Az elmúlt napokban a tradíció (vagy ha úgy tetszik, „a reform reformja”) számára három fontos hír érkezett a Vatikánból. Az egyik a A II. Vatikáni Zsinatot nem lehet tetszés szerint interpretálni cikkben olvasható, míg a másik kettő alább következik.

1. Amato érseknek a vallásszabadságról szóló interjúja tipikus példája a zsinat dokumentumainak átértékeléséről vagy pontosításáról, a szeminaristáknak szóló levél (2.) pedig – úgy tűnik – éppen arra szolgál, hogy egy vatikáni dokumentumot ne lehessen megint – esetleg évtizedeken át – félremagyarázni.

„Az a tény, hogy ma vallások sokaságát kínálják nekünk, nem jelenti azt, hogy ezek egyformán igazak is lennének” – nyilatkozta Angelo Amato érsek az Osservatore Romano, vatikáni napilap november 8-i számában, egy interjúban.

„A vallásközi párbeszéd, melynek célja a népek közötti béke előmozdítása, nem zárhatja, és nem is zárja ki az igazsághoz és a keresztény hithez való megtérés lehetőségét, de figyelembe veszi a személy szabadságát és méltóságát” – mondta. Majd felhívta a figyelmet, hogy „sajnálatos módon a katolikus teológia egy bizonyos áramlata, mely ezzel a párbeszéddel foglalkozik, zsákutcába jutott, mivel addig az önellentmondásig merészkedtek, hogy minden vallás elvezethet az üdvösségig”.
     „Az egyenlőség, mely a párbeszéd előfeltétele, az emberekre vonatkozik, akik egyforma méltósággal és szabadsággal vehetnek részt a dialógusban, de nem vonatkozik a párbeszédet folytatók hitének tartalmára” – jelentette ki Angelo Amato.

Az interjú további része később következik

. A Vatikánban állítólag olyan körlevelet terveznek vagy már készítenek is, amely a papszemináriumoktól azt követeli, hogy a jövőben a leendő papokat a régi mise celebrálására is tanítsák meg. Ezt jelentette az olasz „Adnkronos” hírügynökség.

Az irat – a jelentés szerint – direkt a papnövendékekhez fordul, valójában azonban azon püspököket célozza meg, akik a „Summorum Pontificum” motu proprioval szemben még mindig ellenállást tanúsítanak.