Mária az igazhitűek Anyja és védelmezője

„A szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn…”


Bevezetés:
A Magyarországon most zajló eseményekről két dokumentumra hívom fel a figyelmet.
– 1. Julianus barát „Zelenszkij megnyerte a választást! – Avagy lehet-e a békés többségre alapozva győzni?” címmel megjelent írására;
– 2. A Magyar Jelen „Szodoma és Gomora épül” címmel feltett videójára.
Két olyan dokumentumról van szó, melyek pontosan és a valóságnak megfelelően mutatják be az ország és a világ helyzetét. Ráadásul azt sem felejtik el megemlíteni, ami a legfontosabb: a történelem menete Isten akaratától függ. (Á. R. egy másik videójában még hatásosabban beszél ez utóbbiról. Ezt is érdemes meghallgatni.)

E dokumentumok alkotóinak minden jóakarata mellett a legfontosabbról mégsem esett szó: nevezetesen arról, hogy Magyarországnak Szűz Mária a királynője, de még ő is csak akkor tud országának segíteni, ha segítségét olyan vezetők kérik, akik a kegyelem állapotában vannak, de legalább nem hitehagyottak vagy szakadárok. Mint e honlapon már számtalanszor elhangzott, Magyarországon, Szűz Mária országában évtizedek óta egyetlen érvényes szentmisét sem celebráltak. Hogyan tudna akkor Isten és Jézus Anyja ennek az országnak segíteni? Jézus Krisztus maga mondta, hogy a Szentlélek ellen elkövetett bűnökre nincs bűnbocsánat. Márpedig „a megismert igazság elleni tusakodás”, „a bűnökben való megátalkodás (az üdvös figyelmeztetések ellenére)”, a Szentlélek ellen elkövetett bűnök közé tartozik.

„Azért mondom nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek elleni káromlás meg nem bocsáttatik. És ha valaki az Emberfia ellen szól valamit, megbocsáttatik neki; de aki a Lélek ellen szól, annak meg nem bocsáttatik sem ezen a világon, sem a jövendőben.” (Mt 12,31-32; Mk 3,28-30; Lk 12,10) – (Isten végtelen hatalmával természetesen megbocsáthatná ezeket a bűnöket is – csakhogy Ő nem akarja ezeket megbocsátani: Mert akinek már elégszer megadta a felismerés kegyelmét, de az ezt mindannyiszor visszautasította, annak már nem KELL megbocsátani, hiszen a megátalkodottsága már sátáni bűn.)

A világ és benne Magyarország sorsát a Teremtőhöz való hűsége határozza meg. Isten az emberek számára pontosan meghatározta a Vele való kapcsolat fenntartásának módját (ami alól ugyan tehet kivételt, de a parancsokat nem azért adta, hogy azokat, akár Ő maga, rendszeresen megszegje). Ahogy földi életünkben is közvetítőket veszünk igénybe, ha valamilyen potentáthoz el akarunk jutni, úgy Istenhez is a szentek, köztük mindenki előtt Szűz Mária, és Urunk Jézus Krisztus jelentik a legegyenesebb és a legbiztosabb utat.

A most következő könyvrészletben arról van szó, hogy Európa túl-túlnyomó többsége miként utasítja vissza Isten segítségét, amikor lemond Szűz Mária közbenjárásáról. De már nem csak a könyvben említett eretnekek viselkednek így, hanem a hitehagyott zsinati szekta is, ami nemrégen hivatalosan is megvonta Szűz Máriától társmegváltói szerepét és címét. Lásd Prevost- Fernández Mater populi fidelis című "enciklikáját".
     De ami minket most a leginkább érint, az az, hogy a magyarok túl-túlnyomó többsége, és nem csak a protestánsok, de a magukat katolikusnak nevező "egyház" és annak követői sem juthatnak el kérésükkel Szűz Máriához, hiszen nincsenek a kegyelem állapotában. Nem lehetnek ott, hiszen nem juthatnak érvényes szentségekhez, következésképpen nem kerülhetnek a kegyelem állapotába. Ezért szakadt meg élő kapcsolatuk Isten Anyjával, aki emiatt nem tud már segíteni országának.

