Figyelmeztetés: Ugyan igaz az a mondás, hogy egy csecsemőnek minden vicc új, és ezért talán helyesebb lenne minden olyan hír előtt, mely egy régebbinek a folytatása, bizonyos mértékig ismertetni az előzményeket is, a mostani hír-áradat miatt ez szinte lehetetlen. Ezért arra kérem az olvasókat, hogy a „frissítés” oldalon nézzenek utána az elmúlt hetek cikkeinek, azokban megtalálják mindennek az előzményét. A www.summorum-pontificum.de kommentárja a német püspökök minapi nyilatkozatához (lásd: Csak a holttestünkön keresztül) című cikket) Amikor a Német Püspöki Konferencia tegnapi nyilatkozatában a II. Vatikánumot egyetlen zsinatként szó szerint a „feladhatatlan katolikus tradíció” központi magjának jelenti ki – az olvasónak a meghatottságtól könnyen megeredhetnek a könnyei. De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: a püspökök valóban hagyományhűek – csak éppen saját hagyományaikhoz. Ez a „Hamburgi Nyilatkozat”, amennyire mi vissza tudunk emlékezni, ugyanis mindössze a második quasi-tanbeli kinyilatkoztatása a német püspöki karnak. Az első a „Königsteini Nyilatkozat” volt 1968-ban, amellyel a német püspökök a szexuális forradalom nulladik évében VI. Pál pápa „Humanae Vitae” enciklikáját saját területükre gyakorlatilag hatályon kívül helyezték. Ugyanúgy, ahogy most azt jelentették ki, hogy a pápának az Egyház saját tradíciójával való kibéküléséért megkezdett útját visszautasítják, és saját területükön megvalósíthatatlanná teszik. Mindazonáltal a német püspökök és tartományi urak ezt az anti-római hagyományt már korábban megalapították, például Ignaz Heinrich von Wessenberg által, akit Karl Theodor von Dahlberg hercegprímás 1801-ben az akkori Konstanzi egyházmegye általános vikáriusává nevezett ki. A Bécsi Kongresszuson az új vikárius a német nemzeti egyház megalapításán fáradozott. Az 1814-ben koadjutorrá, majd 1817-ben Konstanz kormányzóvá való kinevezését VII. Pius pápa persze soha nem ismerte el. 1821-ig mégis hivatalában tudott maradni, az egyházmegye feloszlatása után (mely éppen e törekvések miatt következett be, mai napig hatalmas problémákat okozva az Egyháznak) magánember lett. Ennek ellenére Freiburg egyházmegyében még ma is nagy becsben tartják Wessenberg emlékét. (A fotón Karl Lehmann bíboros, mainzi érsek, a német püspöki konferencia előző és Zöllitsch freiburgi érsek, mostani elnöke látható egy régebbi gyűlésen.)