Ahogy a „Tömegméretű hitvesztéssel van dolgunk” című cikkben már jeleztem, Freiburgban két botrány is történt a pápa látogatása alatt. Az elsőről, a vecsernye előtti közvélemény-kutatásról nagyon sok cikk jelent meg a médiában, ezek közül itt Gabriele Kuby írását közlöm. Amikor a hosszú gyaloglás után (az is érthetetlen, miért nem voltak képesek helyi járatokkal megoldani a szállítást?) gyerekek és fiatalok csoportjával a repülőtér területére érkeztem a pápai vecsernyére, nem hittem a fülemnek. A színpadról ez visszhangzott az egész térre: „újraházasodott elváltak: ki van mellette?” A fiatalok szavazhatnak. Erre szolgál, mint utóbb kiderült a bejáratnál kiosztott zacskókban található két felfújható plasztik-kolbász, egy piros és egy zöld. Piros az elutasításra, zöld az egyetértésre. A fiatal egyházi nép kikérdezését tehát jó előre gondosan megtervezték. Bekapcsoltam a magnómat, hiszen az Egyház tanítása elleni nyílt agitációt egy a pápával együtt tartott vecsernye elő-programjaként nem minden nap láthat az ember. És nem is vár el, miután olvasta Freiburg érsekének, a német püspöki konferencia elnökének, Zöllitsch érseknek a kísérőlapban kinyomtatott szép szavait: „A Szentatyával folytatott személyes beszélgetésekből tudom, mennyire részt vesz kérdéseitekben egy jól sikerült élethez.” E kérdésekre adott válaszokról alkotott elképzelésekben nyilvánvalóan igen jelentős eltérések vannak a Szentatya és az érsek között, ha ebben az egyházmegyében nyílt színpadon a hangulatot manipulatív módon szítják a pápa ellen. A rendezvény az egyházmegye fiatalsággal foglalkozó fizetett funkcionáriusainak, tehát az egyházmegye hivatalos megbízottjainakk a kezében van. Íme a kérdések, melyekhez a fiataloknak a plasztik-kolbásszal egyetértésüket vagy elutasításukat kellett szignalizálni. A helyi egyházak döntéseit központilag Rómában hozzák meg. Nőket pappá szentelnek. Az egyházban meghallgatják a szavamat. A felekezetek különbözősége számomra nem játszik szerepet. A gyakorolt homoszexualitás nem bűn. A nőknek túl kevés a felelősségük az egyházban. A műsorvezetők örültek, hogy az eredmények kívánságuknak megfelelően alakultak, és a fiatalok megtanulták, hogy a katolikus hit fontos kérdéseiről „szavazni” lehet.      Vajon ezek a fiatalok valóban „együtt fognak dolgozni egy Jézus Krisztus szellemiségű világ felépítésében”, ahogy az érsek köszöntő szavaiban áll? Ha Freiburgban minden gátlás nélkül dobbal és harsonával számos püspök jelenlétében lehetséges egyházellenes agitációt folytatni, akkor mi várható el az ugyanezekről a kérdésekről folytatott tervezett párbeszédtől? Utóirat: a Freiburg-i egyházmegye illetékesei megkeresésre sem határolták el magukat az eseménytől, és se nem kértek elnézést, se nem adtak magyarázatot tettükre. Sőt, hivatalos honlapjukon a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak az akcióról. [szerk. megj.: Csak azt nem értem, mit keresnek az ilyen fiatalok egy katolikus vecsernyén, és azt még kevésbé, miért ájuldoztak heteken át a most felháborodó szerzők a világifjúsági találkozókról, vagyis arról, milyen sok fiatal vesz ezeken részt, amikor nyilván az ottlevők is ugyanilyen véleménnyel vannak az Egyház tanításáról. De a legeslegjobban azt nem értem, hogy ezek a szerzők miért mentik fel állandóan és minden alól az Egyház fejét, azt, aki mindezt megakadályozhatná, akinek feladatai közé tartozik, hogy az ilyesmit megakadályozza, például azzal, hogy végre felmenti az eretnek megyéspüspököt? Ha az augsburgi püspököt semmiért meneszteni lehetett, akkor Zöllitsch érseket miért nem? De még ennél is kevésbé értem, hogy miért csodálkozik bárki ki ezeken az eseményeken, nem ezt állapította meg például az Ottaviani Intervenció, nem ezt kürtölte világgá Lefebvre érsek? Mármint azt, hogy az új mise ide fog vezetni?] 2011. október 3.