Budapest 1969. szeptember 9-én.
Tamás atya megállapította, hogy jelenleg a jezsuita és a domonkos rend is hatalmas válságon megy át, úgy mint az egész egyház, sőt megállapította, hogy mind a domonkos rendnek, sőt az egész egyház kétezer éves történelmének ez a legnagyobb válsága.
Nem nézi pesszimista szemmel, de nagyon komolynak tartja. Nem szabad pánikhangulatba esnünk, mondotta. Biztos, hogy túljutunk rajta, sőt szinte a megújulás feltétele most ez a válság. Számíthatunk arra, hogy a pápa eltörli a világi papságának a cölibátusát, ő egyenest ezt biztosra veszi, hogy ez a közeljövőben megtörténik, és a szerzetesség pedig lehet, hogy mint ilyen, mint intézmény a minimumra redukálódik, de utána majd később egy hatalmas felvirágzás fog bekövetkezni, ami azonban csak 30-40, esetleg 50 évbe fog bekövetkezni.
Részleteit tekintve jelenleg a jezsuita rend megy át szinte a nagyobb válságon, a legnagyobb teológusai hagyják el egymás után a rendet, de nem önként, hanem kizárják őket.
Szóba került már Karl Rahnernek is a kizárása. A hivatalos jezsuita vezetés Aruppe generálissal az élen foglalkozott Karl Rahnerrel, teljesen elkülönítették magukat tőle, mert már szinte kompromittálja a rendet a túlságosan modernista tanaival. Megjegyezte Mehrle Tamás, hogy Karl Rahner a felelős teológiai szinten mindazért, ami ma történik, XXIII. János pedig egyházpolitikai szinten felelős.
Karl Rahner már annyira megdöbbent a saját tetteinek a következményétől – mert ő se sejtette, hogy milyen lavinát indít meg –, hogy jelenleg visszakozott és próbál visszatáncolni teológiailag, de nem lehet. A tanítványai már őt is bírálják baloldalról és pillanatnyilag már azt mondják, hogy a múltja kötelezi.
Egyébként Rahnerrel nincsenek megelégedve a modernisták sem, mert nem tartják eléggé modernistának. Az ott-tartózkodásom idején zárták ki Schönenberget a jezsuita rendből, aki szélsőséges teológiai nézeteivel Krisztus istenségét is tagadta.
Emiatt a modernista hangú megnyilatkozása miatt, melyet nem volt hajlandó visszavonni ismételt felszólítás ellenére sem, a jezsuita rend kizárta tagjai sorából. Mire Schönenberg azzal válaszolt, hogy nem baj, alapítani fog egy újabb és igazibb jezsuita rendet.
Mások is követték a modernisták közül, úgy hogy az utóbbi időben mintegy 20-25 nagynevű teológus hagyta el a jezsuita rendet és rengeteg kisebb jezsuita személy is kilép. A hivatalos statisztikákban 40 ezer fővel rendelkező jezsuita rendnek a létszáma már 30 ezerre csökkent. Tehát az egynegyedrésze már kilépett a rendből. Domonkos vonalon még nem ilyen súlyos a helyzet matematikailag. Azonban a mi válságunkat főleg az jelenti, hogy Schillebeek a terhünkre van írva. Schillebeek túltesz Karl Rahneren is és túltesz az összes modernistán, a legszélsőségesebb balszárnyhoz tartozik. Különben ő az egész Hagemann féle csoport ideológusa is, az ő tanai képezik Hagemannék nézeteinek alapját.
Schillebeek amikor Rómába idézték, kijelentette, hogy abszolúte nem hajlandó elmenni és ha a pápa majd egy udvarias hangú levelet ír, akkor esetleg gondolkozik azon, hogy egyáltalán elolvassa-e, vagy sem. Majd azután kijelentette, hogy az egész holland püspöki kar mellette áll, és azt is, hogy a holland püspöki kar kész Rómával szemben is egyházat alapítani.
