„A megváltoztathatatlan katolikus hitben akarunk élni és meghalni”

Az FSSPX válasza Rómának

[Miután Róma közölte a Pius Közösséggel, hogy a július 1-re hirdetett püspökszentelések megtartása kiközösítést von maga után, a közösség rendfőnöke igazi katolikus hitvallással reagált Róma fenyegetésére. A rendfőnöknek ez az írása talán még értékesebb, mint előző levele. – A mostani hitvallást olvasva, egyfelől összeszorul az ember szíve, hogy miként nem tudnak ezek elszakadni lefebvrista eretnek tanuktól – „elfogadni és ellenállni” ideától –, másfelől felcsillan a remény, hogy talán, egy ilyen tökéletesen katolikus hitvallás után belátják tévedésüket, és végre igazán katolikusok lesznek. – Az eredeti szövegen csak annyiban változtattam, hogy Prevost művésznevét a megszólításban és még egy másik helyen nem írtam ki]



1.
Katolikus hitnyilatkozat Rómának
Írta: Davide Pagliarani, az FSSPX rendfőnöke
(forrás: www.fsspx.de)

A Szent X. Pius Papi Közösség több mint ötven éve igyekszik azon tévedésekkel kapcsolatos lelkiismereti konfliktusait közölni a Szentszékkel, melyek a katolikus hitet és erkölcsöt tönkreteszik. Sajnos, minden eddigi tárgyalás eredménytelen maradt, ráadásul az összes általunk felhozott problémára sem kaptunk kielégítő választ.

A Szentszék részéről több mint ötven éve láthatóan az egyetlen komolyan fontolóra vett megoldás a kánoni szankciókból áll. Ennek következtében számunkra – nagy sajnálatunkra – úgy tűnik, hogy Róma a kánonjogot nem a hitben való megerősítésre, hanem az attól való eltávolításra használja.

A következő szöveggel a Szent X. Pius Papi Közösség gyermeki tisztelettel és nyíltsággal a katolikus hithez való hűségét szeretné kinyilvánítani, anélkül, hogy …. bármit is elhallgatna.

A Pius Közösség ezt az egyszerű hitnyilatkozatot az ön kezébe helyezi. Az e szövegben foglaltakat mi azon elengedhetetlen minimumnak tartjuk, ami szükséges ahhoz, hogy valaki az Egyházzal való közösségben legyen, hogy magunkat valóban katolikusnak, következésképpen a pápa gyermekeinek nevezhessük.
     Nincs más vágyunk, mint az, hogy a római katolikus vallásban élhessünk, és abban megerősítve legyünk.
     »Ezért igyekezzetek – az igaz katolikus hitben gyökeredzve és megalapozva – mindenkor az isteni áldozat és Isten Egyházának, ami Krisztus Teste, méltó szolgái lenni, Mert, miként az apostol mondja: „bűn mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből” (Róm 14,23), ezen kívül szakadárság és az Egyház egységén kívül eső.« (Római szertartáskönyv: a szubdiakónus-szentelésre készülőkhöz szóló figyelmeztetés)



KATOLIKUS HITVALLÁS

A mi Urunk Jézus Krisztus, az isteni bölcsesség, a testté vált Ige nevében,
aki egyetlen egy vallást akart, aki az Ószövetséget véglegesen hatályon kívül helyezte,
aki az egyetlen egy Egyházat megalapította, aki a Sátán fölött diadalmaskodott, aki a világot legyőzte,
aki az idők végezetéig közöttünk marad és újra el fog jönni,
hogy az élőket és holtakat megítélje.

Ő, az Atya tökéletes képmása, Isten emberré lett Fia megtestesülésével és a kereszten önként vállalt áldozatával a világ egyetlen Megváltójává és Megmentőjévé tétetett meg. Urunk az isteni igazságosságnak tesz eleget, amikor drágalátos vérét kiönti; ebben a vérben alapítja meg az Új és Örök Szövetséget, és helyezi hatályon kívül a régit. Ezért Ő az egyetlen közvetítő Isten és az ember között és az egyetlen út, melyen az Istenhez lehet jutni. Csak aki ismeri őt, ismeri az Atyát is.

