Barsi Balázs atya régi rítusú miséje kapcsán a honlap fórumán nemrégen vita zajlott arról, hogy az Egyházban mennyire mennek jól a dolgok, illetve az elmúlt időszak, vagyis XVI. Benedek pápa trónra lépése óta egyáltalán történt-e jó irányban változás. Nos, ez a cikk nem akar állást foglalni ebben a kérdésben, hanem csak adatokat akar a vitához hozzátenni. A két olvasói levélben foglaltakat ki-ki maga sorolja be az érvei közé. 1. (Az első – minden képzeletet felülmúló – levelet egy magyarországi faluból kaptam: tökéletesen bemutatja, hol tart ma egy volt-katolikus országban – mely azt, hogy még egyáltalán létezik, egyedül a kereszténységnek köszönheti – a katolikus, illetve a keresztény emberek vallásos élete. Innen tekintve az elmúlt csaknem 5 év semmilyen eredménnyel nem járt.) Nem mindennapi esemény zajlott le a falumban: egy „buddhista temetés”. A falu népe a temetőbe sietve még nem is sejtette, hogy milyen temetésen fog részt venni, ugyanis a meghalt úriember katolikusból protestáns, majd buddhista lett. A buddhista prédikátor a temetési beszédében szót emelt minden ellen, ami katolikus. Mondanivalóját azzal kezdte, hogy nem szabad elhinni, hogy létezik Isten. (A temetésen vallás-gyakorló katolikusok is részt vettek, igaz ezek mind ökumenizmusra vannak nevelve.) Majd azt bizonygatta, hogy a Föld nem más, mint a pokol, és a halál az igazi megváltás, mert megszűnünk létezni. Azt is elmondta, hogy a halottak már nem tudnak segíteni rajtunk. (szerk. megj.: csak azt mondta, amit a buddhizmus tanít – amit a Dalai Lámáért és a buddhizmusért rajongó keresztények egyszerűen nem akarnak tudomásul venni.) Nos, soha sem mertem volna gondolni, hogy 1200 lelkes falumban ilyen szörnyűség előfordulhat. Ami azonban ennél is jobban megdöbbentett, az az emberek közömbössége és tudatlansága. A falu népe azt sem tudta, hogy tulajdonképpen milyen vallás szertartása szerint zajlott a temetés. Némelyek Jehova Tanúinak nézték a buddhistákat (ez nem is csoda, mert ők gyakorta kopogtatnak a házak ajtaján), mások pedig azt mondták, hogy minden vallás egy és ugyanaz. (Mi ez, ha nem a II. Vatikáni Zsinat „gyümölcse”?)      Mindezt látva és tapasztalva már el tudom képzelni, amit Lefebvre érsek mondott, tudniillik, hogy bizonyos püspökök a II. Vatikáni Zsinat után szó szerint belehaltak az egyházpusztításba, ugyanis én is valami hasonlót éreztem aznap. Egyszerre felfogtam, milyen sok lélek rohan célegyenest a kárhozatba. A legborzasztóbb mindebben, hogy amíg a hamis, lélekpusztító vallások nyugodt szívvel gyalázzák a keresztények hitét, addig egyházunk missziós Egyházból hamis vallásokat kiszolgáló kollaboráns egyház lett. Példának okáért megkérdezem, hogy melyik keresztény meri ma elmondani az iszlámról, amit III. Kallixtus pápa mondott az Imádságok Bullájában:      „Az utóbbi években a keresztény név istentelen üldözője, a törökök zsarnoka... felülvén a gőg szekerére az egész keresztény világnak és nyugatnak elpusztítását vette tervbe, és hogy oda behatolhasson, napról-napra hevesebben készülődik, az lévén legfőbb vágya, hogy Krisztus szent nevét a földről kiirtsa, és az istentelen kutyának, Mohamednek átkozott és borzalmas istentelenségét bevezesse.” – „És bízunk benne, hogy az ég győzelmet ad nekünk az említett hitszegő török és Mohamed átkozott szektájának a keleti részeken lévő más követői ellen. Ennélfogva egyáltalán senkinek se legyen szabad az emberek közül hatályon kívül helyezni a mi intelmünknek, buzdításunknak, parancsunknak, elengedésünknek, engedélyezésünknek és engedményünknek ezt a lapját, vagy vele vakmerő