Isten birodalmához képest minden más érték a semmivel egyenlő

Katolikus szentmise Magyarországon
2026. május 9-én és 10-én

„Bizony mondom nektek, míg elmúlik az ég és föld,
egy i betű vagy egy vesszőcske sem szűnik meg a törvényből” (Mt 5,18)


Jaroslav atya 2026. május 9-én szombaton, a szentmise előtt a Farkasréti temetőben egy sírt és egy emlékművet szentelt meg.

A jobb oldali képen az atya látható a meg nem született gyermekek emlékművénél, amit 2025. október 14-én avattak fel a temető főbejáratával szemben.
A felavatáson a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója ezt mondta: „1956. június 4. egy második Trianon a magyar történelemben. E nap, azaz az abortusz legalizálása óta Magyarországon mintegy 6,5 millió magzatról mondtak le szülei.”

Az emlékmű alján a 33.(34.) zsoltár 19. verse olvasható:
„Közel van az Úr a megtört szívűekhez”



2026. május 9.: Nazianzi Szent Gergely püspök, hitvalló és egyháztanító ünnepe

Nazianzi Szent Gergely ünnepének evangéliuma:

„Ti vagytok a föld sója. Hogyha a só ízét veszti, mivel fogják megsózni? Semmire sem való többé, mint hogy kivessék, és eltapodják az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen fekvő város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a gyertyatartóra, hogy világítson mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy világoskodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó tetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, ki mennyekben vagyon! Ne gondoljátok, hogy felbontani jöttem a törvényt vagy a prófétákat; nem jöttem fölbontani, hanem beteljesíteni. Mert bizony mondom nektek, míg elmúlik az ég és föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem szűnik meg a törvényből, míg csak mind be nem teljesedik. Aki tehát felbont egyet e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig cselekszi és tanítja, annak nagy lesz a neve mennyek országában.” (Mt 5,13-19)



Jaroslav Valastan atya szentbeszéde 2026. május 9-én


Kedves Hívek,
ma van Nazianzi Szent Gergely (329/330-389/390) ünnepe, akit tanultságának rendkívüli mélysége és szentsége miatt a görögök „az isteni” címmel illetnek.
     Bár Gergely a 4. évszázadban élt, munkássága és élete mégis példaképül szolgál azon férfiaknak, akik a hitehagyott hierarchia és az eretnekségek ellen harcolnak, melyekkel napjainkban mi is szembe kerültünk.

Gergely Kis-Ázsia Kappadócia nevű tartományában, a Nazianz mellett fekvő Arianz városban született. Tanulmányait Athénben folytatta Szent Vazullal együtt, akihez szoros barátság fűzte. Hasonlóan Vazulhoz, tanulmányai alatt ő is széleskörű ismereteket szerzett a világi tudományokban is, de később kizárólag Isten dolgainak tanulmányozásával foglalkozott.
     Athént elhagyva Gergely Vazullal együtt több évre remeteségbe vonult, ahol véleményüket mind a ketten nem saját elgondolásaik, hanem a korai egyházatyák bölcsessége, ítéletei és magyarázatai alapján alakították ki. Mindketten tanításuk erejével és életük szentségével tűntek ki, mindketten az Evangéliumot és az igazságot hirdették, és ezzel sok hívet nyertek meg Krisztus számára.
     Egy idő után Gergely visszatért hazájába. Először Sasima püspökévé nevezték ki, apja halála után pedig Nazianz egyházát vezette. E két esemény között egy ideig Konstantinápolyban folytatott hitszónoki és lelkipásztori tevékenységet. Majd a nép és a klérus Konstantinápoly püspökévé nevezte ki, mely hivatalt szintén csak néhány hónapig töltötte be.

