Figyelmeztetés: Ugyan igaz az a mondás, hogy egy csecsemőnek minden vicc új, és ezért talán helyesebb lenne minden olyan hír előtt, mely egy régebbinek a folytatása, bizonyos mértékig ismertetni az előzményeket is, a mostani hír-áradat miatt ez szinte lehetetlen. Ezért arra kérem az olvasókat, hogy a „frissítés” oldalon nézzenek utána az elmúlt hetek cikkeinek, azokban megtalálják mindennek az előzményét. A német püspökökkel egyidőben a svájci főpapok is kiadtak egy hivatalos nyilatkozatot a Pius Közösség ellen. Elsőnek a svájciak, másodikként a németek állásfoglalása, majd harmadikként, ezen az oldalon egy cseh bíboros megnyilatkozása következik ugyanebben a témában. 3. A következő nyilatkozat Miloslav Vlk cseh bíboros honlapján található. A cikk címe: „Az exkommunikáció feloldásának következményei.” (http://www.kardinal.cz/index.php?cmd=article&articleID=324). XVI. Benedek pápa alapvető szándéka az volt, hogy a szkizma sebének begyógyítása érdekében megtegye az első lépést...      II. János Pál pápa ... Lefebvre püspököt a szkizma terjesztéséért és elmélyítéséért, kifejezett figyelmeztetése után közösítette ki azért, mert tilalma ellenére szentelt négy püspököt... Lefebvre elutasította és kétségbe vonta a pápai autoritást (?), így a szakadás még inkább elmélyült. E szkizma ügyét Vatikánban az akkoriban alapított Ecclesia Dei bizottság figyelte, melynek élén Darius Castrillón Hoyos bíboros áll ma is. Ő már a múltban is hivatalából igyekezett az egész ügyet valahogy elintézni, de erről lebeszélték. Valószínű, hogy most is ő az egész ügy „kezdeményezője”. Mindez természetesen a pápát érinti elsősorban, mint az Egyház legfőbb tekintélyét. Megvannak a munkatársai, akik tanácsot adnak neki, kezdeményezéseket hoznak, tájékoztatják fontos dolgokról, és lényeges döntéseihez alapot készítenek.      Ezt a dolgot valójában Walter Kasper bíborossal kellett volna konzultálni, aki a Keresztény Egységért és a Zsidókkal való Párbeszédért Pápai Bizottság elnöke. De Hoyos bíboros sajnos nem tette ezt meg. A következő felelős személy ebben az ügyben a Püspökök Kongregációjának prefektusa, Giovanni Battista Re bíboros volt. Ő sem volt előzőleg tájékoztatva. A dekrétumot aláírhatta személyesen a pápa is, de tekintettel arra, hogy a kiközösítő dekrétumot Re bíboros elődje, Bernardin Gantin bíboros írta alá, az exkommunikációt feloldó dekrétumot utódja, Re bíborosnak kellett aláírnia. Vatikáni körökben az a nézet uralkodik, hogy a sok kavarodást az okozta, hogy az ügyet nem magyarázták meg előre rendesen. A kiközösítés feloldása ugyanis nem azt jelenti, hogy a lefebvrista püspökök minden további nélkül visszavétettek az Egyház közösségébe, és a múlt el lett simítva, és „ingyen”, a gondolkodásuk megváltoztatása és bűnbánat nélkül visszatérhetnek a hivatalos Egyház kebelébe.      Ez az „irgalmassági cselekedet” csupán annyit jelent, hogy az engedély nélküli szentelés miatti büntetés, a kiközösítés lett visszavonva, hogy későbbi visszatérésük lehetségessé váljon. Az érintettek viszont továbbra is szkizmában maradnak, amely abból keletkezett, hogy nem fogadták el az Egyház tanítását! (?) Tehát most is az Egyházon kívül állnak!      Ez az állapot arra a helyzetre hasonlít, amely a katolikus és orthodox egyház kapcsolatában áll fenn azután, hogy VI. Pál és a konstantinápolyi Athenagoras patriarcha visszavonták a kölcsönös kiközösítést, amelyet elődjeik jelentettek ki. De ez a visszavonás nem jelenti az egyház egységének létrejöttét, és a szakadás továbbra is fennáll.      Hogy a lefebvrista püspököket vissza lehessen fogadni az Egyházba, ahhoz mélyen meg kell változtassák gondolkodásukat, valamint bűnbánatot kell tartsanak, és a (II. vatikáni) zsinati tanítást teljes mértékben el kell, hogy fogadják.      Azt, aki az egész óriási ügy miatt felelős, Vatikánban kell keresni. Úgy tűnik, ez leginkább Hoyos bíboros lehet, aki az Ecclesia Dei vezetője, akinek feladata volt évek óta az ügy megoldása. Ugyanakkor e szakadár püspökök máig semmiféle szándékot nem mutattak, hogy bűnbánatot tartsanak, vagy az Egyház teljes tanítását elfogadják. Sem Fellay látogatása során a pápánál 2005 augusztusában, sem levelében, amelyet a pápához Hoyos bíboros kézbesített. Tehát a kiközösítés feloldása egy hosszú út megnyitása, egy hosszú folyamaté, amelyről nem tudjuk, hogyan végződik.      Marad a remény, hogy a Szentlélek megvilágosítja a megrögzött szakadárokat (?), és úgy döntenek, hogy megváltoztatják gondolkodásukat és bűnbánatot tartanak. (szerkesztő megjegyzése: ehhez az ostoba megnyilatkozáshoz e honlapon – úgy gondolom – semmilyen kommentár nem szükségeltetik.) VISSZA