Július 18-án Tarcisio Bertone bíboros, vatikáni államtitkár kötetlen hangulatú sajtótájékoztatót tartott Lorenzago di Cadoréban, részben frissen megjelent könyvének bemutatása alkalmából, részben az egyház életének időszerű kérdéseiről. Az újságírók kérdésére, vajon törlik-e a tridenti rítus nagypénteki könyörgéseiből a zsidók megtérésére vonatkozó imát, a bíboros – állítólag – azt válaszolta: elképzelhető, hogy e helyütt változások történnek.

Többek között e kérdésről is nyilatkozott újságírók előtt Msg. Perl, az „Ecclesia Dei” pápai bizottság titkára.

A római dikasztériumoknak – eltekintve a „Propaganda Fidei”, a misszió-kongregáció és a média tanácstól – általában nincs nagy látogatóforgalma. Falaik között nyugodtan és megfontoltan üldögélnek a vatikáni prelátusok és komótosan dolgoznak a boldoggá-avatási aktákon, a püspökök kinevezési és lemondó nyilatkozatain, a Vatikán financiális vagy más ügyeit intéző iratokon.

Az „Ecclesia Dei” bizottság helységeibe azonban véget nem érő sorokban érkeznek a különböző lelki közösségek megbízottjai, akik a tradicionalisták „világához” tartoznak, és akik Rómában tanácsot, védelmet és elismerést keresnek. Ők a „régi” mise hívei, azé a miséé, amelyet XVI. Benedek pápa legújabb Motu propriojával a tegnapelőttiség sötét zugából hozott vissza.

A média képviselői hetek óta ki-be járnak a bizottságba, amelynek elnöke, Dario Castrillón Hoyos bíboros, nem sokkal a pápai irat megjelenése előtt ment szabadságra. Így az „Ecclesia Dei” titkárára hárult a feladat, hogy az újságírók „régi” misére vonatkozó kérdéseit megválaszolja.
     A bizottság 1988-as alapítása óta a magas, vékony luxemburgi monsignore, Camille Perl a dikasztérium második embere. Olyan jól, mint ő, senki sem ismeri a Vatikánban a tradicionalisták a világban szerteágazó mozgalmának különböző testvérületeit, rendjeit, oratóriumait és egyesületeit.

Természetes, hogy a régi misekönyv szerint a nagypénteki liturgiában továbbra is imádkozni fognak a zsidók megtéréséért, jelenti ki Msgr. Perl barátságosan, de határozottan. Így volt ez azokon az istentiszteleteken is, melyeken az 1988-as indultot követően XXIII. János misekönyvét használták, és így marad ez most is, amikor a jövőben a misét a katolikus Egyház római rítusa rendkívüli formájaként az 1988-as indult vagy bármiféle külön engedély nélkül fogják ünnepelni.

Az egy hete nyilvánosságra hozott Motu proprio egyik mondata több helyütt zavart okozott. A római rítus rendkívüli formájában bemutatott magánmisékről szóló rendelkezések között az áll, hogy a papok ezt mindig végezhetik, kivéve a „Triduum Sacrum” napjait.
     Ez a betoldás azért áll a Motu proprioban, mert az Egyházban nagycsütörtöktől húsvét éjjeléig eddig sem, soha, nem lehetett magán-misét bemutatni. Néhányan a Motu proprio ezen mondatából arra következtettek, hogy a „Triduum Sacrum” napjain a konvent- vagy egyházközségi miséken sem lehet a rítus rendkívüli formáját használni.
     Ez téves következtetés és nem is áll a Motu proprioban, mondta Msgr. Perl, és még hozzátette, hogy ő egyetlen Róma által elismert tradicionalista közösséget sem ismer, amely eltűrné, hogy megtiltsák neki, hogy a nagycsütörtöki, nagypénteki és a húsvét éjjeli liturgiát ne az 1962-es misekönyv szerint ünnepelhesse.

Ugyanakkor az „Ecclesia Dei” titkára is tudatában van annak, hogy azzal, hogy a régi misekönyvet a konzerváltság állapotából visszahozták, mostantól kezdve újra élni, azaz változni fog. Két ilyen változást maga XVI. Benedek pápa is említ a püspököknek írt kísérő levelében: „A régi misekönyv fel vehet és fel kell, hogy vegyen új szenteket és az új prefációk közül néhányat.”
     Monsignore Perl azzal számol, hogy az 1962-es misekönyvhöz belátható időn belül a pápa egy melléklet elkészítését és nyilvánosságra hozatalát fogja elrendelni, amelyben a változtatások szerepelnek majd. Msgr. Perl számára is elképzelhető, hogy akkor a nagypénteki liturgiában a zsidókért mondott ima más formát nyer, miként ez az 1970-es misekönyv esetében is történt.