A Boldogságos Szűz Mária isteni végzéssel lett közvetlenül és szorosan az egész megváltás műve mellé állítva, ezért e kapcsolat tagadása – a hagyományos tanítás értelmében – maga az isteni Gondviselés akarta megváltásfogalom meghamisítását jelenti.

Csak egyetlen egy hit és egyetlen egy Egyház létezik, ami megmenthet bennünket. A római katolikus Egyházon kívül és az ezen Egyház által ősidők óta tanított hit megvallása nélkül nincs se üdvösség, se bűnbocsánat.
     Következésképpen minden embernek a katolikus Egyház tagjának kell lennie, hogy lelkét megmenthesse; és csak egyetlen egy keresztség létezik annak eszközeként, hogy valaki ezen Egyház tagja lehessen. Ez a szükségszerűség kivétel nélkül az egész emberiségre érvényes, beleértve egyformán mind a keresztényeket, zsidókat, mohamedánokat, pogányokat és ateistákat.

Az a megbízatás, amit az apostolok kaptak, nevezetesen, hogy hirdessék az Evangéliumot minden embernek, és minden embert a katolikus vallásra térítsenek, az idők végezetéig érvényben marad, és megfelel annak a legabszolútabb és legkényszerítőbb szükségszerűségnek, ami csak a világon létezik: „Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.” (Mk 16,16) – Ezért az ezen feladat teljesítéséről való lemondás az emberiség elleni legsúlyosabb bűntettet jelenti!

Egyedül a római katolikus Egyház bírja mindazt a négy jellegzetességet, mely a Jézus Krisztus által alapított Egyházat jellemzi: egység, szentség, katolikusság és apostoliság.
     Egysége, lényegét tekintve, összes tagjának az egyetlen igaz valláshoz való tartozásából adódik, amit a katolikus hierarchia évszázadokon át hűségesen őrzött, tanított és továbbadott.
     Akár egyetlen egy hitigazság tagadása magát a hitet zúzza szét, és a katolikus Egyházhoz való mindennemű közösséget tökéletesen lehetetlenné teszi.
     A különböző felekezetű keresztények közötti egység helyreállításának egyetlen lehetséges útja a nem-katolikusok felé forduló nyomatékos és szeretetteljes felhívás, hogy ők is az egyetlen igaz Egyházon belül az egyetlen igaz hitet vallják meg.
     A katolikus Egyház semmilyen módon nem állítható egy sorba egy hamis kultusszal vagy hamis egyházzal, vagy nem kezelhető ezekkel egyenrangúként.
     A római pápa, Krisztus Helytartója, az egyetlen tulajdonosa az egész Egyház feletti legmagasabb auktoritásnak. Egyedül ő adhatja át a katolikus hierarchia tagjainak a lelkek feletti joghatóságot.
     „Péter utódai ugyanis nem abból az okból kapták a Szentlélekre vonatkozó ígéretet, hogy annak kinyilatkoztatása nyomán új tanítást hozzanak nyilvánosságra, hanem, hogy segítségével az apostolok által átadott kinyilatkoztatást, vagyis a hitletéteményt szentül őrizzék, és helyesen magyarázzák.” (Pastor Aeternus, Kap. 4. Vatikáni Zsinat 1870, DH 3070)

Egyetlen egy hitnek egyetlen egy istentisztelet felel meg, ami e hit legnagyobb, legautentikusabb és legtökéletesebb kifejeződése.
     A szentmiseáldozat a keresztáldozat időben való folytatása, sokak által bemutatva és megújítva az oltáron. Bár vértelen módon mutatva be, a szentmiseáldozat lényegét tekintve mégis vezeklő és engesztelő áldozat. Egyetlen más kultusz sem eredményez ilyen tökéletes imádatot. Egyetlen más kultusz sem tetsző Istennek, ha nincs ezzel kapcsolatban. Egyetlen más eszköz sem elégséges a lelkek üdvösségére.
     Ennek következtében a szentmiseáldozatot semmiképpen nem lehet puszta megemlékezésre, egy lelki étkezésre vagy a nép által megünnepelt jámbor gyűlésre lealacsonyítani; ugyanennyire kevéssé a húsvéti titoknak áldozat, az isteni igazságossággal szembeni elégtétel, a bűnök vezeklése, a kiengesztelődés és a kereszt nélküli megünneplésére.