Mehrle Tamás szerint olyan válság fenyeget, hogy ha VI. Pál meghalna és a bíborosok választhatnának egy pápát, akkor sok püspök ellenpápát választana és kész volna a nyugati egyház szakadás. Jelenleg a legszélsőségesebb modernistának a bíborosok közül Suenens bíborost nevezte a Tamás, mint az egyház egyik legnagyobb belső ellenségét, aki legfelforgatóbb, legdestruktívabb elem és egyre nyíltabban azzá lesz. Jól lehet Montini legszűkebb baráti köréhez tartozott, később egyre jobban eltávolodott, s ma a legszélsőségesebb bírálója VI. Pál egész tevékenységének. Ő a hangadója az ellenpápa mozgalomnak is.
Hogy a válságot jellemezze, elmondta, hogy nemrégiben tartottak a svájci püspökök egy értekezletet, ugyanakkor a svájci papok is külön tartottak egy külön értekezletet, melyen eleve kijelentették, még a püspökkari értekezlet előtt, hogy bármi is legyen annak a határozata, ők szembeszegülnek azzal, mert az ő megkérdezésük nélkül születnek azok meg.
A püspökök beleestek abba a kelepcébe, amit ők maguk vetettek, amikor a pápai tekintély ellen fellázadtak, s ugyanakkor elveszett mögülük az a tekintély, amelyik az ő tekintélyüket is biztosította. Ugyanolyan rációval az alsópapság fellázadt ellenük, s az alsópapság ellen pedig a hívek.
Ezért van az egyház válságban. A pápa elleni lázadás következményeképpen, mint a kártyavár, omolna össze az egyház, ha a pápai tekintély felborulna.
A jezsuita és a domonkos rend belső válsága abban is megnyilvánul, hogy kétségbeejtően gyenge a rendi fegyelem, a rend alsóbb tagjai körében is. A legszigorúbb és az oszlopnak számító római kollégium, az Angelicum os a fegyelemsértéseknek a tömegét produkálja. Olyan esetek aminek a tizedrészéért még ezelőtt pár évvel is elbocsájtás járt volna a rendből, ma megszokott jelenségnek számítanak.
Mindenkinek külön kulcsa van a házhoz, akkor mennek haza, amikor akarnak, néha egész estéket, sőt éjjeleket töltenek a házon kívül, s jó, ha a másnapi ebédre megérkeznek, mert azt mégsem érdemes kihagyni – ahogy mondják. Az elöljárók tudják, de nem tudnak tenni semmit ellene, mert mondják: ha fellépnének, kiürülne az Angelicum.
Azt mondta Tamás, hogy ezek után már isteni csoda lenne, ha nem hoznának haza egy-két gyereket mindnyájan. Azt is említette, hogy számolni kell azzal, hogy ez a szellem már harapódzik. Svájcban is tapasztalt hasonló jelenségeket.
Tiltakoznak a fiatalok az ellen, hogy a rendi ruhát az utcán hordják. Ő mint elöljáró, ezt a legszigorúbban megparancsolta, de alig bírja az akaratát keresztülvinni. Egyelőre Svájcban, ott Fribourgban még sikerült. De ki tudja, hogy meddig?
A tanítványai nyíltan lázadoznak ellene, kijelentették, hogy bár nagyon szeretik – a személyi tekintélye óriási –, azt az egyet nem tudják benne szeretni, hogy tomista. Kérték tőle a dominikánus teológusok, hogy ne tomista szellemben tanítson, s éppen ezért ő már szent Tamás tanait csak belopni tudja a hallgatói lelkébe.
Pillanatnyilag a jezsuitákkal szembeni ellentét a minimálisra csökkent. Az a régi teológiai vita, ami évszázadokig elválasztotta a két rendet egymástól, s amelyek egymás iránti féltékenységükből adódott, ma már a múlté. Visszasírjuk azt a kort, mikor a jezsuitákkal voltak párharcaink és teológiai nézeteltéréseink. Ma már kibékültünk a jezsuitákkal, s pillanatnyilag a sokkal nagyobb ellenség a modernizmus van mind a kettőnkkel szemben, mint ellenség.