módon szembehelyezkedni. Ha pedig valaki ezt megkísérelni merészelné, vegye tudomásul, hogy a mindenható Istennek és az ô apostolainak, Szent Péternek és Pálnak neheztelését vonja magára. Kelt Rómában, Szent Péternél, az 1456-ik évben, június 29-én. Pápaságunk második évében.” Visszatérve az előbbi buddhista temetéshez, meg kell állapítani, hogy ennek a szektának a hívei tartják magukat a Dalai Láma és a többi hamis vallás vezetőjének a módszeréhez, miszerint ha keresztényekkel tárgyalnak, akkor mindenféle nyájas jókívánságot mondanak nekünk, egyébként meg nagyokat röhögnek, hogy a katolikus Egyház szépen halad a hit teljes feladása felé. Ó, mikor jön el végre az az idő, amikor a katolikus Egyház püspökei, papjai és hívei felfogják, hogy a II. Vatikáni Zsinat, vagyis egy más vallásokkal kibékülő zsinat csak és kizárólag a katolikus Egyházban történt, és sem a protestánsoknak, sem a buddhistáknak, sem a muzulmánoknak sincs eszükben feladni a hitüket! (szerk. megj.: III. Kallixtus pápa (1455-1458) e jelszó, illetve elv alapján vezette a katolikus Egyházat: „Arra választattam, hogy megsemmisítsem a hit ellenségeit.” Ő volt az, aki Krisztus színeváltozásának ünnepét augusztus 6-ára hálaünnepül a Hunyadi János és Kapisztrán Szent János vezetett magyar hadak 1456-os nándorfehérvári győzelmének emlékére bevezette. És ő volt az, akiről sok hibája mellett, a pápa-krónika így ír: „A pápa nem talált barátokra a humanisták és az új korszellem tisztelői között … ezek megvetően néztek rá … nem zavartatva magát attól, hogy megválasztását egész Itália keserűséggel fogadta, gyakorolta pápai hatalmát … gyűlölt minden retorikus túlzást … fáradhatatlan buzgalommal dolgozott és minden felmerülő probléma megoldásában részt vett.” – Milyen kár, hogy el sem tudunk már képzelni olyan pápát, aki az övéhez hasonló jelszót választana.) 2. ( A második levelet egy katolikus idősek otthonából kaptam. A levélrészletben szereplő bencés obláta koránál fogva a tridenti rítusban nőtt föl, élte le életének legintenzívebb éveit. Innen tekintve sem járt az elmúlt csaknem 5 év semmilyen eredménnyel.) A komolyan vallásos, mély hitéletet élő bencés obláta (a Ház harmadik vezető embere), aki nem vette észre, hogy már „sokakért” és nem „mindenkiért” van a misében, és aki eddig még sohasem hallott a motu proprioról, a zsinat okozta problémákról, megnézte a tévében Barsi Balázs atya miséjét, s azt érthetetlennek, unalmasnak és hosszadalmasnak tartotta. Még sajnálatra sem tartottam őt méltónak. 3. Fordított világ (forrás: www.exsultet.net – 2009. július 26.) (A következő cikk azt illusztrálja, hogy nemcsak Magyarországon ilyen siralmas a helyzet, sőt azt is, hogy a vallást érintő dolgokban nemcsak a híveknek, de maguknak az egyházi személyeknek a tudatlansága is elképesztő méreteket öltött.) Részlet Észak-Karolina/USA egyik egyházközségének plébánia-leveléből: Augusztus utolsó vasárnapjától kezdődően az egyházmegye templomunkban a mise rendkívüli formájában havonta egyszer, a hó utolsó vasárnapján este 7 órakor szentmisét tart.      Ez a mise egyháztörténelmünk újabb idejében volt szokásban, de sokkal ritkábban került rá sor, amikor a II. Vatikáni Zsinat felszólított bennünket, hogy térjünk vissza a régi miséhez – vagyis a népnyelven tartott miséhez.      A „forma extraordinaria”-mise egyházmegyei rendezvény, nem pedig egyházközségünké. A mi plébániánkon továbbra is kizárólag a mise régi formáját, angolul és spanyolul kínáljuk. A fentiekkel kapcsolatban lásd még a következő cikket:         „Ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz”