Volt egyszer egy katolikus fórum. Jó volt, hasznos volt, katolikus volt. Különösen ez az utóbbi jellege választotta el a többi vallási fórumtól. Létrehozója és moderátora egy olyan pap volt, aki a magyarok közül EGYETLENKÉNT vállalta mindazt a kockázatot, lemondást, következményt, ami azzal jár, ha valaki napjainkban és főleg Magyarországon csak a tridenti misét hajlandó celebrálni.      E katolikus fórum megszűnéséről azért érdemes szót ejteni, mert hanyatlása ugyanazon séma szerint ment végbe, mint – szerintem – minden más pusztulás. Az igazság, a jó olyan, mint egy luftballon: teljes pompájában szép, kerek, feszes. Lehet játszani vele, lehet örülni rajta, csak egy dolgot nem szabad vele csinálni: engedni annak a kérésnek, mely így szól: „Csak egy ici-pici, szemmel alig látható lyukat szeretnék vágni rajta, az egy ekkora nagy gömbnek nem árthat!” A rossznak, a Sátánnak ugyanis a legeslegkisebb rés is elegendő, hogy betüremkedjen rajta az ősellenség területére, s azt ily módon már belülről, trójai faló módjára szétzilálja. A fórum esetében – csakúgy, mint az Egyházzal a zsinat kezdetekor – a baj ott kezdődött, hogy „nyitott a világra”. Hogy modern akart lenni. A világ mércéje szerint – ez jelen esetben a google böngészőt jelentette – jó helyezést akart elérni. A google ugyan nem a tartalmat, vagyis a minőséget pontozza, hanem a mennyiséget, de sebaj. Ma már úgyis mindenütt a mennyiség számít. Bármilyen műsor, áru, prédikáció, fórum esetében a világnak nem az a fontos, hogy jót, szépet, Istennek tetszőt kínáljon, áruljon, képviseljen, hanem, hogy amit nyújt, azt minél több ember megvegye. Hogy a világ így működik, az roppant sajnálatos, hogy a katolikus hivatalos Egyház így működik, az tragédia, de hogy az említett fórum így működik, az ezeken túlmenően még teljesen érthetetlen is. A forma és a tartalom egységet követel. Ha a formát bontják, kivédhetetlenül bomlik a tartalom is. Ha a kisujjamat a világnak adom, nem fogom észrevenni, de rövid időn belül már a szívem és az agyam is a világé. Mindazonáltal a fórum a formáját nem szándékosan változtatta meg, hanem tapintatból. Olyan tapintatból, amire itt nem lett volna szabad hallgatni. Az érv jól ismert, a világban, az Egyházban mindenütt hallható. „Jaj, olyan jó szívvel csinálja! Olyan kínos neki nemet mondani! Hiszen csak jót akar! És hogyan mondjam meg neki?” Az ilyen és ehhez hasonló érvek – szerintem – lassan több kárt okoznak az életben, különösen az Egyházban, mint valami természeti katasztrófa, vagy az ellenség támadása. A tapintat nagyon fontos dolog, de tudni kell, hogy mikor szabad és mikor nem szabad, nem kell élni vele. Hogy mai világunkban a tapintat a rosszabbak, vagy a fiatalabbak, vagy a tehetségtelenebbek, vagy a gátlástalanabbak iránt egyre erősebb, annak egyik okát a honlap Szigorúan demokratikusan a pokolba című cikke világosan kifejti.      