Bízzatok, mert én legyőztem a világot
(Jn 16,33)
Bűn nélkül fogantatott szeplőtelen Szűz Mária,  
könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk  
(Csodásérem)  

    hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK,
MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja    

AZ EGYHÁZ FŐ ÜNNEPEI

AZ ÜNNEPEK MAGYARÁZATAI
A SZUNYOGH XAVÉR FÉLE MISSZÁLÉBÓL


ÁPRILIS HÓ
általában
HÚSVÉT ELŐTTI ÉS UTÁNI IDŐ
 

A SZENT HÉT KEZDETE:
A virágvasárnapi szertartás az egyházi év legszentebb hetének a nyitánya. A legszentebb hét, mert liturgiájában a legnagyobb, legcsodálatosabb és kegyelemben leggazdagabb titkokat ünnepeljük. Nagy és szent hétnek nevezik azon nagy és szent titkok miatt, amelyeket megünnepel; de szentnek a komoly és jámbor életmód miatt is, amely ebbe az időszakba való. Csendes hétnek is nevezik, mert benne hangos ünnepek nincsenek megengedve, hanem igenis a léleknek csendes magábavonulása és legalább a három utolsó napon az ügyes-bajos dolgok lehető szüneteltetése. Az első keresztény császárok megtiltották ezeken a napokon a bírósági tárgyalásokat, közmunkákat és szórakozásokat. A középkorban az egész héten szombati nyugalom volt. Nagycsütörtöktől kezdve a zsidóknak nem volt szabad többé a keresztények között megjelenniük. Németül „Karwoche”-nak, azaz gyászhétnek nevezik. Eeredetileg csak a péntek, a hét legnagyobb gyásznapja viselte ezt a nevet, de lassanként, a régi liturgia szellemét elfeledve, az egész hétre átruházták ezt a nevet.
E hétnek a nagy jelentősége a rendkívüli és megható szertartások által is kitűnik. Minden egyes nap kiváltságos nap, tehát ezen a héten semmi más ünnepet nem szabad tartani. Az összes liturgikus imákat, énekeket és olvasmányokat Urunk szenvedéseire és megváltásunk nagy titkaira irányuló gondolatok töltik el.
Mennyire előkészített minket az Egyház mielőtt ebbe beléphettünk! Mennyire észrevehető volt Hetvenedvasárnap óta a liturgiában a folyton fokozódó erősödés! Minden héttel magasabbra emelkedtünk! Eleinte, ha az Egyház a keresztről vagy a feltámadásról nyilatkozott is, ezt mindig burkoltan tette: képekben és jelekben, nehogy ezt a legdrágábbat profán tekinteteknek kitegye. Most azonban elhúzza a függönyt és szemtől-szembe nézhetjük a legszentebbet, sőt többet tehetünk, most a legmegkapóbb szent történetben magunk is misztériumos valósággal vehetünk részt.
A nagy és szent hét, jól jegyezzük meg: a liturgia szelleme szerint  NEM  GYÁSZHÉT és ezért benne a  KERESZT  ÉS  FELTÁMADÁS  ELVÁLASZTHATATLANOK. Krisztus megváltói működése  NEM  VÉGZŐDIK  A  HALÁLLAL, HANEM  A  FELTÁMADÁS  GYŐZELMÉBE megy át. Nem szabad tehát az Úr szenvedését az ő feltámadásától különválasztani. A liturgia nem akar ezen a héten az Úr szenvedésein csupán síránkozni és panaszkodni. Az ősi keresztény felfogás szerint az egész héten  GYŐZELEM  ÉS  ÖRÖM vonul keresztül, mely Krisztus szenvedéseiben csak átmenetet lát (a pascha maga is átmenetet jelent) a feltámadás dicsőségéhez. Az elkövetkezendő hétnek nincs olyan napja, melyen ez a húsvéti és győzelmi motívum ne csengene ki világosan.

