszúságában: "Sionnak, az ő szent hegyének királyává engem tett meg: És hirdetem rendeletét. Szólt ugyanis hozzám az Úr: "Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek én téged. Kérd tőlem, és neked adom a nemzeteket örökségedül, s a föld határait osztályrészedül. Kormányozd őket vasvesszővel, cserépedényként, törjed össze őket." Nos hát, királyok, okuljatok! Földnek ítélői tanuljatok! Szolgáljatok az Úrnak rettegve, ujjongjatok előtte remegve! Tanuljatok fegyelmet, hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja, s az igaz útról el ne vesszetek, midőn haragja hirtelen fellobban: Kik benne bíznak boldogok mindnyájan.” (Zsolt 2,1-12)
Feltéve: 2026. május 21.
|