|
„A szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn…”
E dokumentumok alkotóinak minden jóakarata mellett a legfontosabbról mégsem esett szó: nevezetesen arról, hogy Magyarországnak Szűz Mária a királynője, de még ő is csak akkor tud országának segíteni, ha segítségét olyan vezetők kérik, akik a kegyelem állapotában vannak, de legalább nem hitehagyottak vagy szakadárok. Mint e honlapon már számtalanszor elhangzott, Magyarországon, Szűz Mária országában évtizedek óta egyetlen érvényes szentmisét sem celebráltak. Hogyan tudna akkor Isten és Jézus Anyja ennek az országnak segíteni? Jézus Krisztus maga mondta, hogy a Szentlélek ellen elkövetett bűnökre nincs bűnbocsánat. Márpedig „a megismert igazság elleni tusakodás”, „a bűnökben való megátalkodás (az üdvös figyelmeztetések ellenére)”, a Szentlélek ellen elkövetett bűnök közé tartozik. „Azért mondom nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek elleni káromlás meg nem bocsáttatik. És ha valaki az Emberfia ellen szól valamit, megbocsáttatik neki; de aki a Lélek ellen szól, annak meg nem bocsáttatik sem ezen a világon, sem a jövendőben.” (Mt 12,31-32; Mk 3,28-30; Lk 12,10) – (Isten végtelen hatalmával természetesen megbocsáthatná ezeket a bűnöket is – csakhogy Ő nem akarja ezeket megbocsátani: Mert akinek már elégszer megadta a felismerés kegyelmét, de az ezt mindannyiszor visszautasította, annak már nem KELL megbocsátani, hiszen a megátalkodottsága már sátáni bűn.) A világ és benne Magyarország sorsát a Teremtőhöz való hűsége határozza meg. Isten az emberek számára pontosan meghatározta a Vele való kapcsolat fenntartásának módját (ami alól ugyan tehet kivételt, de a parancsokat nem azért adta, hogy azokat, akár Ő maga, rendszeresen megszegje). Ahogy földi életünkben is közvetítőket veszünk igénybe, ha valamilyen potentáthoz el akarunk jutni, úgy Istenhez is a szentek, köztük mindenki előtt Szűz Mária, és Urunk Jézus Krisztus jelentik a legegyenesebb és a legbiztosabb utat.
A most következő könyvrészletben arról van szó, hogy Európa túl-túlnyomó többsége miként utasítja vissza Isten segítségét, amikor lemond Szűz Mária közbenjárásáról. De már nem csak a könyvben említett eretnekek viselkednek így, hanem a hitehagyott zsinati szekta is, ami nemrégen hivatalosan is megvonta Szűz Máriától társmegváltói szerepét és címét. Lásd Prevost- Fernández Mater populi fidelis című "enciklikáját". Szent Lukács evangélistától tudjuk, hogy szenvedése előtti éjszakán a Getszemáni kertben Jézus vérkönnyeket sírt. (lásd: Lk 22,44) Látva a mai világot, benne elsősorban a hivatalosan katolikusnak tartott szekta tagjainak működését, felmerül annak lehetősége, hogy Jézus elsősorban nem közelgő kínjaitól való félelmében ejtett vérkönnyeket, hanem azért, mert látta, hogy értünk vállalt kínhalálával milyen keveseket tud megváltani. Hogy saját hívei lesznek az elsők a világtörténelemben, akik elhagyják és elárulják Őt. Úgy, ahogy a Getszemáni kertben is elfutottak a tanítványai Tőle.
Maria Winowska (1909-1993) A Kinyilatkoztatás Szüze – Mária tegnap és ma című könyvéből
Jézus Krisztusnak a születése és misztikus Testének, az Egyháznak a születése között megrendítő párhuzam áll fenn. Krisztus, aki „de Spiritu Sancto ex Maria Virgine” született – miként ezt a Credoban megvalljuk – nem csak az emberi, hanem a misztikus Testét, az Egyházat sem akarta Mária – akit minden ember anyjává tett – közreműködése nélkül világra hozni. Jézus eme döntése pedig azt eredményeti, hogy az üdvökonómiában a Szentlélek csak Márián keresztül áradhat ránk. De vajon ezt követően nem természetes az is, hogy egy második „Fiat”-ra is szükség volt, hogy Jézus misztikus Teste is létrejöjjön, az a Test, ami elszakíthatatlanul össze van kötve a Fejjel, azaz Jézus Krisztussal? Mert Mária az Úrvacsora termében az első Pünkösdkor elhangzott „Fiat”-jával az Egyház fölötti anyaságot is magára vállalta, és ezáltal azt a kegyelmek feletti fenséges jogot, amit a „minden kegyelmek közvetítőjéről” szóló tan fogalmaz meg. – Mert Isten akarata egyszer s mindenkorra úgy rendelte, hogy az Ige csakis ezen asszony beleegyezése által váljon emberré. Ily módon Mária élete az első Pünkösd óta összeolvad az Egyház életével. Jézus misztikus testeként, mint Anyaszentegyházat, ő szüli meg az Egyházat. Mária és az Anyaszentegyház közötti kapcsolat olyan szoros és annyira bensőséges, hogy azt mi képtelenek vagyunk emberi szavakkal kifejezni. Beda Venerabilis az Egyházat így szólította: „Dei Genitrix”, Vienne és Lyon keresztényei „a mi szűzi anyánknak” nevezték, és Szent Ágoston így kiáltott fel: „Hiszen az Egyház is egyszerre szűz és anya”, Sevillai Szent Izidor pedig kijelentette: „Mária jelenti az Egyházat.”