Szent Lukács evangélistától tudjuk, hogy szenvedése előtti éjszakán a Getszemáni kertben Jézus vérkönnyeket sírt. (lásd: Lk 22,44) Látva a mai világot, benne elsősorban a hivatalosan katolikusnak tartott szekta tagjainak működését, felmerül annak lehetősége, hogy Jézus elsősorban nem közelgő kínjaitól való félelmében ejtett vérkönnyeket, hanem azért, mert látta, hogy értünk vállalt kínhalálával milyen keveseket tud megváltani. Hogy saját hívei lesznek az elsők a világtörténelemben, akik elhagyják és elárulják Őt. Úgy, ahogy a Getszemáni kertben is elfutottak a tanítványai Tőle.



Részlet
Maria Winowska (1909-1993)
A Kinyilatkoztatás Szüze – Mária tegnap és ma
című könyvéből

Jézus Krisztusnak a születése és misztikus Testének, az Egyháznak a születése között megrendítő párhuzam áll fenn. Krisztus, aki „de Spiritu Sancto ex Maria Virgine” született – miként ezt a Credoban megvalljuk – nem csak az emberi, hanem a misztikus Testét, az Egyházat sem akarta Mária – akit minden ember anyjává tett – közreműködése nélkül világra hozni. Jézus eme döntése pedig azt eredményeti, hogy az üdvökonómiában a Szentlélek csak Márián keresztül áradhat ránk.
     A kereszténység összes misztériuma ezzel az alapigazsággal függ össze: Isten nem akarta a világot „egyedül a Szentlélek működése által, és minden emberi tett nélkül” (miként ezt Luther állította) megváltani, hanem egy teremtmény szabad közreműködése által, akitől előbb lovagiasan a beleegyezését kérte ahhoz, hogy Isten anyjává tehesse. Mária „Fiat”-ja teszi lehetővé, hogy a Szentlélek által az ő méhében öltsön testet az Egyház feje.

De vajon ezt követően nem természetes az is, hogy egy második „Fiat”-ra is szükség volt, hogy Jézus misztikus Teste is létrejöjjön, az a Test, ami elszakíthatatlanul össze van kötve a Fejjel, azaz Jézus Krisztussal? Mert Mária az Úrvacsora termében az első Pünkösdkor elhangzott „Fiat”-jával az Egyház fölötti anyaságot is magára vállalta, és ezáltal azt a kegyelmek feletti fenséges jogot, amit a „minden kegyelmek közvetítőjéről” szóló tan fogalmaz meg. – Mert Isten akarata egyszer s mindenkorra úgy rendelte, hogy az Ige csakis ezen asszony beleegyezése által váljon emberré.

Ily módon Mária élete az első Pünkösd óta összeolvad az Egyház életével. Jézus misztikus testeként, mint Anyaszentegyházat, ő szüli meg az Egyházat. Mária és az Anyaszentegyház közötti kapcsolat olyan szoros és annyira bensőséges, hogy azt mi képtelenek vagyunk emberi szavakkal kifejezni. Beda Venerabilis az Egyházat így szólította: „Dei Genitrix”, Vienne és Lyon keresztényei „a mi szűzi anyánknak” nevezték, és Szent Ágoston így kiáltott fel: „Hiszen az Egyház is egyszerre szűz és anya”, Sevillai Szent Izidor pedig kijelentette: „Mária jelenti az Egyházat.”

A Bibliában azok a szövegek, melyek hol Máriára, hol az Egyházra vonatkoznak, leggyakrabban a Jelenések könyvében találhatók, melynek szerzője, a Boldogságos Szűz Mária fogadott fia, a Szentlélek sugalmazására a Napba öltözött asszonnyal mind az Egyházat, mind Máriát jellemezni akarta. Az Újszövetség utolsó könyve azt tanítja nekünk, hogy egyetlen egy, de kétarcú misztériumról van szó, amikor Máriáról, a megtestesült Ige szülőanyjáról, és az Egyházról, a Szentlélek erejéből és Mária kegyelméből született Krisztus misztikus Testéről olvasunk.
     A Jelenések könyvének 12. fejezetében ez áll: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. … És a Sárkány haragra gerjede az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, kik megtartják Isten parancsait, és akiknél Jézus Krisztus tanúbizonysága vagyon.” (Jel 12,1-2/17) – E két versszakból is kitűnik, hogy itt egyazon misztériumról van szó, melynek azonban két arca van: Tény, hogy a Szeplőtelen Szűz Mária fájdalmak nélkül szülte egyszülött Fiát, de vajon elmondhatjuk-e ezt „többi gyermekével” kapcsolatban is, akikről az Evangélium beszél?
     „Asszony! Íme a te fiad!” (Jn 19,26) Az sem véletlen, hogy a kereszt alatt Jézus feladatot és ünnepélyes megbízást ad Anyjának! A titokzatos kard, ami átjárja Mária szívét, nem puszta retorikus szókép, hanem tény. Hiszen ő adta Fiának a testet és a vért, vagyis azt a két "anyagot", ami képes a szenvedésre és a halálra! És Mária általános anyasága a "jutalma" annak, amit „többi gyermekéért” fizet, és amit az Egyház „társmegváltásnak” nevez.