 

VIRÁGVASÁRNAP:
Stációs templom: A lateráni Szent János bazilika
Virágvasárnap először az Úr Jézus Jeruzsálembe vonulásának ünnepe, azután az Úr szenvedésének kezdete. Az ünnep Jeruzsálemből származik. A VIII. századtól szokásos pálmaszentelés az ú. n. „missa sicca”, szárazmise, azaz olyan szertartás, mely liturgikusan úgy van felépítve, mint a szentmise rítusa. Mint ahogyan a pálmaszentelés Izrael fiainak az egyiptomi rabságból való örvendetes kivonulására emlékeztet minket és ezzel ezen a napon gondolatainkat az Ószövetség jelképes páskájára irányítja, éppúgy a liturgia is ünnepélyes pálmafelvonulással, körmenettel megy annak elébe, aki minket a bűn rabságából megvált. Mily felemelő az a gondolat, hogy ezen a napon az egész földkerekségen mindenütt, a katolikus és igazán hívő nép ezen őskeresztény módon hódol Megváltójának. Éppen ezért hozzuk mi is ezen hódolatot az Üdvözítőnek, kinek tanítása és példája a mi üdvösségünket és boldogságunkat jelenti. Alakítsuk életmódunkat is pálmáskörmenetté, amelynél erénycselekedeteink a szentelt pálmák és ájtatosságunk dicsőítő énekek legyenek. Szenteljük magunkat és mindenünket Isten magas érdekeinek Jeruzsálem lakóinak példájára, akik az Úr elé még ruháikat is levetették.

Introitus: Uram, ne vond meg tőlem segítségedet, figyelj reám és oltalmazz engem: szabadíts meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától.

 

NAGYCSÜTÖRTÖK:
Stációs templom: A lateráni Szent János bazilika
Nagycsütörtökkel kezdődik az Újszövetség legszentebb pászkaünnepe. Liturgiája úgy mutatja nekünk Krisztust, mint főpapot, ahogy odaadó szeretetét az utolsó vacsora termében és az Olajfák hegyén hősies nagysággal s egyben bensőséges szelídséggel, sőt megragadó szépséggel kinyilvánította. Ma a Legfölségesebb Oltáriszentség alkotja a liturgikus imádságok és cselekmények lényeges tartalmát mindazzal együtt, ami a Sion hegyén tartott kegyelmekben gazdag, utolsó vacsorán ehhez kapcsolódott: úgymint, az Úrnak nagy alázatossága a lábmosásnál; annak az áldozatnak előzetes, vérontásnélküli bemutatása, amelyhez az Úr magát a következő nap szörnyű kínok között, mint áldozati Bárány önként odaadja és ezzel az Újszövetség titokzatos áldozati és szeretetlakomájának megalapítása; Jézusnak az Olajfák hegyére való vonulása; a Getszemáni-kertben átszenvedett órái és ellenségeinek hatalmába való önkéntes kiszolgáltatása.

Introitus: Mi pedig dicsekedjünk a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, kiben vagyon üdvösségünk, életünk és feltámadásunk: ki által megváltattunk és megszabadultunk.

 

HÚSVÉTVASÁRNAP:
Stációs templom: Sancta Maria Major-bazilika
«Ez a nap, melyet az Úr alkotott nekünk, örvendjünk és ujjongjunk!» Felértünk a hegyre; a győzelem teljes; amire vágytunk a 40 napi böjtben, ami ádventtől kezdve előttünk lebegett, ma megvalósult: a világosság győzött a sötétség felett. Az isteni kegyelem napja most sugárzik melegen és világítóan. Adventben sötétség volt és vágyakozva vártuk a világosságot. Karácsony éjjelén hirtelen jött ez a világosság és megteremtette a világosságágát. «A világosság pompája felkelt a szent város (Egyház) fölött.» Ez a megtestesülés ünnepkörének örömhíre. De ebbe a fényes ragyogásba árnyék vegyül, az örömujjongásba egy fájdalmas hang is belevegyül és egyre erősebb lesz. «És a világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem ismeri meg.» A fájdalom motívumát már Karácsony hetében hallottuk és ettől kezdve nem is némult el soha. Hetvened vasárnaptól kezdve pedig ez lesz a vezető ének; áttör minden hangon és böjt első vasárnapján már látjuk «az isteni» Dávidot, amint megkezdi küzdelmét az óriási Góliáttal. Az egész böjtöt összefoglalhatjuk ebbe: «A világosság küzd a sötétséggel.» Ebben benne van Krisztus történeti küzdelme a zsidósággal;az ö szenvedése, de benne van Krisztus küzdelme azok lelkében, kiknek a világossághoz kellene jönniök, tehát a keresztségre készülők és a vezeklők lelkében. A világosságnak látszólag alá kell merülnie. Krisztus meghal a kereszten. De mégis ugyanoly hirtelen, mint ahogy Karácsonykor az éj sötétjében felragyog a fény, úgy kél most, a szomorú nagyhét után a feltámadás napja fel, hogy örökké világítson. Ez a Húsvét az ünnepek ünnepe. Az egyházi évnek kimagasló pontja. Ez kelt csak azután hangos, ujjongó örömet szívünkben.

