A „mindenkiért – sokakért” témához valójában már nem akartunk semmit sem hozzátenni – ha a német püspöki konferencia többsége úgy véli, hogy ebben az ügyben is semmibe veheti a pápa akaratát, ez csupán annyit jelent, hogy a „Rómától el irány” mentén néhány újabb lépést tett, vagyis semmi új nem történt. De ekkor Gerhard Ludwig Müller püspöknek a Tagespost-ban október 24-én megjelent cikkében – mely a http://kath.net/detail.php?id=28640 link alatt a kath.net-en olvasható – valami újra lettünk figyelmesek. A szövegben nem feltétlenül a püspöknek az az alattomos javaslata keltett feltűnést, mely szerint a „pro multis” fordításának a jövőben „a sokak számára” kifejezés feleljen meg, holott előtte ő maga is aláhúzta, hogy a helyes fordítás a „sokakért” lenne. Hiszen közismert, hogy a teológiai nyelv célja a 60-as évek óta nem a világos megfogalmazás, és sehol máshol nem folyik olyan elkeseredett harc a formula-kompromisszumokért, mint ott, ahol az örök igazságokról kellene beszélni. Nem, a liturgia-szakértő Müller figyelemreméltó megjegyzése az volt, hogy ebben az ügyben „a német liturgia-nyelv 40 éves tradícióját” kell tekintetbe venni. Sőt, a püspök egy másik helyen „a német liturgia-nyelv fejlődésének kezdetét” még világosabban a 40 évvel ezelőtti időre adta meg. A Novus Ordo – melynek jelentéstompító fordítását a liturgia-forradalmárok teljesen célzatosan a hit megmásításának és gyengítésének eszközeként vezették be – előtt tehát a német liturgia-nyelvnek nem létezett semmilyen hagyománya, minden a NULLADIK évben kezdődött, melyet körülbelül 1965-re vagyunk kötelesek tenni.      Ezt a jelenséget ugyan már ismerjük a liturgia-„tudományos” szemináriumokból, melyeken azt oktatják, hogy e dátum előtt e témához semmi említésre méltó nem íródott. De hogy egy 1947-es születésű püspök a „Schott”-ot (ez – a szerzője után elnevezve – németül annyi, mint magyarul a Szunyogh-Xavér misszálé) elfelejthette, melyben 1884 óta nagy sikerrel egy német liturgikus nyelv kialakult – elődeiről, Sinkel (1850) vagy Nickel (1845), már nem is beszélve –, ez azért mégis csak egészen elképesztő. Úgy tűnik, hogy ez a generáció tényleg abban az őrületben él, hogy az ő fölöttébb gyümölcsözetlen tevékenységükkel kezdődött el igazából az Egyház és a teológia. Meg kell várnunk az ő végleges eltűnésüket, mielőtt megkezdhetjük a romok eltakarítását és a tradícióhoz való visszatérést. Az 1964 előtti misszáléhoz és nem a 40 évvel ezelőtti félresikerült állítólagos kezdetek hulladékához. A summorum-pontificum.de cikke ezzel végetér. Müller regensburgi püspökről azonban érdemes még megemlíti a következő adatokat: – Regensburg püspöke, Müller főpap az, aki az egyházmegyéjében fekvő Zaitzkofen-i (Szent X. Pius Papi Közösség szemináriumában lezajló) papszentelések miatt minden évben újra és újra hevesen tiltakozik, és aki minden lehetséges módon szidja a Szent X. Pius Papi Közösséget, mint olyan testületet, mely „engedetlenségben” él Rómával szemben! (Lásd a honlap ide vonatkozó tavalyi hírét!) – Regensburg püspök magatartásáról szól a honlap „Mennyire kell ezeknek az uraknak rettegniük a régi misétől!” című cikke is, melynek legfontosabb részét ide másolom:      „A havonta két mise iránti vágyunk végül egy aláírás-akcióba torkollott, melyen meglepően sokan, 110-en vettek részt, s amelyet 2009 októberében adtunk át a dékánnak, aki azt továbbküldte Regensburgba, ahonnan aztán megjött a válasz – természetesen csak szóban –: »Regensburg nem kíván második régi rítusú vasárnapi misét Weidenben!« Ezután azt a jó tanácsot kaptuk, hogy forduljunk Rómához – így 2009. december 3-án levelet írtam az Ecclesia Dei Pápai Bizottságnak, amelyben segítségüket kértem. Nagy meglepetésemre már 2010. január 20-án megkaptam a választ. A Vatikánból Guido Pozzo prelátus azt közölte velem, hogy levelem megérkezte után beszélt a regensburgi püspökkel, aki megígérte, hogy meg fogja engedni a második misét. „Az ügyben kapcsolatba fog lépni az illetékes plébánossal.” Nagy volt az örömünk – és a csalódásunk még nagyobb, amikor a regensburgi püspök ígérete ellenére sem tett semmit! Öt hétig vártunk, nem történt semmi. 2010. február 23-án a dékán tanácsára faxon újabb levelet küldtem Regensburgba – semmilyen válasz nem érkezett! Ezután telefonon próbálkoztam, ötször beszéltem a püspöki hivatallal, a liturgia-kérdésekben illetékes püspöki helynök soha nem volt számomra elérhető. Ugyancsak válasz nélkül maradt az az e-mail, amit 2010. április 12-én küldtem Regensburgba. Mind a mai napig semmilyen választ nem kaptunk! Most újra írtam Rómába, és Guido Pozzo prelátusnak az egész ügyet részletesen felvázoltam. Az eddig történtek ismeretében nem várok újabb segítségnyújtást, sokkal inkább azt tartom fontosnak, hogy az illetékesek tudomást szerezzenek azokról a nehézségekről és kellemetlenségekről, melyeknek a regensburgi egyházmegyében ki vagyunk szolgáltatva. Egy püspök, aki szószegővé válik, egy püspöki helynök, aki letagadja magát – felháborító! Mennyire kell ezeknek az uraknak rettegniük a régi misétől! – Mindezen események után Müller püspök volt az, aki Angliában XVI. Benedek pápa mellett állt a Newman bíborost boldoggá avató szertartáson. – És egy 2010. november 3-i hír az internetről, mely itt olvasható: http://www.kath.net/detail.php?id=28772, és melynek számunkra legfontosabb része így hangzik:      „Joseph Ratzinger összes műveinek 12. kötetét szerdán (november 3-án) mutatták be a Vatikánban. A németnyelvű könyv „A szavak hirdetője és örömötök szolgája – a papszentelés teológiája és lelkisége” címet viseli. Kiadója Gerhard Ludwig Müller Regensburg püspöke, aki a kötetet is bemutatta, beszédében arról szólt, hogyan mutatta be XVI. Benedek pápa írásaiban a felszentelt papságot. »Joseph Ratzinger összes műveinek itt bemutatandó kötetével abból a válságból akarta megmutatni a kivezető utat, melybe a katolikus papság hiányos teológiai és szociológiai feltevésekkel és magyarázatokkal került bele, és mely sok papot, aki szeretettel és buzgalommal kezdte útját az Egyházban betöltendő szerepét illetően személyes bizonytalanságba és tanácstalanságba vezette.” E hírek olvastán, rábízom a kedves Olvasókra, hogy véleményt alkossanak Müller püspökről és a római ügymenetről. 2010. november 5.