(Az alábbi beszámolót egy három éve megtért kisközségben élő fiatalembertől kaptam. Levelét szó szerint idézem.) Katolikus általános iskolába jártam, de osztálytársaimmal együtt csak néha napján látogattunk el misére, vagyis csak akkor, amikor kötelező volt. Az iskolai hittanórákon tulajdonképpen semmit sem tanultunk Istenről, csak unos-untalan a szeretetről prédikáltak nekünk, meg arról, hogy Isten úgyis megbocsát. Én meg úgy gondoltam (osztálytársaimmal együtt), hogy ha Isten úgyis megbocsát, akkor nem érdekel sem az egyház, sem semmi vallás téma. Kell-e mondanom, hogy pokolról egész idő alatt egyetlen szót sem hallottunk? Aztán elkerültem az állami középiskolába, ahol a tanítás keretében, az egyik rendes órán tanultunk a Bibliáról. Engem nagyon megérintettek a bibliai idézetek, és onnantól kezdve minden egyes nap olvastam a Szentírást – és megtértem. Valószínűleg hamarabb megtértem volna, ha Jézus tanításáról és cselekedeteiről hamarabb hallok, de ilyen manapság nem sűrűn fordul elő sem katolikus iskolában, sem a templomban. A cikkel kapcsolatban lásd:          Nem éri meg úgy ugrálni, ahogy ez a házasságtörő nemzedék fütyül