Konstantinápoly templomai ebben az időben mind ariánus eretnekek kezén voltak. A katolikusoknak mindössze egyetlen kápolnájuk maradt, az is privát kézben volt. Gergely kénytelen volt a híveket itt összegyűjteni és a tiszta katolikus hithez visszavezetni. Csakhogy tevékenysége, ami az emberek őszinte szeretetét érdemelte ki, az eretnekekből heves támadást váltott ki. A püspökök többsége is ariánus párti volt, akik ezért ellene fordultak.
     Hogy a vitáknak elejét vegye, Jónás próféta szavait idézve szabad akaratából lemondott püspöki székéről: „Fogjatok engem, és vessetek a tengerbe, és eltávozik tőletek a tengervész; mert én tudom, hogy miattam jött rátok e nagy vihar.” (Jon 1,12)

Mikor Nazianzba visszatért, és látta, hogy ott Eulaliust választották meg a város püspökévé, élete hátralevő részét egészen az Isten dolgai fölötti elmélkedésben és irodalmi munkásságban töltötte. Sokat írt, mind prózában, mind versben, csodálatraméltó jámborsággal és ékesszólással.
     Tudós és szentéletű férfiak véleménye szerint Gergely írásaiban egyetlen kicsiny szó sem található, amit meg lehetne kérdőjelezni, vagy ami a valódi jámborságtól és a katolikus igazságtól eltérő lenne. Gergely egyike volt a Fiú és az Atya egylényegűségéről szóló nicaeai tan leghatásosabb védelmezőinek.
     Élete utolsó éveit visszavonultságban töltötte, ahol a költészetnek és az olvasásnak szentelte életét, míg 60 éves korában bevégezve földi életét be nem vonult a mennybe.

Nazianzi Szent Gergely imádkozzál érettünk, akiknek az új-arianizmus eretnekségével kell megküzdenünk. Mert Jézus Krisztus istenségét újra tagadják, ha nem is nyíltan, de a gyakorlatban, a liturgiában és a fegyelemben annál inkább.

Laudetur Jesus Christus!



„Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek”

2026. május 10.: Húsvét utáni 5. vasárnap

A vasárnap evangéliuma Szent János Evangéliumából (Jn 16,23-30):
„És azon a napon már semmit sem kérdeztek éntőlem. Bizony, bizony mondom nektek: amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és megnyeritek, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket példabeszédekben mondottam nektek; eljön az óra, midőn már nem példabeszédekben fogok nektek szólani, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek; és nem mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. Kijöttem az Atyától, és a világra jöttem; ismét elhagyom a világot, és az Atyához megyek." Mondák az ő tanítványai megjegyezték: "Íme most nyíltan beszélsz, és semmi példabeszédet nem mondasz, most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged, hogy valaki kérdezzen téged.”


Jaroslav Valastan atya szentbeszéde Húsvét utáni 5. vasárnapra, 2026. május 10-én


Kedves Hívek,
még mindig az örömtejes húsvéti időben vagyunk, ami attól lesz még örömtelibb, hogy ezen a Húsvét utáni 5. vasárnapon ismét szentmisére gyűlhetünk össze. Átéltük a böjti idő tragédiáját, és a húsvéti feltámadás nagyszerűségét. És a győzedelmes Alleluja még mindig teljes erővel zeng.

A húsvéti idő 5. vasárnapja hitünk egy másik fontos igazságára is emlékeztet bennünket. A tanítványoknak és az apostoloknak eleinte nagy nehézséget jelentett Mesterüknek, Urunk Jézus Krisztusnak megalázó halálát feldolgozni. És a feltámadás megértése talán még ennél is nagyobb kihívást jelentett a számukra.
     Ezen a vasárnapon gondoljunk arra, hogy milyen súlyos szentségtörést jelent nem hinni a halottak feltámadásában. Hiszen, ha nem támadunk fel halottainkból, akkor Krisztus hiába halt meg, és akkor Krisztus nem is támadt fel halottaiból. Ha azonban nem támadt fel értünk a halottaiból, akkor egyáltalán nem támadt fel, hiszen akkor erre nem lett volna semmi oka. [lásd Szent Pál szavait 1 Kor 15,13-17 szerint: „Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek…”]