A Bibliában azok a szövegek, melyek hol Máriára, hol az Egyházra vonatkoznak, leggyakrabban a Jelenések könyvében találhatók, melynek szerzője, a Boldogságos Szűz Mária fogadott fia, a Szentlélek sugalmazására a Napba öltözött asszonnyal mind az Egyházat, mind Máriát jellemezni akarta. Az Újszövetség utolsó könyve azt tanítja nekünk, hogy egyetlen egy, de kétarcú misztériumról van szó, amikor Máriáról, a megtestesült Ige szülőanyjáról, és az Egyházról, a Szentlélek erejéből és Mária kegyelméből született Krisztus misztikus Testéről olvasunk. És mivel a Megváltás az Egyházban azóta is folytatódik, hiszen Krisztus a tagjaiban továbbra is üldözést szenved, „haláltusában az idők végezetéig”, akkor nem jogos és helyénvaló, hogy titokzatos módon az Anyja is részt vegyen e nagy műben, és ott, ahol Jézus a vérét adja, Mária könnyeit adja társmegváltóként, mivel ő a Megváltó Anyja? Ezek olyan kérdések, melyekre a válasz nem a tudós könyvekben, hanem a térdeken találhatók meg! Ezek misztériumok, olyan valóságok, melyek meghaladják a mi emberi felfogóképességünket, és minket közvetlenül Isten világosságába vezetnek el. In lumine tuo videbimus lumen – egyedül a Te világosságod képes vak szemeinket felnyitni.
A kereszténység első másfélezer évében a nagy krisztológiai eretnekségek Máriát csak kerülőutakon, de direkt nem érintették. A nép e harcok alatt sem szűnt meg tisztelni Máriát. Csak a 16. század reformátorainak volt köszönhető, hogy az általuk tévútra vitt tömegek a templomok és kolostorok megszentségtelenítése és lerombolása után a Mária-tiszteletet is eldobják maguktól.
Isten teremtette természetünket, és azzal, hogy a megtestesült Ige leszállt a földre, azt is megmutatta, hogy nem ütközik meg rajta. És Isten e végtelen türelmének Szűz Mária a mértéke és a bizonyítéka. Ő áll szilárdan az újkor küszöbén, mint a Megtestesülés misztériumának védelmezője, hiszen ő „gyökereztette meg” Istent az emberiben. A már ötszáz éve tartó tragikus kalandban, mely az ideákat, mint a széltől hajtott légballonokat választja le a valóságos világról, az Evangélium erős asszonya az egyensúly és a stabil pont. Jelenlétével szüntelenül azt tanústja, hogy Isten valóban emberré lett. Csak a 16. századtól indul be azon ideák áradata, akik Mária kimagaslóan különleges szerepét az üdvtörténetben, azzal az indokkal, hogy Krisztus istenségét jobban védelmezzék, tagadják.
A "reformátorok" saját logikájuk rabjai, akik úgy döntöttek, hogy lemondanak Krisztus édesanyjáról, mert ő állítólag beárnyékolja Fiát. A 16. század óta a protestánsok a katolikus Egyházat nem szűnnek meg Mária istenítésével, máriás bálványimádással vádolni.
Még a legmegátalkodottabb bűnös is csak beteg tag, de a hitehagyottak, az eretnekek lemetszett, holt, elszáradt szőlővesszők lesznek – Urunk saját szavai szerint: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, mely énrajtam gyümölcsöt nem hoz, lemetsz, és minden gyümölcstermőt megtisztogat, hogy többet teremjen. …. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha énbennem nem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki énbennem nem marad, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad, és összeszedik, és tűzre vetik, és elég.” (Jn 15,1-2/4-6) A reformátorok szándékosan ignorálják Máriát. És úgy tűnik, pont ez a viselkedés tárja fel egyre szélesebbre azt a rést, melyen az eretnekségek áramlatai elözönlik őket.
|
vissza