1. Urunk feltámadása
Krisztus saját erejéből támadt fel sírjából. Soha nem hallott és nem látott csoda ez. Megcáfolhatatlan bizonyíték, hogy hatalma volt az életét odaadni és azt visszavenni; hogy ö nem pusztán ember volt, hanem az emberalakban köztünk megjelent Isten. Tehát igaz, amit tanított, igaz a mi hitünk, hogy a bűn hatalmából megszabadultunk. Innen a tiszta öröm, ami az Anyaszentegyházat és a hívő nép szívét átjárja. Mert öröménekeiben nem csupán Krisztusnak halottaiból való feltámadását ünnepli a liturgia, hanem a szíveknek és a lelkeknek a feltámadását is egy új, egy jobb életre. «Ahogy Krisztus halottaiból feltámadt, úgy járjunk mi is az életnek új útjain.» (Róm 6,4)

2. Az ünnep jelentése és tartalma
A húsvéti liturgiának lényege és tartalma, tehát Krisztus dicsőséges feltámadása és ezzel a bűn és a halál hatalmából való megváltásunk befejezése, tehát a mi feltámadásunk most a kegyelem életére és egykor az örök boldogságra. Ez a fenséges eszménykép ott állt eleven valóságként az ősegyházban az újonnan megkereszteltekben, akik a bazilikákban tartott istentiszteleteken fehér keresztelőruhájukban ékeskedtek és megtérésük első buzgósága a hivők közösségét a keresztény erényes életben megerősítette. Ezért emlékezik meg a liturgia ünnepélyes szövege még ma is róluk. Azért a húsvéti liturgia minden részében mintegy a lélek mennyei örök dicsőségének visszavert fénye. Minden egyes istentiszteleten keresztülcseng a zsoltáros szava: «Ez az a nap, amelyet az Úr alkotott nekünk, örüljünk és ujjongjunk.» (Zsolt 117,24) – Húsvéti öröm valóban ma is számunkra, amikor az Isten és az oltár ünnepi díszbe öltözve fénylenek és a boldog alleluja szinte nem akar megszűnni. Ez a húsvéti öröm kifáradhatatlan erővel egy teljes hétig tart. Az ünnepnek külön sequentiája, saját prefációja van, amelyek az Üdvözítőt magasztalják dicsőségében. A húsvéti sequentia fenséges párbeszéd az Úr feltámadásáról. Szerzőjét nem ismerjük pontosan. Egyesek Szent Damiani Péternek (†1072), sokan pedig Wipónak, II. Konrád udvari káplánjának tulajdonítják. (†1048)

Sequentia (részlet): csodálatos viadallal megvívott az élet és a halál: és az élet meghalt vezére uralkodik élve.

 

HÚSVÉT KIS NYOLCADA:
Mint az ószövetségi Húsvét, úgy az újszövetségi Húsvét is egy hétig tart és egy nyolcadot alkot. Ez oly kiváltságolt nyolcad, hogy alatta más ünnepet ünnepelni nem szabad és ezenkívül a két első napja önmagában is első osztályú ünnep. A keresztény ókorban az egész héten át munkaszünet (sabbat) volt. Sokan innen származtatják az egyházi nyelvszokás szerint a hétköznapoknak feria = ünnepnap elnevezését. Ezen első héten, a többi keresztény hét mintáján, valóban minden nap ünnepnap volt. Később csütörtöktől kezdve csak a legszükségesebb üzletek voltak megengedve. Ma már a hétfő is csak egyes vidékeken ünnep, munkaszünettel. – A hét minden napjának saját miséje van. Ezeknek szövegei többnyire a szent keresztség kegyelmeiről emlékeznek meg, azonban az evangélium a feltámadás különböző jelenségeit mondja el. Minden nap stációs-nap. A nyolcad ünnepi fényét az új keresztények emelték, kik minden nap fehér keresztelőruhájukban vettek részt az istentiszteleten. És először a keresztelési nyolcad ünnepéből kieső vasárnapon jelentek csak meg a régi mindennapi ruhájukban.