És mivel a Megváltás az Egyházban azóta is folytatódik, hiszen Krisztus a tagjaiban továbbra is üldözést szenved, „haláltusában az idők végezetéig”, akkor nem jogos és helyénvaló, hogy titokzatos módon az Anyja is részt vegyen e nagy műben, és ott, ahol Jézus a vérét adja, Mária könnyeit adja társmegváltóként, mivel ő a Megváltó Anyja? Ezek olyan kérdések, melyekre a válasz nem a tudós könyvekben, hanem a térdeken találhatók meg! Ezek misztériumok, olyan valóságok, melyek meghaladják a mi emberi felfogóképességünket, és minket közvetlenül Isten világosságába vezetnek el. In lumine tuo videbimus lumen – egyedül a Te világosságod képes vak szemeinket felnyitni.

A kereszténység első másfélezer évében a nagy krisztológiai eretnekségek Máriát csak kerülőutakon, de direkt nem érintették. A nép e harcok alatt sem szűnt meg tisztelni Máriát. Csak a 16. század reformátorainak volt köszönhető, hogy az általuk tévútra vitt tömegek a templomok és kolostorok megszentségtelenítése és lerombolása után a Mária-tiszteletet is eldobják maguktól.
     Aligha lehet eléggé hangsúlyozni a modern eretnekségek tökéletes újszerűségét, melyek Máriát mind az Egyházban, mind az Egyház által érintik, ami e két arcú misztérium organikus egységét is újfent megerősíti. Kezdetben se Luther, se Kálvin nem támadta közvetlenül Máriát, de az Egyházat nem lehet anélkül támadni, hogy egyúttal ne döfjék át Mária szívét is.
     Miközben a tudósok vitatkoztak, és vitáikban Szűz Mária személye még alig játszott szerepet, a félrevezetett nép megrohamozta a templomokat, kolostorokat, elpusztította és kirabolta őket, szobraikat ledöntötte. Hamar kiderült, hogy az egyszerű nép körében Szűz Mária személye az, ami a szellemeket és szíveket egyszer s mindenkorra szétválasztja. Egész népek sorsa, mint például Lengyel-, Magyar- és Spanyolország sorsa kering – azóta is – e kérdés körül: „Mária valóban Isten Anyja? Megengedett és jogos-e az ő tisztelete vagy sem?
     A tudósok fóliánsokat lobogtatnak, és az ekkor feltalált könyvnyomtatás megkönnyíti a vitáikat. A nép azonban egyszerű és kézzelfogható kritériumokat követel. A kálvinista predesztinációnak számukra nincs "arca", de Szűz Mária szobrának, festményének igen, amit látni, és megfogni is lehet: sőt egy fejszével szét is lehet verni.