A másik ok a tekintélyelv tökéletes eltűnése. Ha ugyanis ez az elv működne, vagyis a rosszabbak, fiatalok, tehetségtelenek elismernék a tekintélyt, akkor egyrészt a tekintélyt képviselő személynek nem jutna eszébe, hogy féljen kimondani a véleményét, másrészt a véleményt fogadónak nem jutna eszébe ezen megsértődni. Mert akkor annak venné a nála jobbtól, bölcsebbtől, idősebbtől a bírálatot ami: jóakaratú figyelmeztetésnek, nevelésnek, oktatásnak és nem bántásnak. A fórum formája tehát elhagyta régi egyszerűségét – bár az a legmesszebbmenőkig megfelelt a tartalmának –, és nagyon sok és logikus kérés ellenére modernizálódott, külalakjával beállt a többiekkel egy sorba. Ezzel egycsapásra elvesztette előző közönségének szerényebb anyagiakkal, vagy ilyen-olyan okból gyengébb technikai felszereltséggel rendelkező részét. (Itt zárójelben elmondom, mit lát egy modemező: percekig egy hullámzó tengert, mely ráadásul egyre több helyen és egyre többet hullámzik, ami a szakvélemények szerint nem csak azért kerül sokba, mert letöltése rengeteg időbe telik, hanem mert ez a hullámzás az egyik legtöbb bájtot fogyasztó alakzat. Minderről a szélessávúak nem is tudhatnak, hiszen azok a fórumnak ezt az alakját nem is ismerik. A freemail új alakját is szinte lehetetlen modemmel megnyitni. Ezért ott, mivel nem akarták elveszteni a szegényebbeket sem, meghagyták a régit is az ő számukra. Ott a pénz miatt – hiszen minél több fiók, annál több reklám-bevétel – ezt megtették, itt a fórumon – úgy látszik – nem volt olyan szempont, amiért érdemes lett volna ezt elkészíteni. Amit ez ügyben csináltak, annak a világon semmi gyakorlati értéke nincs.) A világhoz igazodó forma azonban nem tűri az „elavult” nézeteket. Aki új, fényesebb, díszesebb ruhát vesz fel, az a ruhához illő új barátokat keres, és saját viselkedését is megváltoztatja, hozzájuk idomítja. Ez törvényszerű folyamat, emberi létünk egyik tipikus velejárója.      De az is létünk egyik veleszületett gyengéje, hogy nehezen tudjuk elviselni az állandó kisebbségben való létet. Azt, hogy sehol nem számítunk, hogy sehol nem kérdeznek bennünket, hogy a világ úgy tesz, mintha nem is léteznénk. És arra vágyunk, akár bevalljuk, akár nem, hogy végre meghallgassanak, hogy végre mi is szerepelhessünk, ránk is odafigyeljenek. Ehhez viszont kompromisszumok kellenek. Először csak kicsik, alig észrevehetőek. A kompromisszum meghozásának azonban van egy sajátossága. Nem lehet megállni vele. Az első engedmény után feltartóztathatatlanul jön a többi. Ha valaki olyan engedményeket tesz, melyek nem saját elvbarátainak, hanem az „ellenfeleinek” tetszik, azzal nem saját táborát növeli az „ellenfele” hozzá átpártoló híveivel, hanem saját híveit veszti el. Hiszen azok látva a megváltozott programot, azt mondják, minek válasszak egyáltalán, ha mind a kettő egyforma? Ha a politikai jobboldal baloldali programot tálal választóinak, és azzal henceg, hogy a baloldali sajtó is „megveregette a vállát”, ezzel nem azt éri el, hogy a baloldaliak rá szavaznak. Miért tennék? Legfeljebb nem szidják annyira a jobbokat, de nekik megvan a saját baloldali csoportjuk, mi okuk lenne változtatni? A jobboldaliak viszont nem mennek el ettől kezdve választani, hiszen már nincs értelme, így biztos, hogy a jobb oldal veszít. Ami viszont furcsa, hogy mikor ez bekövetkezik, ezen mégis meglepődik.      