|
Az igazság a diskurzus előtt létezik Írta: Contra Ambivalent (forrás: www.katholisches.info – 2026. augusztus 18.) Részlet Alaptétel: Isten maga az igazság, Isten minden ember üdvét akarja, és az embert értelmes és szabad képmására teremtette. Ebből az alaptételből ered az ember képessége az igazság felismerésére, valamint az isteni Kinyilatkoztatás szükségessége az ember számára. Az ember az igazságra van utalva, de azt nem magától hozza létre. Az ember felismeri, elfogadja és megérti az igazságot, ami előbb volt, mint ő.
A Péter-hivatal hanyatlása Írta: Dr. Eleganti (forrás: www.katholisches.info – 2026. augusztus 14.) Részletek
2026. július 31-én Prevost tisztelettel – és 40 percig tartó magánkihallgatáson – ogadta az Apostoli Palotában az abortuszpárti Patti Smith (* 1946) amerikai "művésznőt", aki "Godmother of Punk" néven ismert a nagyközönség előtt. Prevost és ő is Chicagóban született. Engem már régóta nyugtalanít az a tény, hogy Wojtyla óta a zsinati "pápák" minden lehetséges alkalommal egyszerűen leállnak beszélgetni, interjút adni, a polgárokkal fényképezkedni. Ezek a jelenetek a világ előtt azt a benyomást erősítik meg, hogy a pápa valójában egyszerűen csak a nemzetközi establishment egyik tagja. Az elmúlt évtizedek "pápái" túlságosan közemberekké váltak. Személyük és nem hivataluk került reflektorfénybe. A maistream közönséges embereknek akarja látni és láttatni őket. Holott a pápák nem olyan emberek, mint mi. Hivatalukat tisztelniük kell, és az Egyház tanításának garantálójaként személyüket háttérbe kell állítaniuk.
Vagy nem ők azok, akik a kereszténység tanítói, akiknek szavára a hívek várnak és figyelnek? Nem Szent Péter katedráján ülnek, hanem valaki másén?
Mintha sötét függönyt vontak volna Isten elé Írta: Cristina Siccardi (forrás: www.katholisches.info – 2026. augusztus 19.) Részletek Az 1917-es Fatimai Napcsoda, amire az ember abszolút semmilyen befolyással nem bírt, egyértelműen Isten beavatkozása volt. Isten e csodával a Fatimai Szűzanya megjelenését pecsételte meg. A Szűzanya azért jött, hogy a bűnösöket megtérésre, a híveket áldozatvállalásra és a Rózsafüzér-imára szólítsa fel. Eközben a poklot is megmutatta a látnokoknak, amivel a pokol valóságára akarta az embereket emlékeztetni.
Ma a zsinati egyház arról beszél, hogy a klíma változásért az ember a felelős, és ezért azt irányítani kell. Ez a paranoia felsőbbrendű embernek nevezi magát (Nietzsche szerint "Übermensch"), aki túllép a hagyományos erkölcsön, tudomásul veszi Isten halálát, és annak a helyébe képzeli magát, aki képes az univerzum erőit, benne a klímát is, megváltoztatni. Ez azonban oda vezet, hogy nekimegy a valóság falának, mely nemcsak horizontálisan, de vertikálisan is létezik. A zsinati egyház jelenleg foganatosított intézkedései, enyhén szólva, megrendítők. Semmit sem tesznek azért, hogy az emberek lelkiismeretét felrázzák, és őket mennyei céljukhoz vezessék – többek között azzal, hogy valóságosan harcra kelnek a rájuk bízott lelkek bűnei ellen.
Néhány legújabb példa a zsinati szekta ténykedéseiből, melyek nem elítélik, hanem támogatják a bűnt: Korunk "pápái" szakadatlanul békére szólítanak fel a világban, a legkisebb eredmény nélkül. Ennek oka kézenfekvő: Hogyan lehetne Urunkhoz, a mennyei seregek Istenéhez (szakrális nyelven: Deus Sabaoth, amit a modern nyelvhasználatban „az Úr, az univerzum Istene” kifejezéssel helyettesítettek) és az igazságosság Istenéhez békéért esedezni, amikor az egykor keresztény világ konokul együtt él „a rosszakaratú emberekkel” olyan bűnben és rettenetes vétkekben – amiket részben maga vezetett be, maga támogatott és jogilag legitimált –, amik Isten előtt az égre kiáltanak, de a világon emberjog néven szerepelnek.