Isten teremtette természetünket, és azzal, hogy a megtestesült Ige leszállt a földre, azt is megmutatta, hogy nem ütközik meg rajta. És Isten e végtelen türelmének Szűz Mária a mértéke és a bizonyítéka. Ő áll szilárdan az újkor küszöbén, mint a Megtestesülés misztériumának védelmezője, hiszen ő „gyökereztette meg” Istent az emberiben. A már ötszáz éve tartó tragikus kalandban, mely az ideákat, mint a széltől hajtott légballonokat választja le a valóságos világról, az Evangélium erős asszonya az egyensúly és a stabil pont. Jelenlétével szüntelenül azt tanústja, hogy Isten valóban emberré lett. Csak a 16. századtól indul be azon ideák áradata, akik Mária kimagaslóan különleges szerepét az üdvtörténetben, azzal az indokkal, hogy Krisztus istenségét jobban védelmezzék, tagadják.
     Azóta senki nem vonhatja ki magát az alól, hogy ebben a kérdésben állást foglaljon: Elfogadja-e Máriát vagy sem: Szűz Máriát, aki Fia Egyházát védőpalástjába burkolja, vagy sem?
     Aki a hierarchikus egységet és Péter primátusát tagadja, az ezzel együtt kikerülhetetlenül azt is megsérti, akit Isten ezek örök védelmezőjévé és őrzőjévé rendelt. Mint az igazhitűek Anyja, ahogy a nyugati kereszténység nevezi őt, ő áll az Egyház kapujában. Krisztus nyitja ki a kaput, de a háziasszony privilégiuma a derekára fűzött kulcscsomókat viselni. Szűz Mária az ő nyugodt, pontos és biztos őrtállásával nem avatkozik be Fia jogaiba, és hű marad asszonyi szerepéhez, és akinek működése annál hatásosabb, minél észrevétlenebbül megy végbe.

A "reformátorok" saját logikájuk rabjai, akik úgy döntöttek, hogy lemondanak Krisztus édesanyjáról, mert ő állítólag beárnyékolja Fiát. A 16. század óta a protestánsok a katolikus Egyházat nem szűnnek meg Mária istenítésével, máriás bálványimádással vádolni.
     Személyének elutasításával a protestánsok megkötötték Mária közbenjáró kezét. Hogyan ajándékozhatná nekik Mária társmegváltói kegyelmeit és közbejáró hatalmát, amikor kizárták maguk közül és elítélték őt? A legnyomorultabb bűnös, aki Máriához könyörög, és az eretnek között, aki tagadja és elutasítja őt, óriási különbség áll fenn. A bűnösön Mária továbbra is segíthet, de az eretneken, a hitehagyotton nem, mert az visszautasítja az ő személyét.
     Ezen a szomorú tényen nem változtat semmit, hogy eleinte nem Mária állt a teológiai viták előterében. A népi vallásosság felbomlása szintén a Mária-tisztelet eltűnésével vette kezdetét. Amit egyetlen szakadás sem tudott addig elérni, az a 16. századtól fokozatosan egy kettészakadt világ ismertetőjegyévé vált. Akármilyen sok nézetkülönbség áll is fenn a számtalan protestáns szekta között Krisztussal kapcsolatban, Jézus Anyját illetően mindegyikük véleménye megegyezik: Szűz Mária előjogainak elutasításában a protestáns szekták mind tökéletesen egyetértenek!

Még a legmegátalkodottabb bűnös is csak beteg tag, de a hitehagyottak, az eretnekek lemetszett, holt, elszáradt szőlővesszők lesznek – Urunk saját szavai szerint: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, mely énrajtam gyümölcsöt nem hoz, lemetsz, és minden gyümölcstermőt megtisztogat, hogy többet teremjen. …. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha énbennem nem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki énbennem nem marad, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad, és összeszedik, és tűzre vetik, és elég.” (Jn 15,1-2/4-6)
     Lehet akkor csodálkozni, hogy Szűz Mária, az élők édesanyja, minden tőle telhetőt megtesz, hogy gyermekeit ettől a borzalmas sorstól megvédje? Ha megvizsgáljuk azokat a harcokat, melyek Európát 16. században szétforgácsolták, akkor láthatjuk, hogy azok a katolikus területek álltak a leginkább ellen az eretnekségeknek, ahol a máriás lelkület és tisztelet erős volt. Egész népek menekültek reménnyel tele az ő védőszárnyai alá, és valóban, Szűz Mária a segítségükre sietett, mégha különben bűnös emberek is voltak.

A reformátorok szándékosan ignorálják Máriát. És úgy tűnik, pont ez a viselkedés tárja fel egyre szélesebbre azt a rést, melyen az eretnekségek áramlatai elözönlik őket.


Feltéve: 2026. május 4.


vissza

MAGYARORSZÁG oldalra                              a KEZDŐLAPRA