Csakhogy Krisztus igenis feltámadott, és Benne az egész világ, a menny és a föld is feltámadt halottaiból. Így fog egy új menny és egy új föld létrejönni. Lásd Jel 21,1. – Jézusnak nem magáért kellett feltámadnia, hiszen ő nem volt a halál foglya. Mert bár emberként halott volt, még a halálban is szabad volt. Akarjátok tudni, hogy mennyire szabad? „Védtelen lettem, miként a halottak, mint a megöltek, akik a sírban alszanak” (Zsolt 87,6) És valóban szabad volt, hiszen saját erejéből támasztotta fel magát, miként ez az Írásban áll: „Bontsátok el e templomot, és harmadnapra fölállítom azt. … Ő pedig ezt a maga testének templomáról mondotta.” (Jn 2,19,21)
     Krisztus szabad volt, hiszen azért szállt alá a mennyből, hogy minket megváltson. Aki tehát Krisztusról nem úgy gondolkozik, mint ahogy Isten egyszülött Fiáról gondolkodnia kéne, az nem az Ő nevében kér, akkor sem, ha Hozzá kiált, és nevét sem hallgatja el.
     Aki nem helyesen hisz, az csak annak a nevében imádkozik, akire ő gondol. Aki azonban úgy gondol Krisztusra, ahogy egy hithű katolikusnak gondolnia kell, az máris az Ő nevében kér. És akkor megkapja azt, amiért imádkozik, hacsak nem valami olyasmiért imádkozik, ami örök üdvösségének kárára lenne. Különben időben megkapja azt, amit meg kell kapnia. Mert sok minden nem lesz elfelejtve, hanem csak elhalasztva.

Így kell értelmezni az Úr szavait: „Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 16,23) – Urunk azon javakat érti a „mindent megad, amit kértek” alatt, amik azok tulajdonai, akik kérnek. Ezért hallgatja meg Isten a szenteket. Ez azt jelenti, hogy a saját magunkért, de nem minden más emberért – akár barát, akár ellenség az illető – mondott imákat hallgatja meg. Mert sehol nem olvasható az, hogy „az Atya megadja”, hanem csak az, hogy „az Atya nektek megadja”. – „Eddig”, folytatja az Úr, „semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megnyeritek, hogy az örömötök teljes legyen.” (Jn 16,24) – A tökéletes öröm, amiről az Úr beszél, nyilvánvalóan nem testi, hanem szellemi öröm. És ha ez az öröm annyira teljes, hogy már nem lehet semmit sem hozzátenni, akkor az kétségtelenül tökéletes is.

Akármit kérünk, ahhoz, hogy örömet érezzünk, elengedhetetlen, hogy azt mindig Krisztus nevében kérjük, és felfogjuk, hogy mi az isteni kegyelem, ha az üdvösségben való életért könyörgünk. Ellenben, ha nem ez utóbbiért, hanem valami másért könyörgünk, akkor az olyan, mintha a semmiért könyörögnénk. Nem, mintha más birodalom nem létezne, hanem azért, mert Isten birodalmához képest minden más érték a semmivel egyenlő.

A húsvéti idő végefelé mindannyiuknak további áldott napokat kívánok. Pár nap múlva Krisztus mennybemenetelét ünnepeljük. Aztán jön Pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Ennek a mostani világnak talán semmi másra nincs szüksége, mint arra, hogy a Szentlélek minden ember szívét megragadja.
     Imádkozzunk egymásért, olyasmiért, amit a világ nem tud megadni, és imáink meghallgatásra találnak. Még egyszer: minden jót kívánok Önöknek, és kívánom, hogy a Boldogságos Szűz Mária és Szent István őrizze meg Önöket, és ezt az áldott helyet. Én sem feledkezem meg Önökről.

Laudetur Jesus Christus!


(a képen Jaroslav atya megszenteli a a Farkasréti temetőben a meg nem született gyermekek emlékművét)


Feltéve: 2026. május 12.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA