A magyar nép történelme, a Nagyboldogasszony-eszmén alapuló hivatása, államisága még az idegenek vagy istentagadók számára is egyedülálló a világon. Ugyanígy egyedülálló a koronája, a szentkorona-tana. A magyar szent korona egy különleges alkotás. Megjelenítődik rajta az egész Szentháromság, azon kívül szerepelnek rajta az apostolok, a főangyalok és a legfontosabb szentek is. A magyar korona beavatási korona, az egyetlen korona a világon, mely a királyság természetfeletti, isteni eredetét juttatja kifejezésre. A világ többi koronája szellemi tartalom nélkül valók, csak a gazdagságot és a hatalmat jelképezik.
Ezt a tényt ismerve, jogosan merül fel a kérdés: ilyen dicstelenül málik szét egy ilyen nagymúltú eszme? Olvad el a nagy semmiben egy szent, apostoli királyság?
A magyar alkotmány szerint Magyarország ma is királyság. És az országnak koronája is van. És mint csaknem mindig a történelemben, megint az ellenség ismerte fel először, hogy királya is van. és azt is felismerte, hogy az országot úgy lehet megsemmisíteni, ha megfosztják királyától (ezért nyilatkozták, hogy Szűz Mária levette kezét Magyarországról, és ők fognak majd róla gondoskodni.) Az ellenség tehát tudta, hogy az országnak van királya, és azt is, hogy ez kicsoda: a mennybevitt Szűz Mária, a magyarok törvényes, örökös Királynője, akinek csaknem ezer évvel ezelőtt az akkori király törvényesen átadta koronájával együtt országát, és aki ezt az örökséget el is fogadta! Ő a Magyarok Nagyasszonya, vagyis Királynője!
Hogy a Nagyasszony kifejezés alatt a magyarok királynőt értettek, nos, ezt nemcsak a katolikusok vagy azok mondják, akik elfogadják a Szent István-i felajánlást, de még azok is, akik nem katolikusok vagy nem tartják említésre méltónak ezt a felajánlást. Mint például Harsányi Zsolt, aki kálvinista létére írt könyvet a szent koronáról – Sacra Corona a mű címe –, és aki ebben a könyvben egy szót sem veszteget erre a felajánlásra. Ezt írja egy helyütt: „István királynak és Gizella nagyasszonynak – így mondották eleink a királynét…” – Ez világosan bizonyítja, hogy Nagyasszony alatt mindenki, tehát nem csak a katolikusok, királynőt értettek, hiszen Gizella királyné volt! Tehát a „Nagyasszony” kifejezést latinra csak regina-val lehet lefordítani.
Magyarországnak ma is van törvényes uralkodója, aki a magyar koronát viseli, Ő a „Regina Coeli, Patrona Hungariae – Mennyek Királynéja, Magyarország Patrónája. Ez a réges-régi elnevezés mára újabb bonyodalom forrásává vált. Amikor a magyarok örökös királynője e címet megkapta, senki számára nem volt kétséges, hogy a Patrona ezen összefüggésben királynőt jelent, és azért nevezték így, hogy ne legyen összetéveszthető a mindenkori földi királynővel. Szent István Máriában a mennybevitt királynét tisztelte, ezért adta át neki koronáját éppen Nagyboldogasszony, azaz mennybevitele ünnepének vigíliáján.
Ahogy a A Nagyboldogasszony-eszme kialakulása című cikkben Dr. Kovács Bánk OFM írja: „Az uralkodó tudatos végakarata tehát nem egyszerű imádság, szokott segítségkérés. Nem lelkipásztorkodó pap teszi, nem is a püspök vagy maga a pápa, mint a történelem folyamán számtalan esetben, amikor plébániákat, egyházmegyéket vagy az egész katolikus Egyházat a Szűzanya oltalmába ajánlották. Ezt a felajánlást egy élő, jogszerűen uralkodó király tette, aki az országon, annak minden birtokán és minden polgárán teljhatalommal rendelkezik. És most ez a király átadja országát, mindenét és mindenkijét egy világ feletti Hatalomnak, az égi királynőnek, a Magyarok Nagyasszonyának.”
És az is tény, hogy amikor Szent István halála előtti estén országát és népét mint örökséget a Szűzanya kezébe adta, és nem hathatós segítségét kérte, hanem örökségévé tette az országot, hogy örökös uralkodóként gondoskodjék róla, ezt az örökséget a Szűzanya el is fogadta! És nem csak elfogadta, hanem azóta soha vissza sem adta! Tehát ma is Ő Magyarország Királynője, úgy ahogy Szent István óta a katolikus magyar királyok és a hívő magyar nép vallotta!
A patrona csupán női védőszentet, pártfogót, védnököt jelent, de nem királynőt. Magyarország Királynője pedig ennek az országnak nemcsak védelmezője, pártfogója, azaz egy, az országvezetők hierarchikus rendjén kívül álló pártfogó személy, hanem az ország tulajdonosnője, uralkodónője. Legfőbb közjogi méltósága, aki előtt minden magyarnak hódolni, leborulnia kell, akit ez ország minden polgárának úgy kell tisztelni, ahogy ez egy királynak kijár. Mi tehát nemcsak az égben, de már itt a földön is Szűz Mária jogszerinti alattvalói vagyunk!