Fulton John Sheen (1895-1979), amerikai érsek a következő megcáfolhatatlan tanítást hagyta ránk: A magasrangú egyházi méltóságok már hosszú ideje úgy döntöttek, hogy legtöbb figyelmüket inkább a szociológiai és politikai kérdésekre, mint a természetfeletti igazságokra fordítják. Ez okból követelik ma az „ökológiai megtérést”, a bűnökkel való radikális szakítás helyett. Ily módon áll elő egy messzemenően emberközpontú, protestantizáló és újpogány vallás, mely büntetést hoz maga után – a Teremtő örökös megsértésének látható eredményeként –, és egy olyan élet következményeként, ami úgy folyt le, mintha Isten nem is létezne. Olyan, mintha Isten elsötétedése előtt állnánk – mintha hamis és csalóka elképzelések egész sorát tolták volna Isten és az emberek közé…
[Függelék:
Tévedhetetlenek a szentté avatások? Írta: Wolfram Schrems (forrás: www.katholisches.info – 2026. augusztus 25.) Részletek
Az eretnekségek fellépéséig a hitletétemény mindig – úgymond – magától értetődőnek tűnt. Ezért csak egyes hittételnek a többiek rovására történt túlhangsúlyozása, azaz „kiválogatása” (görögül: haireîn, ebből hairesis, herézis), vagy egy hitigazság direkt tagadása tette olykor szükségessé az egyházi hierarchia részéről, hogy a rá bízott tant, a depositum-t (1 Tim 6,20: „Őrizd meg a reád bízott kincset!”), pontosabban megfogalmazza, és ezáltal a támadások ellen megvédelmezze.
Ebből a tényből kiindulva lehet kimondani, hogy a szentté-avatási eljárások pontosabb vizsgálatát és megalapozottságát csak a legújabb, az ideológiai és a valóságtól elrugaszkodott, boldog- és szentté-avatások tették szükségessé. Ugyanakkor ezúttal maga az "egyházi hierarchia" az, ami tragikus módon okot szolgáltatott erre a pontosabb vizsgálatra. Ez a hierarchia legkésőbb XII. Pius halála óta a katolikus hitigazságok hirdetését illetően súlyos zűrzavarba került.
De akkor mit jelenthetnek az ilyen "pápák" által elvégzett boldog- és szentté-avatások, vagy kiközösítések? Ezért megfontolásainknak végkövetkeztetése egyedül az lehet, hogy az újkori, kétséges, ideológiától és forradalomtól bűzlő boldog- és szentté avatásokat nem fogadjuk el. De mivel mindannyian szentté-válásra vagyunk elhívatva, akármilyen borzasztó korban élünk is, időnket arra kell használjuk, hogy teljes erőnkből saját megszentelődésünkön dolgozzunk – és azok megmenekülésén, akiket Isten utunkba küldött.
Szerkesztő megjegyzése: De nem csak ő, hanem a többi cikk szerzője is rettenetesen vigyáz arra, hogy kritikájával ne menjen túl messzire: Mégha hitehagyottaknak is nevezik a zsinati szekta vezetőit, ahhoz körömszakadtáig ragaszkodnak, hogy azok mégis valódi pápák. Mint már fentebb megjegyeztem: Mi ez, ha nem elmebaj? – És ezzel az elmebajjal nem hogy az útjukba esőkön nem tudnak segíteni, de saját magukon sem: Mert azokon hogyan lehet segíteni, akik mindazt felismerték, amit ezek a szerzők leírtak, és mégis egy aposztatával közösségben folytatják továbbra is hitéletüket? Vajon akik az igazságot folyamatosan ignorálják, csak azért, hogy "jelen lehessenek a fontos emberek között", azok hogyan állnak meg majd Urunk Jézus Krisztus előtt, aki maga az Igazság?!
A szentté-avatások tévedhetetlenségével kapcsolatban a honlapon már számos írás megjelent, ezek közül néhány:
|
vissza