A bérmálás a tökéletesség szentsége
Fellay püspök úr beszédének összefoglalása
2009. március 21-én

(Mivel sajnos nem készült hangfelvétel, a püspök úr prédikációját csak a saját és egy-két hívő emlékezéséből tudtam lejegyezni. Ezért a szöveget ennek megfelelően nem idézetként, hanem csak elmesélésként fogalmaztam. Aki hibát talál benne, vagy hozzátenne valamit, az, kérem, küldje meg észrevételét a honlap szerkesztőjének.)

A püspök úr e szavakkal kezdte beszédét: Kedves bérmálandók és kedves hívek. Nagyon, tényleg nagyon, nagyon örülök, hogy itt lehetek Önöknél. Majd így folytatta: A bérmálás szentségének értelmét és fontosságát néhány példával szeretném elmagyarázni, szemléltetni.
     Bár a keresztséggel már a Szentháromság templomává lettünk, mégis szükség van a bérmálásra is, ha nem is lelkünk üdvössége érdekében, hiszen azt a keresztséggel, illetve a megszentelő kegyelem állapotában való megmaradásunkkal elérhetjük, de azért, hogy Krisztus igaz katonái legyünk, magunkat teljesen a Szentlélek irányítása alá helyezhessük.

Képzeljük magunk elé azt a helyzetet, hogy egy csodálatos naplementében kutyánkkal együtt sétálunk. Bár a kutyának is van szeme, de nincsen értelme, így ő semmit nem fog fel abból a harmóniából és szépségből, ami körülvesz bennünket. A kutya és köztünk sokkal kisebb a különbség, mint köztünk és Isten között. És Isten mégis azt akarja, hogy hozzá hasonlatossá váljunk, hogy gyermekei legyünk. Ne feledjük, hogy egyetlen lélek többet ér, mint az egész világmindenség.

A bérmálást a „tökéletesség” szentségének is nevezik, mégpedig azért, mert ez teszi lehetővé, hogy tökéletessé váljunk. A bérmálás azért szükséges, hogy Jézus Krisztus parancsát, amit az Evangéliumban mondott, teljesíteni tudjuk. Ez a parancs így hangzik: „Legyetek tökéletesek, ahogy Mennyei Atyátok tökéletes.” Isten ha parancsot ad nekünk, akkor arról is gondoskodik, hogy ezt a parancsot meg tudjuk tartani. Ha tehát azt parancsolja, hogy tökéletesek legyünk, akkor erre eszközt is ad, és ez az eszköz a bérmálás szentsége.

A bérmálás szentsége eltörölhetetlen jegyet hagy rajtunk. Annyira eltörölhetetlent, hogy az még a túlvilágon is látszani fog rajtunk. A mennyben nagyobb boldogságot, de ha akkora szörnyűség érne bennünket, hogy elkárhoznánk, akkor a pokolban nagyobb szégyent fog jelenteni számunkra.

Képzeljünk el egy repülőgépet, melynek két pilótája van. A másod-pilóta ott ül ugyan az első mellett, de csak néha ad neki tanácsot, néha szól bele a munkájába. A bérmáláskor azonban a Szentlélek belénk költözik, és ettől kezdve már nem csak beleszól a vezetésbe, hanem Ő VESZI ÁT a kormányt, életünk irányítását.

Ha egy hároméves gyerek kezébe arany tintába mártott tollat adunk, és azt mondjuk neki, hogy rajzoljon le egy embert, még az arany tintával is igencsak tökéletlen képet fogunk kapni: egy kört benne két ponttal, és néhány vonalat a lábak, kezek helyén. Ha viszont egy művész megfogja a gyerek kezét, a gyerek pedig készségesen hagyja, hogy vezesse a rajzolásban, akkor művészi alkotás születik, egy olyan alkotás, mely ugyan a művészé, de egyúttal a gyermeké is, hiszen az ő kezében volt az arany tintába mártott toll. A Szentlélek a bérmálás után ugyanígy vezet bennünket, és ha kezesen engedjük magunkat vezetni tőle, akkor mi is „művészi” alkotásokat hozunk létre.

Egy pogány, aki nincs megkeresztelve, hiába tesz jót, az csak emberi értelemben jó cselekedet, mely a túlvilágon, Isten előtt nem érdemszerző. De a megszentelő kegyelem állapotában egyetlen isteni szeretetből végrehajtott jótett kiérdemli számunkra a mennyet.
     A bérmálásban a Szentlélek mintegy kötelezi magát, zálogot ad, hogy meghallgatja imánkat, melyet üdvösségünkért mondunk. A katolikus tanítás szerint ez az az ima, mely egész bizonyossággal meghallgatásra kerül.

A bérmálással Krisztus bajnoka leszünk, akinek nyíltan meg kell vallania hitét az egész világ előtt. Itt a kápolnában milyen könnyű keresztet vetnünk, hiszen itt mindenki keresztet vet. De egy étteremben már sokkal nehezebb ugyanezt megtettünk. Mennyi harcba kerül, amíg meg merjük tenni, De ha megtettük, jóleső érzés fog el bennünket. Ha viszont a többiektől való félelmünkben nem vetünk keresztet, gyötrő érzés marad bennünk. A bérmáláskor a Szentlélek ajándékaival nemcsak azt az erőt kapjuk meg, hogy minden körülmény között meg merjük vallani hitünket, hanem a képességet is megkapjuk, hogy ha hitünkről kérdeznek, megfelelő választ tudjunk adni.

Ne a világ elvárásai szerint éljünk, hanem úgy, ahogy a Szentlélek vezet bennünket, ahhoz méltón, hogy Isten lakozik bennünk. Legyünk Isten és ne e világ gyermekei.

KÉPES BESZÁMOLÓ A BÉRMÁLÁSRÓL


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA