Figyelmeztetés: Ugyan igaz az a mondás, hogy egy csecsemőnek minden vicc új, és ezért talán helyesebb lenne minden olyan hír előtt, mely egy régebbinek a folytatása, bizonyos mértékig ismertetni az előzményeket is, a mostani hír-áradat miatt ez szinte lehetetlen. Ezért arra kérem az olvasókat, hogy a „frissítés” oldalon nézzenek utána az elmúlt hetek cikkeinek, azokban megtalálják mindennek az előzményét. A linzi egyházmegye egyik papja az elmúlt hetek eseményeit kommentálta a kath.net internetes portálnak. Sikerült nekik – az intoleráns egyházi emberekből, az egyházi adóból fizetett funkcionáriusokból és a médiából álló szövetségnek, melyet néhány olyan püspök is támogatott, akik nem a testvériséget, a tárgyilagos megnyugtatást és szolidaritást választották, hanem inkább a művi úton előállított felháborodás hullámain lovagoltak, és „kritikus viselkedésükért” megpróbáltak a média részéről egy kis dicséretet aratni. Ők mind útját állták „Wagnernek”, akit – legtöbbjük úgy, hogy nem is ismerte – heteken át vesszőfutásra ítélt. A vessző, mint a hatalom szimbóluma. Valahogyan nem tudom elhessegetni magamtól ezt a képet, ha Wagner plébános nyilvános kivégzésére gondolok. Micsoda irónia, hiszen legbrutálisabb formájában éppen az egyházi liberalizmus és a toleráns „linzi út” bizonyult totalitarizmusnak, mely semmit nem tűr meg, ami eltér tőle. Ritkán volt a gyűlölet annyira érezhető, mint most azoknál, akik a hivatalos egyházra néhány évvel ezelőtt azt fogták rá, hogy „fenyegető üzenetet” terjeszt, és a „lelkiismeret döntésének” akceptálását követelték. Ma világossá vált, mit értettek ez alatt: „Szabadságot! De csak a számunkra!” És a gyűlölet magja kikelt. Ennek bizonyítására elég egy pillantás a napi újságok internetes fórumaira. Nézz oda Linz, nézd gyermekeidet! Gyümölcseidről fognak megismerni.      Mik e „linzi út” gyümölcsei – néhány kétes ideológiai vívmányon kívül, mint például a dunai-gőzhajó-papnő-szentelések? Ne értsenek félre. Sok kedves ember él Linzben. És szeretném remélni, hogy csak néhány igazán gonosz. De kedvesnek lenni és katolikusnak lenni két különböző dolog. Mit használnak az Egyháznak az „élő” plébániák – sok, kétségtelenül kedves emberrel, melyekben csaknem senki nem imádkozhatja többé a hitvallást, mert annak minden mondata hazugság lenne a szájukból. Wagner szakadást hozott – személye tette csak láthatóvá ezt. A linzi papok és laikusok egy nagy része – úgy tűnik – már régóta szkizmában él. De nem éppen ők azok, akik a II. Vatikáni Zsinat hős védelmezői? Mindazonáltal ezt csak az állíthatja, aki a zsinat szövegeit soha nem olvasta.      Vagy mikor hallották utoljára e körből, hogy valaki a különben oly szívesen idézett „Gaudium et Spes” konstitúció 47. pontját idézte: „Poligámia, az egyre terjedő válások, az úgynevezett szabad szerelem és már elkorcsosulások eltorzítják a házasság méltóságát. Ezen kívül a házastársi szeretetet gyakran az önzés, a puszta élvezeti vágy és a házasság termékenysége ellen elkövetett meg nem engedett praktikák szentségtelenítik meg” (GS 47). Linzben a prédikációkban, a felsőbb iskolákban tartott előadásokon, a közművelődési házakban és rendezvényeken túlságosan világosan a zsinat e tanítása ellen foglalnak állást. Elutasítják tehát Linzben a zsinat egyes részeit? Ironikusan úgy is feltehetnénk a kérdést, hogy mi különbözteti meg a „linzi utat” a Pius Közösségtől? Nos, a Pius Közösség csak egy zsinatot utasít vissza – a „linzi út” csaknem mind a 21-t. Ezért fog az egyház Linzben eltűnni – én nem csak Linzben. Ez a „Linz” máshol is létezik. De most még nem tartunk itt. Linz most még ünnepet tart a „Wagner ügyben”, ahol mámorban és elragadtatásban esküsznek, hogy soha többé nem léphet katedrára olyan, aki a „linzi út” szívének nem felel meg. Erről ők gondoskodni fognak. Wagneren demonstrálták hatalmukat és példát statuáltak. Ezért nem lesz többé „katolikus” püspök Ausztriában. Most már tudják, hogyan lehet az ilyesmit sikeresen megakadályozni. Deprimáló mindez? Túl pesszimista? E sorokat csak egy ember írta. A történelmet azonban, nos azt Isten írja. Amikor Fiának élettelen testét levették a keresztről és édesanyjának ölébe helyezték, az emberek szemében minden elveszettnek tűnt.      De tudjuk, hogy Isten igazi győzelme a keresztben van. A halálban élet keletkezik számunkra. Így volt ez Krisztusnál, és így történt ez azóta is mindenkor. Az előzményeket lásd a következő cikkekben:        Ami a New Orleans-i hurrikán történetéből kimaradt        A katolikus Egyház újabb veresége?        Egyházjogilag egyedülálló eset        Amiről Linzben és máshol is valójában szó van