Az említett fórum tisztán látó tagjai ezt így fogalmazták meg: „Vitatnám azt az önkényes hipotézist, hogy a fórumozók »többi része« miatt, kizárólag nem tridenti fórumozókat »veszítünk«. Itt az játszódik le, hogy »nem tridenti« személyek feltételezett megnyerése érdekében a fórum lemond bizonyos tridenti személyekről, azaz »eltolódik«, más lesz a célközönség.” – „Ugyanazt a tünetet diagnosztizálom a fórumon is, mint a zsinatutáni egyházban, vagy a püspöki karban: hogy a kívülállókban jó benyomásokat keltsünk, saját híveinket bántjuk meg, s mindezt azért, hogy lássák, mennyire nem vagyunk kirekesztőek. Ugyanez: nyalogatjuk a NOM-ot, hátha a NOM hívei is – valamilyen csoda folytán – megszeretik a klasszikus miserítust.” – „Ami pedig satyát illeti, még egyszer sem írta meg kerek-perec, hogy mi a célja köztünk! Hogy NOM-ot akar propagálni úton-útfélén, az már bebizonyosodott! És mit kell, hirtelen, minden ilyen NOM-osnak a kedvében járnunk?! A régi fórumon ez nem volt szokás.” – „Miért ne legyen vitafórum: Dehogynem, legyen. Mindenki mondhassa el a véleményét, egyetértek. Hisztériának pedig azt nevezem, amikor valaki egy vélemény kapcsán elmebetegnek minősíti a személyt, majd látványosan megsértődik. Engem nem sért az eltérő vélemény, csak tisztelettel érdeklődöm egyes megnyilvánulások okát és célját illetően. Ki legyen a célközönség: Természetesen mindenki. Csakhogy ezt megvalósítani nem olyan egyszerű, mert sokszor valóban kibékíthetetlen ellentétek állnak fönn a közönség egyes tagjai között. (Mi köze az igazságnak a hazugsághoz...? Vagy mi köze Krisztusnak Baálhoz?!) Kirekesztésen azt értem, amikor egyes személyek - különféle okokból - nyilvánosan elhatárolódnak olyan véleményektől, mint tévedésektől, melyekkel részben maguk is egyetértenek. Ezen vélemények képviselői érezhetik úgy, hogy itt valami "előadás" folyik, és szerintem elég egyértelmű, hogy ezen vélemények képviselői nem érzik úgy, hogy a fórum alkalmas hely lenne gondolataik megosztásához.” (Ha ezt az utolsó mondatot jól értelmezem, ez annyit jelent, hogy a hozzászóló szerint van, aki óvatosságból nem meri nyilvánosan megmondani a véleményét, és nyilvánosan inkább maga is tévedésnek minősít valamit, amit pedig privát helyesnek tart?) Tehát a mindenkori változások sorrendje általában ezt a sémát követi: 1. a forma modernizálása; 2. a formát követő szellemi változás a tagoknál; 3. az első kompromisszum: a régi tartalomhoz nem illő megszólalások és tagok eltűrése; 4. egyre több kompromisszum; 5. a célközönség megváltozása; 6. a régi fórum megszűnése. Ami ezután marad, az ugyan fórum még, csak már nem tudni, mi célt szolgál – az eredetit biztosan nem. Mint az eredeti fórum egyik tevékeny tagja, mindehhez csak annyit tennék hozzá, hogy nem „bántódtam meg”, és úgy gondolom a többi fórumról elmaradó régi tag sem. Mindössze sajnálom, kicsit szomorú vagyok, ugyanakkor gazdagodtam egy tapasztalattal. A szemem előtt láttam lejátszódni, ami a zsinat alatt, után lejátszódhatott, és amit távolról olyan nehéz megérteni. De ha az ember így a közvetlen közelében látja lejátszódni az eseményeket, közelről látja, hogyan működik gyenge emberi természetünk, s mindez mit idéz elő, ezután már a a világban – az Egyházban – zajló változásokat is jobban megérti.      Mindössze csak két dolgot nem értek még ezekután sem az említett fórum esetében:      1. Hogyan egyeztethető össze a fórum dokumentumai között megtalálható, Lefebvre érsek: Nyílt levél a tanácstalan katolikusokhoz című műve az utóbbi napokban felkerült moderátori hozzászólásokkal? Vagy melyik a kettő közül a kakukktojás?      