A segítség, amiben a lelkek a katolikus Egyház szentségei által részesülnek, minden körülmény között és minden időben elégséges arra, hogy a híveknek a kegyelem állapotában való életre lehetőségük legyen.
     A Tízparancsolatban lefektetett és a Hegyi beszédben tökéletesített erkölcsi törvény az egyetlen, ami a lelkek üdvösségének elérésére alkalmas. Minden más erkölcsi kódex – például olyan, ami a teremtés tiszteletére vagy az emberi személyek jogaira épül – teljesen elégtelen arra, hogy a lelkeket megszentelje és megmentse. Ezek semmilyen módon nem képesek az igazi erkölcsi törvényeket helyettesíteni!

Keresztelő Szent János példáján okulva az igazi felebaráti szeretet arra kötelez bennünket, hogy a bűnösöket figyelmeztessük, és soha ne mondjunk le azon eszközök használatáról, melyek a lelkek megmentésére szükségesek.

Aki a bűn állapotában eszi Urunk testét és issza vérét, az saját ítéletét eszi és issza [ld. 1 Kor 11,22], és ezt a törvényt, ami Szent Pál tanításában és a tradícióban bennfoglaltatik, egyetlen tekintély sem változtathatja meg,
     A paráznaság természetellenes bűne annyira súlyos, hogy mindig és minden körülmény között Isten előtt kiált büntetésért, és radikálisan összeegyeztethetetlen az igazi és keresztény szeretet minden formájával. Ezért az ilyen „életformát” semmilyen körülmény között nem lehet Isten egyik adományának elismerni. Annak a párnak, mely ezt a bűnös szenvedélyt gyakorolja, segíteni kell, hogy kiszabaduljanak ebből az állapotból, amit semmilyen módon – se hivatalosan, se nem hivatalosan – az Egyház hivatalt viselő tagjai nem áldhatnak meg.

Az evilági intézmények és nemzetek, mint ilyenek, alárendelése Urunk Jézus Krisztus tekintélyének a Megtestesülés és a Megváltás közvetlen következménye. Ennek következtében az intézmények és a nemzetek laicizmusa nem más, mint Urunk istenségének valamint egyetemes királyságának burkolt tagadása.
     A kereszténység nem puszta történelmi fenomén, hanem az egyetlen Isten által akart és elrendelt rend az emberek között.
Nem az Egyháznak kell alkalmazkodnia a világhoz, hanem a világot kell az Egyház által átalakítani.


Azt kérjük, hogy Az, aki erre a karizmát megkapta,
ebben a hitben és ezekben az alapelvekben tanítson és erősítsen meg minket.
Urunk segítségével inkább akarunk meghalni, mint hogy erről lemondjunk.
Ebben a megváltoztathatatlan hitben akarunk élni és meghalni – abban reménykedve, hogy
ez egykor a megváltoztathatatlan, örök igazság közvetlen látásának engedi át a helyet..


Kelt: Menzingen, 2026. május 14. Urunk mennybemenetelének ünnepén
Davide Pagliarani



2.
Kiközösítés? De hát kitől?
(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2026. május 15.)

Jean-Michel Gleize, a Pius Közösség egyik fontos teológusa egy cikkében kijelentette, hogy nem hajlandó arra, hogy egy olyan teológiailag képzetlen alak, mint Fernández, továbbra is "orrkarikánál fogva vezesse őt körbe a kuriális porondon".
A Rómából érkező kiközösítéssel fenyegető hírekre Gleize írásának végén így reagált.

Kiközösítés? De hát kitől? Attól, aki egy szakadár nőtől – Canterbury "érsekétől", Sarah Mullally-tól – áldatja meg magát? Azoktól, akik engedélyezik a homoszexuálisok megáldását? Azoktól, akik a Pachamama előtt letérdelnek? Az Egyházban a büntetéseknek gyógyító célkitűzésük van. Nem kellene akkor a jóakaratú katolikusok ajkára Urunknak az Evangéliumban elhangzott szavai tolulnia? „Medice, cura teipsum – Orvos! gyógyítsd tenmagadat!” (Lk 4,23)

A rendfőnök levele német nyelven ITT olvasható


Feltéve: 2026. május 17.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA