A minap kaptam egy levelet (egy katolikustól), melyben többek között a következő mondat állt (szó szerint idézem, azaz ide másolom): „Biztos, hogy az én életemben –
éppúgy, mint máséban, akik szintén nem vallják be – voltak, vannak és lesznek alapos defectusok, azon igyekszem, hogy Krisztus mindig több és több fejleményre, végül az életemre mondjon jóváhagyást. A többi csak szalma.”
Évekkel ezelőtt pedig egy ismerősöm (egy ateista), aki korrupciós ügybe keveredett (de nem bukott le), ezt mondta – utalva az olajszőkítés idejére: „Nem hiszem el, hogy létezik olyan ember, akinek ha azt mondják, hogy itt van 10 millió forint, és neked csak az a dolgod, hogy 10 percig ne nézz sehova, ezt visszautasítja.”
Hogy mi e két teljesen különböző – egy magát gyakorló katolikusnak és egy magát ateistának valló – ember kijelentésében a közös? Hogy csakúgy, mint a Sátán el sem tudják képzelni, hogy vannak olyanok, akik nem csalnak, nem lopnak, nem hazudnak, nem alattomoskodnak stb. stb. – szóval, hogy vannak olyanok, akik nem követnek el bűnt. Olyannyira képtelenek ezt elhinni, hogy nem is próbálják meg ezt saját maguknál elérni, azzal az indokkal, hogy ha mindenki ezt csinálja, akkor ez nem is olyan dolog, amitől meg kéne, vagy meg lehetne szabadulni.
Két nappal ezelőtt, húsvéti „ajándékként” meghívót kaptam valakitől egy olyan rendezvényre, ahova akkor sem mennék el, ha köteleznének rá. Az illető pontosan tudta ezt, nem is barátságból hívott meg, hanem bosszantásból.
A katolikus tanítás szerint a Sátán gyűlöli az embereket, és azt akarja, hogy azok is vele együtt elkárhozzanak. Ezen erőlködik, ezen dolgozik szakadatlan.
Ezt a fontos tételt nem szabad elfelejteni a mindennapokban. Ugyanis, ha ezt nem tudjuk, újra és újra értetlenül állunk a fentiekéhez hasonló eseteknél. Nem értjük, hogy a mienkétől teljesen eltérő meggyőződésű emberek miért fektetnek energiát abba, hogy velünk vitába szálljanak, a személyes, egyedül minket érintő dolgokba beleszóljanak, beleavatkozzanak. Például azt sem értjük, hogy miért érdekli a világot, hogy a katolikus Egyház saját templomaiban mit prédikál, mit csinál, mit tesz a szertartásai alatt. (lásd a honlap következő cikkét:„Ha rosszul szólottam, tégy bizonyságot a rosszról”)
Nem hiszem, hogy egy katolikus valaha is törődne azzal, hogy a zsinagógákban a rabbik mit beszélnek, a mecsetekben a muftik mit tanítanak, a fasiszták a rendezvényeiken mit kiabálnak, a kommunisták az összejövetelükön minke tapsolnak. Az igazságot birtokló ember nem kíváncsi a hamis tanításokra. Azt hiszem, ez olyan határkő, mely élesen és csalhatatlanul elválasztja a fény fiait a sötétség fiaitól.