2. Miért tesznek úgy a megmaradók, mintha nem értenék az elmaradók távozásának okát? Hiszen semmi más nem történt, csak az, amit többen – privátban, nyilvánosan több alkalommal – oly világosan kifejtettek. Az is meglepő, hogy nem veszik észre, hányan tűntek el – nem egy, ahogy a mostani kérdezősködők írják, hanem többen, a következetesen tradicionalisták többsége. Az eredeti fórumnak volt egy „használati utasítása”. Az új forma ezt is elsöpörte. És hiába reklamáltak, nem került vissza az újba. Pedig reklamálásban nem volt hiány: a privátlevelek mellett a nyilvános hozzászólók is szóvá tették: „Már többen is kerestük a régi honlapról való fórum-szabályokat, de nem találjuk! Hová tűntek el? Ezt az egy dolgot kár volt elkallódni hagyni! Ha jól emlékszem, a régi fórumra nem írhatott se protestáns, se buddhista, se sámán, se... Hacsak nem volt megtérési szándékuk! És semmi hitveszélyeztető tartalom nem volt eltűrve! 1848-as szellem ide-oda, én mégis a HATÁROZOTT CENZÚRÁT szeretném visszakérni a fórumon.” – „Újra kérdezem, valóban a traditio fórumát olvasom, vagy az tartalmában is megújulóban van? Satya az új moderátor?” – „Mondok egy profán példát: Ha én egy zsidó vallási fórumban Hitler festőművészi tehetségét kezdeném el ecsetelni, el lehet képzelni, hogy mi történne... Holott Hitler képeivel nincsen semmi baj, tehetséges művész volt. Ennél jobban – azt hiszem – nem tudom elmagyarázni.” – „Rászántam magam, hogy végigmenjek a regisztrációs procedúrán. És lehet, hogy ez lesz egyúttal az utolsó hozzászólásom is. Azért mert pár hete azt tudtam meg, hogy a misén kétszer kell keresztet vetni, az elején meg a végén. Most meg azt tudom meg, mennyire Istenhez emel a gitáros mise. Mennyi ostobaságot kell itt még eltűrni? Hát ez azért tényleg mindennek a teteje!!! Holnap megtudunk valami léleképítőt a kézbeáldozásról is? Kérem szépen, döntsék el végre, milyen honlap ez, csak a miheztartásom végett. Eddig katolikus fórumként olvastam.” Van egy szólás azokra az emberekre, akiket nem lehet lerázni: ha kidobják őket az ajtón, visszajönnek az ablakon. Mielőtt a régi fórumozók távoztak volna, többször felszólították a zsinati szellem fő képviselőjét, hogy ne írogasson erre a fórumra. Bár a fórum gazdája nem állt melléjük, és se a formában, se a tartalomban nem akadályozta meg a modernizációs tendenciát, egyet azért tett. Alig burkoltan – sőt akár azt is mondhatnám, durván – nyilvánosan elzavarta a fórumról a bajok egyik legfőbb okozóját: „Én is olvastam azt a »valaholt« (= ószövetségi részt), és ott sok mindent találtam. Pl.: »Fölszerelésedhez tartozzék hozzá egy kis ásó. Amikor ki kell menned, áss vele egy kis gödröt, s takard be szennyedet.« MTörv 23,15 Ezek alapján csak Thomas Mann szavait ismételhetem magam is: »Legközelebb mindeniknél egy kis ásót akarok látni, vagy az öldöklő angyal szabaduljon rátok!«”      Szerintem száz emberből kilencvenkilenc a lábát be nem tenné többé oda, ahol ennyire nem látják szívesen, és ahol a gazda ennyire egyértelműen küldi el a … De ő nem ezt tette. Vajon miért? Persze, ezt soha nem tudhatjuk meg, hiszen nem szokása a kérdésekre válaszolni, mégha az ellenkezőjét is állítja ennek. Volt egy katolikus fórum … Hasznos volt, jó volt, katolikus volt. Most lett eggyel több olyan fórum, ahol a katolikus Egyház kétezer éves tanításának már nincsen, vagy ha igen, csak rendre lehurrogott szava. Kapcsolódó cikkek:      Csak szászszázalékig érdemes bármiben is hinni