Hasonlóan az Áldozócsütörtöki kommentárhoz, melyben Jézus valóságos, testi mennybemenetelét relativizálták (lásd a honlap cikkét) ezúttal a pünkösdi nyelvcsodát interpretálták át, illetve üresítették ki a „fejlett” exegézis mesterfogásaival manipulálva.
Az ünnep magyarázatában ez áll: „Az Apostolok Cselekedetei arról számol be, ahogy Jézus tanítványai a pünkösdi csoda által a Szentlélekkel elteltek és más nyelveken kezdtek el beszélni. Az úgynevezett nyelvcsoda arra akar utalni, hogy Jézus Krisztus üzenetének hirdetése az egész világra nyelveket áthidaló jelentőséggel bír” – eddig katholisch.de oldal idézete.
Mert az nem lehet, aminek nem szabad lennie!
Tehát mivel csodáknak nem szabad lenniük, a történelmi-kritikai exegézis manírja szerint a nyelvcsoda is csak szimbólum és a keresztény üzenet globalitásának kifejeződése. De ha mindezt csak szimbolikusan kell értelmezni, akkor a Biblia e helye miért sorol fel ezután annyi konkrét nevet és népet?
Kár, hiszen pont a pünkösdi nyelvcsoda az, ami csodálatos ellenpontját adja a bábeli toronynál történt nyelv-összezavarodásnak. Pünkösd éppen ezáltal válik Bábel analóg ellenképévé, egy anti-Bábellé – természetesen csak akkor, ha a nyelvcsodát igazi csodának fogadjuk el!