(A kath.net internetes portálon a fenti címmel megjelent hosszú cikkből következnek a legérdekesebb részek. A cikk kitűnő válasz azoknak, akik nem hajlandók tudomásul venni az iszlám-szakértők ezeréves figyelmeztetését: abban a pillanatban, hogy a muzulmánok eggyel többen lesznek valahol, leveszik álarcukat és nyíltan folyamodnak erőszakhoz, hogy a Korán, a próféta tanítását kövessék: a világ meghódítását. Az angol kisváros itt bemutatott története után ítéljük meg a nemrég lezajlott svájci eseményeket és az arra – különösen a hivatalos katolikus Egyház oldaláról – jött reakciókat!) Sokan törekednek arra, hogy a mohamedánokat nehogy megsértsék, de ha a katolikusokról van szó, akkor a kormányok, a média és az emberek gátlástalanul és akadálytalanul támadják a katolikus Egyházat. Az a tény, hogy a katolikusok erre nem erőszakkal vagy haraggal, hanem megbocsátó szeretettel reagálnak, könnyű célponttá teszi őket azok számára, akik félelemből semmit nem mernek az iszlám ellen mondani. Aki így cselekszik, abból olyan zsarnok lesz, aki azokat bántalmazza, akik gyengének tűnnek, miközben elkerüli azok megtámadását, akiknek a reakciója erőszakos lehet. A protestánsok nyíltan támadják a katolikusokat, és megpróbálják őket Krisztus igazságától elvonni – bárhova, amit az emberek hisznek, attól, amit Krisztus, a mi Urunk nekünk tanított, és amit tőlünk követelt. A protestáns felekezetek azon meggyőződése, hogy a Szentírást bárki szabadon interpretálhatja, könnyen vezet a homoszexualitás, a „homo-házasság”, a fogamzásgátlás, a női papság és a „püspöknők” elfogadásához. A muzulmánok a katolikus hitet mind fizikailag, mind a törvény erejével támadják. Néhány muzulmán országban törvény elleni kihágás a kereszt viselése, a Jézusról való beszéd, a szentmise ünneplése vagy a közösségben való imádkozás. Korunkban egyre több katolikus püspök, pap és szerzetes esik gyilkosság, erőszak és kínzás áldozatául. Pár évvel ezelőtt Angliába utaztam, hogy egy kisváros, Bradford katolikus templomában előadást tartsak. A templomot szögesdróttal ellátott magas falak vették körül. Térfigyelő kamerákat és biztonsági kapukat kellett körös-körül felszerelni, mert a környékbeli muzulmánok a papot több ízben bántalmazták, és gyakran megpróbálták, hogy a templomot megrongálják és az ott imádkozó, oda jövő embereket gyalázzák.      Azt állították, hogy Bradford muzulmán város, és ezért nem lehet ott katolikus templom, holott a templom jóval régebben áll ott, mint ahogy a muzulmánok odaköltöztek, és Anglia nem muzulmán ország! A város vezetőségénél is többször megpróbálták a katolikus templom bezárását elérni, mert az sérti a muzulmánokat. Mi, katolikusok mégse essünk kétségbe, hiszen Krisztus velünk van, és mert az üldözések idején Isten megáldja és megerősíti Egyházát, aminek segítségével az emberek hitüket szilárdan megvallhatják mindenki előtt. Arra vagyunk hivatva, hogy nyíltan éljük meg hitünket, hogy ezáltal mindenki láthassa Krisztust!      Arra vagyunk hivatva, hogy mindennemű igazságtalanság ellen küzdjünk, hogy Isten igazsága általunk láthatóvá válhasson!      Arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus nevében mindenkit megszólítsunk, hogy mindenki megismerhesse az Ő isteni szeretetét!      Arra vagyunk hivatva, hogy félelem nélkül mindenkivel megosszuk azt a hitet, melyet az igaz hitként ismerünk és szeretünk! Legyünk azok, akik megmutatják a világnak, hogy a szekularizmus és a politikai korrektség az oka a világ oly sok igazságtalanságának! A cikkhez szolgáljon illusztrációként a következő fotó, mely a napokban készült London egyik előkelő negyedében. A képen egy katolikus templom, illetve egykori katolikus templom látható felújítás közben a következő felirattal: „14 luxus lakás egy restaurált templomban”. Engem személy szerint egy ilyen hír jobban megráz, mint az, amikor a templomokból istállót vagy raktárt csináltak a pogányok – ez csak „barbarizmus”. De egy olyan lakásban lakni, tartózkodni, melyet Istennek szenteltek – lásd a Graz-i templomszentelésről szóló beszámolót –, ahol Isten testben jelen volt, kifejezetten a Sátán kihívó „pofátlansága”.