Korunkban, amikor recseg-ropog körülöttünk minden, amikor a legharcosabb, legtevékenyebb papok is azt vallják, hogy emberi segítség már nincs, Isten Anyjának, Szűz Máriának ez a királynői léte még nagyobb jelentőséget nyer a mi számunkra. Az ember ösztöne azt diktálja, hogy meneküljön abból a házból, mely azzal fenyeget, hogy a fejére dől. És ma, amikor egy hívő katolikus mindenütt csak ezt a veszélyt érzi, és mégsem hallgathat természetes ösztöneire és nem menekülhet, mert nincs hová, és állapotbeli kötelessége sem engedi, akkor egyetlen reménye az a segítség marad, amit a Nagyasszony ad.
Dr. Kovács Bánk OFM könyvében olyan „látomásokat” idéz, ahol a „látnokok” azt látták, ahogy Mária szomorúan magára hagyja a hitehagyott magyarságot. Ez lehetetlen! Egy király soha nem hagyhatja el országát! Olyan ő, mint a süllyedő hajón a kapitány, aki utoljára hagyja el a hajót, ha egyáltalán elhagyja. Hiszen a hatalommal, az uralkodással kötelezettségek járnak, a rábízottak védelme. Hogyan feledkezhetne meg akkor ezen isteni törvényről éppen a Szűzanya, aki a mi Királynőnk?
Magyarország Királynője nem adta vissza királynői koronáját, és királynőségét nem az határozza meg, hogy az alattvalói hisznek-e benne vagy sem. Mint ahogy Isten létét sem érinti az ateisták isten-tagadása. Nagyasszonyunk most is ennek az országnak a királynője, ugyanakkor ő az a mennybéli királyné is, aki Fatimában azt ígérte, hogy a végén Szeplőtelen Szíve fog a világon győzedelmeskedni. Ha pedig a világon győzedelmeskedik, akkor ebben az országban is győzedelmeskedik.
Akármennyire is elképzelhetetlen ez most a számunkra, akármennyire is úgy néz ki, hogy ez az ország a sötétség, e világ fejedelmének martaléka lesz, egy magyar katolikusnak kötelessége hódolni Királynője előtt és rábízni az ország, saját és hozzátartozói sorsát.
Ezzel azt is kifejezi, hogy szemlélete katolikus. Tudja, hogy Isten azért teremtette, hogy Őt dicsőítse. Tudja, hogy ez teremtményi kötelessége és életének célja. Nem az, hogy a maga akarata szerint éljen, és Istent csak arra használja, hogy segítséget kérjen és kapjon tőle e célok eléréséhez.
Nagyasszonyunk előtt nem (csak) azért kell hódolnunk, hogy Tőle segítséget, ennek az országnak a felemelkedését, sorsunk jobbra fordulását kikönyörögjük, hanem azért, mert ez alattvalói kötelességünk!
Az alattvalóknak törvényes királyuk számára az országot nem felajánlani kell, hanem hódolatukat kell előtte kifejezni, uralkodói jogát kell maguk fölött elismerni. Ami már jogosan a királyé, azt egy egyszerű alattvaló nem ajánlhatja fel neki újra. Ez is világosan megkülönbözteti a királyt a patrónustól, akitől a védnökséget újra és újra kérelmezni lehet.
És ha akad ebben az országban olyan magyar, aki ezt a feltétel nélküli hódolatot bemutatja, akkor Nagyasszonyunk, Magyarország Királynője a gyakorlatban is királynője lesz. Ez az, amit Isten Anyja, a mi evilági Királynőnk tőlünk elvár!
Szűz Mária Magyarországnak törvényes, örökös Királynője, amit földi hatalom nem vehet el tőle.
Meg kell értenünk, hogy saját és népünk fennmaradását Jézus Krisztus Édesanyja fogja csak biztosítani, ahogy ezt első szent királyunk, István is megértette. Ezért tette az Ő kezébe népét és országát végrendeletével. Az Ö trónja áll majd mindörökké!
Boldogságos Szűz Mária, Magyarország Nagyasszonya, a legnagyobb hódolattal borulunk le Előtted, mint népünk törvényes, örökös királynője előtt. Kérve kérünk, oltalmazó palástodat borítsd ránk, kik királynői jogaidat a magyar nép, ország és föld fölött elismerjük és tiszteljük, amint ezt nekünk első szent királyunk, István örökségül meghagyta.
Könyörögd ki számunkra, hogy mindig szentséges Fiad parancsai szerint éljünk és a kegyelmi állapotot soha el ne veszítsük, hogy így méltók lehessünk Teeléd, Nagyasszonyunk elé járulni, és királynői pártfogásodat és jóindulatodat saját és hozzátartozóink számára elnyerni és örökre megőrizni. Ámen.
2010.május 8.