|
S. Maessen azon a véleményen volt, hogy Isten a most élő embereket másképp fogja megítélni, mint a – mondjuk – 50 évvel ezelőttig élteket. Vagyis elnézőbb lesz irántuk, és még akkor sem engedi őket a pokolra jutni, ha nem a megszentelő kegyelem állapotában halnak meg. S. Maessen véleményét ugyan nem osztottam teljesen, de azért nem tartottam eleve kizártnak. Teljesen kizártnak ugyan még most sem tartom, de visszagondolva az elmúlt hónapokban szerzett tapasztalataimra, egyre kevésbé hiszem el. Mégpedig azért, mert – legjobb esetben is az ú. n. önhibán kívüli tudatlanság helyett – ismerőseim körében mindenütt és mindig tudatos, sőt akart tudatlansággal találkozom.
Tapasztalataimat katolikusnak keresztelt ismerőseim körében szereztem. Az utóbbi években egyetlen eggyel sem találkoztam, akit valóban katolikusnak lehetne tartani. A legmegdöbbentőbb számomra a 80 körüli, sőt már a 86. évet is elért idősek vélekedése volt. „Most kezdjek el ezzel foglalkozni?” – ilyen és ehhez hasonló válaszokat kaptam olyanoktól, akik nem sokkal haláluk előtt még mindig csak azon töprengtek, mivel tudnák evilági életüket színesebbé tenni, és hallani sem akartak Istenről, vallásról, túlvilági életről.
A legszomorúbb élményemet erről a magatartásról megint Székelyföldön szereztem, ahol utoljára két héttel ezelőtt jártam. Tizenöt évvel ezelőtt írt beszámolómban – Erdély romlásának okairól – a vidék elhanyagolt állapotáról is beszámoltam: Ma már csak Tusnádfürdőn tapasztaltam ilyet, máshol nem. – De a vallási élet terén is láttam változást: sajnos, nem a jó, hanem a kifejezetten negatív irányba. Szállásom Csíksomlyón volt, így naponta eljártam a kegytemplomba. Az ott látottak értették meg végre velem a mai ú. n. "katolikusok" gondolkodásmódját és viselkedését. Ez a fajta általánossá vált viselkedés arra enged következtetni, hogy nem lehet nagy reményeket fűzni ahhoz, hogy Isten a ma élőket enyhébben fogja megítélni, azaz nem követeli meg az üdvözülésükhöz az igaz hit megvallását és gyakorlását, hiszen a magukat katolikusnak mondókat – mégpedig mind a NOM-osokat, mind az ú. n. tradicionalistákat – egyfelől nem érdeklik komolyan vallásuk tanai, másfelől nem is akarják az igazságot megismerni,Szó sem lehet náluk az „önhibán kívüli tudatlanságról”. Miként e cikkben áll: A „tudatlanságnak nem minden formája számít legyőzhetetlennek – különösen akkor nem, ha az közömbösségen vagy az igazság tudatos visszautasításán alapszik. A katolikus Egyház 1859-es (!) katekizmusa világosan kimondja: »A színlelt tudatlanság és a szív konoksága nem csökkenti a bűn önkéntességét, hanem még meg is növeli.«” De történt valami más is az általam látott csíksomlyói "szentségimádáson": A résztvevő lányok közül a harmadik illendően volt felöltözve! Vagyis még ma is akad, aki katolikus módon viselkedik, akár tudatosan, akár csak jóértésből! Amíg egyetlen egy ember marad, aki ellenáll a Gonosznak, addig a Sátán nem tud győzni! Mert ha akár csak egy ember akad, aki nem őt követi, akkor az azt bizonyítja, hogy nem a Sátán győzött, vagyis nem ő verhetetlen, hanem az emberek gyengék. Mert ha egy ember ellen tudott állni, akkor erre mindenkinek megvolt a lehetősége. És ezért érvényes az, hogy amíg egyetlen igazhitű marad, addig Sátán nem mondhatja Istennek: elpusztítottam az Egyházadat (amit állítólag XIII. Leó hallott). Az is jellemző a mai helyzetre, hogy az ú. n. tradicionalisták legtöbbjét csak Bergoglio túlzásai vezették arra, hogy végre észrevegyék a zsinati szekta hitehagyását, eretnekségét. Sőt, legtöbbjük számára az "egyházban" még most is minden elhajlás, minden rossz csak Bergoglioval vette kezdetét. Holott az igaz katolikus viselkedés az lett volna, és az most is, ha nem az egyes szereplők tettei, hanem a katolikus tanítás, a katolikus hitigazságok alapján döntöttek volna, döntenének most is hovatartozásukról. Ezt követelte volna tőlük a katolikus vallás. És ha ezt tették volna, akkor most nem hirdetne legtöbbjük egy másik eretnekséget, az „elismerni és ellenállni” velejéig antikatolikus tanát.
Ezen tradicionalisták egyik képviselője, Wolfram Schrems írta minap „Az idő apokaliptikus jelei iránti érdektelenség” című cikkében (forrás: www.katholisches.info – 2026. június 18.): Nagy kár, hogy maga a szerző (m. m. W.Sch.) sem tanul saját okos meglátásaiból…. A zsinati szekta borzalmai annyira nyilvánvalóak, hogy akiben a hit legkisebb cseppje, és/vagy a katolikus hitigazságok minimális ismerete megvan, annak ezeket fel kell ismernie. A Jóisten talán éppen azért enged meg ennyi borzalmat, hogy még a leggyengébben látók is észrevegyék végre, hogy ez a zsinati szekta már régen nem Urunk Szeplőtelen Menyasszonya. A tragédia, hogy hiába történnek ezek a fertelmek, a papír-katolikusok túl-túlnyomó többsége tudatosan nem akar erről tudomást venni. (a két fotó a Csíkszeredai római katolikus főgimnázium dísztermének ablakairól készültek)
|
vissza