Mint előző cikkemben írtam, a most következő időszakot tekinthetjük a „szellemek szétválása” idejének. Olyan borzasztó dolgok történnek sorozatosan az Egyházban, melyeket soha senki nem tartott lehetségesnek, pláne nem a szentek vagy az egyháztanítók. Teológusok mondják, hogy az ilyen nagyon goromba szellemi megpróbáltatásokat Isten azért engedi meg, hogy akiben a jószándéknak csak egy cseppje megvan, megtérhessen. A Szentírásban nincs semmi annyira világosan megfogalmazva, mint az első parancsolat: Ne legyenek más isteneid! – II. János Pál pápa boldoggá avatása és az újabb Assisi-találkozó (e kettő nagyonis összeillik) pontosan e parancsnak hány fittyet. Aki ezek után sem fedezi fel, hogy így nem lehet Istent szolgálni, azon már valóban semmi sem segít (emberi szemmel nézve). A szellemek szétválását kitűnően meg lehet figyelni. Azok, akik eddig sem százszázalékosan álltak a jó oldalon, akik a kényelmes középutat – konzervativizmusból is egy kicsi, modernizmusból is egy kicsi – választották, érdekes módon mostanra egyértelműen a rossz oldalra kerültek. Ez igazolja G. atyát, aki azt mondta, hogy csak azok lesznek a lelki, szellemi megpróbáltatások idején még szentebbekké, akik már előtte is szentek voltak. A www.summorum-pontificum.de internetes oldal az utóbbi időben egyre „konzervatívabb” lett, még a Szent X. Pius Papi Közösségről is tudott jót írni. Most viszont egy szóval sem említi sem Assisit, sem a boldoggá avatást, holott más témáról, például az anglikánok konvertálásáról, eleget ír. Sőt, pár nappal ezelőtt feltett egyik cikkében kijelentette, hogy az általános hitvesztésben ez a pápa (m. m. XVI. Benedek pápa) a lehető legkevésbé hibás.      (Csak arra nem ad választ, hogy akkor ő miben látja egy teológus professzornak, egy megyéspüspöknek, a Hittani Kongregáció prefektusának és egy pápának a legfőbb feladatát.)      A www.kath.net, aki annak idején kiállt Wagner plébános, Mixa püspök mellett, és hetente közöl Laun segédpüspök úrtól kommentárokat az igaz hit védelmében. Most napok óta csak a Korán-csókoló pápa boldoggá avatásán ujjong. Ez a lap minden nap 8-10 új cikkel jelentkezik, most viszont egyetlen szóval sem emlékezett meg az olasz értelmiségiek nyílt leveléről, és Williamson püspök úr Assisi-ellenes levelét mint valami „vad” borzalmat közölte le. Az e cikkhez fűzött hozzászólások még szörnyűbb képet mutattak a mai „katolikus” hívekről. Ilyeneket írtak: a pápa kezét nyújtotta Williamsonnak, és ő így hálálja meg! Pfuj! Az a levél, amit én kaptam és tettem fel a fórumra ugyanilyen ostoba és tudatlan. Füzesi Zsolt így reagált rá:      „Érvelni is felesleges ellenük. Mert ők a szó legeredetibb értelmében fanatikusok. Tehát nem pusztán elkötelezettek vagy túlzók, hanem ha kell, az ész ellenében is vakbuzgó mantrázói a betanított anyagnak: santo subito. Aki számára nem világos, hogy a Korán megcsókolása, a Tilac felvétele, egy pogány vajákostól elfogadott ördögűzés, a fekete-mágia mestereivel való parolázás, a kereszténységnek »egy vallás a sok közül« helyzetbe való lezüllesztése, a kézbeáldozás és a lányministrálás engedélyezése, a kétes természetfölötti értékkel bíró egyházpolitikája (pl. Marcial Maciel Degollado futtatása és több praktizáló homoszexuális szemináriumi elöljáró megtűrése), a zsidó vallás, mint vallás emancipálása és a számtalan liturgikus abúzus nem az életszentség csalhatatlan jegyei, azoknak semmi sem lesz meggyőző. Aki nem akarja megérteni, hogy az oltárra emelés csak a szabadkőművesektől óhajtott pecsét akar lenni a pontifikátuson, hogy annak minden anti-katolikus mozzanatát legalizálja, annak az sem lenne meggyőző, ha a tulajdon két szemével látott volna valami borzasztó nyilvános bűnt a leendő »boldog« életében. Ez a tudatlanság azonban nem legyőzhetetlen tévedés (error invincibilis), hanem bűnös, vagyis szándékos tudatlanság (ignorantia affectata). Ezen az Isten nem fog segíteni, mert nem hajlandó az ember akaratát megerőszakolni. Van Szentírásunk, van katekizmusunk, tudjuk mi bűn, mi nem. Ha a pápa tesz bűnt, az attól nem lesz erény. És nem létezik olyan engedelmesség, amely ezt elfogadtathatja. Ilyen engedelmességet soha nem ismert a katolikus Egyház. »Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.« (ApCsel 5,29) Ez az utóbbi évtizedek terméke: »Feltétel nélkül fogadd el a törvényt, hogy nincs feltételek nélkül elfogadandó törvény.« – »Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.« (Lk 16, 30-31)” Ezek a megállapítások nem csak az adott levélre, hanem mindenkire vonatkoznak. 2011. január 17.