 

HÚSVÉTHÉTFŐ:
Stációs templom: Szent Péter bazilikája
Az Egyház új báránykáit: a Húsvét alkalmával megkeresztelt hívőket először a legfőbb pásztornak, Szent Péternek a templomába vezeti el. Szent Péter bazilikájában van ma Rómában a főistentisztelet, ö szól hozzánk a szentleckében, az evangélium elbeszélése szerint is neki jelenik meg az Úr. Egyébként az egész szentmise a megkeresztelt hivők új életének boldogságát hirdeti. A mai evangélium teljesen bevezet az apostolok lelkivilágába. Látjuk a küzdelmet, a hit és a kételkedés, a remény és a bizonytalanság között, melyet a feltámadásról szóló első hírek keltettek bennük, míg végre a Megváltó jelenlétének világossága elűzött minden sötétséget.

Introitus: Bevezetett titeket az Úr a tejjel-mézzel folyó földre, alleluja, hogy az Úr törvénye legyen mindig ajkatokon, alleluja, alleluja!

 

HÚSVÉT NAGY NYOLCADA:
1. Húsvéti idő
Húsvét ünnepét követő időt a liturgiában Tempus paschale-nak vagy húsvéti időnek nevezzük. Az istentisztelet külső formáiban megnyilatkozó szent öröm által a többi évszaktól megkülönböztetjük, és mint ilyen örvendetes idő a pünkösdi hét szombatjáig tart. E mise után azt mondja a misekönyv rubrikája: Exspirat tempus paschale. Ez is egy ok, hogy ne beszéljünk külön pünkösdi ünnepkörről, mert a misekönyv tanúsága szerint Pünkösd és egész oktávája még beletartozik a megváltás ünnepkörébe, vagyis a húsvéti ünnepkörbe.

2. Liturgiai jellege
A húsvéti időt liturgikus szempontból a gyakran megismétlődő Alleluja különbözteti meg a többi évszaktól. A liturgikus hórák és a szentmise énekes részei egy, két, sőt három Allelujával végződnek. A szentmisében a graduálé helyett csak az Alleluja éneket énekelik. A vasárnapi nagymise előtti szenteltvíz kiosztásánál az antifona és a zsoltár a szent kereszt kegyelmeiről emlékezik meg, míg máskor a bűnbánatról és a bűneinktől való megtisztulásról szól. – Húsvéti időben az egyházi ruhák színe mindig fehér. Ezzel is kifejezésre akarja juttatni az Egyház azt a nagy örömet, mely Krisztus feltámadása miatt eltölti, hiszen ebben az időben a diadalmas Krisztust ünnepli. A győzedelmes Krisztus ugyanis a liturgia középpontja és üdvözülésünk biztos záloga. – A háromszori harangozásnál: reggel, délben és este, nem a megtestesülésre gondolunk, hanem az Úr feltámadására. Ezért az Úrangyala helyett a Regina coeli, Mennynek királynője antifonát mondjuk, még pedig mindig állva. Különben is keresztény őseink éppen a feltámadásra való tekintettel vasárnapon és a húsvéti időben állva imádkoztak. Egyes helyeken, régi intézmény vagy szokásként, minden vasárnap az Oltáriszentséggel húsvéti ujjongó örömmel körmenetet tartanak.

3. Húsvét utáni vasárnapok
A Húsvét utóünnepelése hat vasárnapot ölel fel. Ezek alkotják a hétszer hét napot, vagyis Húsvét nagy nyolcadát. Részben a húsvéti örömhír hatása alatt állanak, részben az Áldozócsütörtök búcsúzása nyomja rájuk a bélyegét, részben pedig a bizakodó, pünkösdi Szentlélek-várás hatja át őket.