De a monsignore ezen kívül is számos újítással számol. A Motu proprio már kezd hatni, szeptember 14-én pedig hivatalosan is hatályba lép. Mindabban, ami a „régi” misével függ össze, az „Ecclesia Dei” bizottság marad illetékes. Azután, hogy az afrikai Francis Arinze bíboros által vezetett Istentiszteletek Kongregációja a Motu proprio előkészületeiben eredetileg részt vett, a munka további részéből már kihagyták őket.
     Ehelyett a továbbiakban XVI. Benedek pápa Castrillón Hoyos bíborossal és az „Ecclesia Dei” bizottsággal dolgozott szorosan együtt az irat elkészítésében.

És a bizottság kompetenciája is jelentősen megnőtt. Az apostoli irat szavai szerint a bizottság „tovább folytatja működését. Ez a bizottság kapja meg azt a formát, feladatokat és felhatalmazásokat, amelyekkel a pápa őt felruházni akarja” (11. cikkely). És „azon felhatalmazásokon túl, amelyekkel már bír, fogja a Szentszék tekintélyét gyakorolni, mialatt e rendelkezések figyelembevétele és alkalmazása fölött őrködik” (12. cikkely).
     Ezek szerint tehát mindabban, ami a római rítus rendkívüli formájával kapcsolatos, nem az Istentiszteletek Kongregációja, hanem az „Ecclesia Dei” bizottság az illetékes, ahol – miként Msgr. Perl véli – „így nem lesz hiány a munkában”. A jövő fogja megmutatni, „hogyan fog mindez a gyakorlatban kinézni”.

És mivel „a Motu proprioval az e témáról megjelent összes eddigi pápai dokumentumok érvényessége eltöröltetett és az újjal helyettesíttetett”, folytatta, „a bizottság eddigi neve is valószínűleg meg fog változni, mivel a mostani szorosan összekapcsolódott az 1988-as azonos nevű dokumentummal”.
     Egy beosztott titkárt, a 71 éves olasz Mario Marini monsignoret, már kapott Camille Perl. De folyik további személyek és a megfelelő helyiségek keresése is, miközben a Hittani Kongregáció védő falait (ahol mostani székhelyük található) nem akarják elhagyni.

És hogyan néz ki a közönség, amire az „Ecclesia Dei” bizottság a jövőben számíthat? Egy biztos: nem néhány francia vagy német elzárt enkláve tagjairól van szó. Ugyanakkor a „régi” mise hívei nem egyforma arányban képviseltetik magukat a világegyház egész területén.
     Ehhez Monsignore Perl szó szerint ezt mondta: „Az első regionális súlypont a francia nyelv és kultúra országaiban található, ezt követik az angol nyelvű országok – Angliától az Egyesült Államokon keresztül, ahol nagyon erősek, egészen Kanadáig, Ausztráliáig és Új-Zélandig. Számszerűleg csak ezután jönnek a német nyelv és kultúra országai.
     A latin nyelvű országokban – olasz, spanyol, portugál – ez a jelenség ritkább. De akadnak ilyen katolikusok Dél-Amerikában – ahol még egy apostoli adminisztratúra is működik a brazil Camposban –, valamint Afrikában és Indiában is.”

És mostantól mindezen katolikusok profitálhatnak a pápa rendelkezéseiből. A legújabb Motu proprio, mondta tovább Msgr. Perl, „a római rítus egész egyházára érvényes és a jövőben mindenki számára kötelező érvényű. Sehol nem történhet meg, hogy ‘alapvetően nem kerül alkalmazásra’, mivel az Egyház legfelsőbb pásztorának pozitív törvényéről van szó, aki ezzel az egész katolikus Egyház fölötti legmagasabb, általános törvénykezési jogát gyakorolja, amellyel egyetlen alárendelt tekintély sem ellenkezhet legitim módon”.

És ha ez mégis megtörténne, akkor az érintettek nyilván a jövőben is a Hittani Kongregáció portáljában sorakoznak majd, amelynek fedele alatt az „Ecclesia Dei” komisszió magára vállalja gondjaikat és bajaikat.