Bármilyen rossz tapasztalatokat szereztek a tradíció hívei a múltban, bármennyire szkeptikusan várják a szeptember 14-e (a motu proprio hatályba lépésének napja) utáni eseményeket, úgy tűnik, a sok rossz hír mellett, valami mégis dereng … Legalábbis külföldön, ahonnan az internetes honlapok a hazai helyzettel ellentétben (amelyet P. Gergely „Tessék eldönteni: szakadárok vagy buta nosztalgiázók vagytok” című írásában mutat be) néhány reményteljes hírről tudósítanak.

1. Szeptember 11-én (Szűz Mária neve napjának előestéjén) 19 órakor az Una Voce szervezésében Bécsben a ferencesek templomában Ausztria apostoli nunciusa tridenti rítusú főpapi misét mutat be.

2. Walter Mixa, Augsburg püspöke július 24-én egyházmegyéje számára még olyan utasításokat adott a régi mise ünneplésével kapcsolatban, ami egyet jelentett a pápai akarat semmibe vételével. Például a motu proprio határozott utasításával ellentétben, ő 25 főben határozta meg a hívek minimális létszámát, akiknek kérésére a plébános köteles a régi mise bemutatásáról gondoskodni. Többek között kötelezte a plébánosokat, hogy amennyiben valahol mégis eleget tesznek a hívek régi misére vonatkozó kérésének (ami persze az ő utasításainak betartása mellett igen nehéz lesz) akkor mind a kérvényezők, mind a misén résztvevő hívek, és a szentmise létrejöttében közreműködő klerikusok neveit jelenteni kell.
     A tridenti mise hívei felháborodottan fogadták a püspöki körlevelet: mind a kreuz.net, mind a motu proprio megjelenése óta a tridenti mise érdekében létrejött új internetes lapok pontról pontra haladva éles kritika alá vették a püspök utasításait. És láss csodát, eredménnyel: augusztus 15-én, az ünnepi misén Mixa püspök „relativizálta a 25 főre vonatkozó előírását”. Sőt, prédikációjában „hangsúlyozta, hogy egyházmegyéjében a Szentatya akaratának megfelelően nagylelkűen és nagyvonalúan minden hívő javára lehetővé akarja tenni a latin mise ünneplését, ami egy globalizált világban a katolikus Egyház világegyházi összetartozásának is jele. Első lépésként az augsburgi egyházmegyében több templomot akar kijelölni, amelyekben a jövőben a latin misét rendszeresen bemutatják, hogy a híveknek ne kelljen túl nagy távolságot megtenniük. A 25 fő csak irányérték, amely, ha a helyzet úgy kívánja, kevesebb is lehet.”
     Hogy mi késztette Mixa püspököt hangneme megváltoztatására, nem tudni: a tradíció felháborodása vagy talán már Róma közbeavatkozása? Mindenesetre ezek után jogos a remény, hogy „valami mégis mozgásba jött”, a püspökök a jövőben nem ignorálhatják következmények nélkül Róma utasításait a tridenti misével kapcsolatban.

3. Egy pap, aki eddig is csak a régi misét celebrálta, minden további nehézség ellenére is a következőkről számolt be: az egész Egyházban mi (a csak a régi misét celebráló papok) voltunk a legjobban marginalizálva. Ez most érezhetően változófélben van. Például, ha úton vagyok, és egy idegen plébánián megkérem a plébánost, hogy bemutathassam a misét, már nem küld el, hanem azt válaszolja, hogy szeptember 14. után bármikor jöhetek. Rokonaim, akik az új misére járnak és nem értik az én hozzáállásomat a misével kapcsolatban, most végre nem úgy néznek rám, mint egy kitaszítottra. Szinte büszkék rám, hogy olyan valamit teszek, ami lám, a pápának is fontos.