 

HÚSVÉT UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP (FEHÉRVASÁRNAP):
Stációs templom: Szent Pancratius templom
A mai vasárnap tulajdonképpen húsvét kis nyolcadának befejező ünnepe. Amikor még szombat este kezdték a liturgiát, akkor a fehér ruhának a tegnap említett letevése vasárnapra húzódott át; innen van a neve is a mai vasárnapnak. Ezzel függ össze az a szép szokás is, hogy a gyermekek a mai nap járulnak sok helyen az első szentáldozáshoz. Egyébként az egész mise még mindig húsvéti örvendező és a feltámadt Üdvözítőben bízó, hivő hangulattal van tele. Iparkodjunk mi is együttérezni az Anyaszentegyházzal és keltsük fel mi is magunkban a mai szentmisének érzéseit. A Krisztusban való hit érdemeire és értékére tanít bennünket a mai szentleckében a szeretet tanítványa, Szent János. E hitnek az alapja a Szentháromság tanúbizonysága. Bizonyságot tett az Atya a víz által a Jordán partján Fia megkeresztelésekor. Bizonyságot tett a Fiúisten vére által a Golgotán keresztáldozata alkalmával. Bizonyságot tett a Szentlélek, ki Krisztus feltámadásával bizonyította be az Üdvözítő isteni voltát. – A feltámadt Üdvözítő két megjelenéséről szól az evangélium. Az egyik egy héttel előbb volt, Húsvét napján, mikor megalapította a bűnbánat szentségét, a másik egy héttel később volt, a mai napon, amikor a hitetlen Tamást és vele minket is, kicsinyhitűeket, megerősített hitünkben. Mondjuk mi is hívő alázattal: «Én Uram és én Istenem!»

Introitus: Mint a most született kisdedek, alleluja, hamisítatlan szellemitej után vágyódjatok, alleluja, alleluja, alleluja!

 

HÚSVÉT UTÁNI MÁSODIK VASÁRNAP:
A mai vasárnap a jó Pásztor vasárnapja. Amint korunk Krisztus-tisztelete a Jézus Szíve-kultuszban talált kifejezési formát, úgy mondhatjuk a katakombák kedves ájtatosságának, az igazi őskeresztény Krisztus-ájtatosságnak a jó Pásztor tiszteletét. A szentmise hangulata a hála, szeretet és az öröm. Hálásnak kell lennünk, mert Nagypéntek után nem kell nekünk magyarázni, ki az a jó Pásztor, aki életét adja juhaiért. Azután a szeretetnek kölcsönös voltára akar rámutatni a mai liturgia, mikor annyiszor ismétli, hogy nemcsak a jó Pásztor ismeri juhait (az Úr ismer tehát engem is), hanem a juhok is ismerik őt és követik szavát. Ha a jó Pásztornak ezt a szeretetét megértjük, kell, hogy állandó húsvéti öröm töltse el szívünket, amint az Egyház valóban azért imádkozik ma.

Introitus: Az Úr irgalma betölti a földet, alleluja; az Úr Igéje alkotta az egeket, alleluja, alleluja!

 

HÚSVÉT UTÁNI HARMADIK VASÁRNAP:
Az egész húsvéti időn át Alleluját zeng az Egyház dicsőségesen feltámadt királyának, aki legyőzte a halált és a poklot. Mentől jobban közeledünk azonban a mennybemenetel ünnepéhez, annál erősebben belevegyül egy más hang is az öröménekbe: a tanítványok szomorúsága mesterük távozása miatt. A legközelebbi három vasárnap evangéliuma az Úr Jézus búcsúbeszédéből van véve, melyben megnyilatkozik szívének teljes gyengédsége. Tanuljuk meg a mostani liturgiából, hogyan kell örömünkben, bánatunkban egyformán Krisztushoz csatlakoznunk. – Jézus szavait az evangéliumban kétféle módon lehet felfognunk. Némelyek szerint halálát és rákövetkező feltámadását jövendölte meg ezekkel a szavakkal, mások szerint mennybemenetelére vonatkoznak. Az Egyház is ebben az utóbbi értelemben magyarázza, mikor most olvassa fel a hívőknek, mert most nem látjuk őt, de az utolsó ítéleten látni fogjuk és az örökkévalósághoz képest valóban csak rövid idő az egész világ létezése.

Introitus: Ujjongj az Istennek, egész világ, alleluja; mondjatok nevének éneket, alleluja; dicsőségét dícsérve zengjétek, alleluja, alleluja, alleluja!

vissza
a KÖNYVTÁR oldalra                              a HÍREK oldalra                              a KEZDŐLAPRA