Tamás atya szerint nem számít komoly ideológiai ellenségnek a marxizmus azért sem, mert ott legalább van közös nevező, megindulhat a párbeszéd. … Tehát van egy olyan törekvés, hogy a marxizmussal szemben az oldalukat biztosítsák azért, hogy a modernizmus felé nagyobb erőt tudjanak felvonultatni.
A marxizmust mindenképp egy olyan bölcseleti iránynak tekintik, amely mint bölcselet, párbeszéd-képesebb, mint a modernizmus, amely a nullával egyenlő, hiszen mindent tagad, amit mi megengedünk, a marxizmussal együtt viszont sok mindent állítunk közösen.
Várható lesz, hogy a marxizmussal szembeni hivatalos egyházi magatartás a merevségből engedni fog annak érdekében, hogy az egyházi revizionizmus ellen nagyobb erőket lehessen felvonultatni.
Azt mondotta Mehrle Tamás, hogy a marxisták általában mutatnak közeledést, de sokkal nagyobb rokonszenvet a modernizmus irányában érthető okokból, mint a tomizmus felé.
Ők azonban igyekeznek a másik oldalra fordítani. Tehát lényegében arról van szó, hogy a tomista részről és a modernizmus részéről szinte egy párharc folyik a marxistákért.
A tomista részről nagyobb aktivitás várható a jövőben őszerinte, teológiai szinten és a párbeszéd vonatkozásában.
Értékelés:
Mehrle Tamás svájci állampolgár a domonkos rend generálisának helyettese, a friburgi Albertinum domonkos egyetem tanára, házfőnök – aki 1956-ban disszidált – vendégül látta ügynökünket.
Helyzeténél fogva tájékozott a domonkos rend és az emigráns papok munkájáról, terveiről. Mivel a legkonzervatívabb teológiai és politikai irányzat híve, annak egyik vezetője, potenciális ellenfele a szocialista társadalomnak. …
Tudós-Takács János 1969. július 6-i jelentése – részletek
Mehrle Tamás megítélése szerint Casaroli hívei és az ő politikáját ellenző bíborosok között komoly ellentét van és harc folyik. VI. Pál pápa számára fontosabb az egység fenntartása a belső irányzatok között (az egyensúly a Vatikánon belül), mint az esetleges egyházpolitikai eredmények elérése.
Mehrle szerint az egész magyar püspöki kar jogilag létező, de facto pedig nulla. Puszta eszköze a kommunista kormánynak és tulajdonképpen csak névleg folytat egyházi tevékenységet.
Cserhátit anyagi visszaélései miatt marasztalta el. Ijjast az állam emberének, Bánkot okosnak, de karrierizmusa miatt újabban az államhoz csatlakozónak tartotta. Kovács Sándort és Szabó Imrét szenilisnek, Kisberket szellemi nullának nevezte.
Brezanóczy – Mehre szerint – kifejezetten opportunista és karrierista, aki Csető Sándornak [aki ekkor a római Hittani Kongregációban Ottaviani bíboros titkára] köszönheti a karrierjét.
Legpozitívabban Vajdáról beszélt, mert az vezetésre alkalmas, Kacziba és Udvardi is jók, de gyenge kezűek.
Mehrle véleménye szerint Magyarországon nem lesz változás, ennek fő okát ő a Szovjetunió kitűnő diplomáciájában látja, amely diplomácia nemcsak a kommunizmus fennmaradását, de terjedését is biztosítani képes. Szerinte egyháziak ne vegyenek részt a politikai akciókban, mert a) ez nem az ő hivatásuk; b) mert nagy a lebukási lehetőség. De szolgálják a jövőt a tomista ideológia terjesztésével.
A Vatikán Magyarország felé megnyilvánuló – Mehrle szerint – elhibázott és opportunista politikai vonalvezetése késztette őt arra, hogy akciót szervezzen ennek megváltoztatása érdekében.
Még az elmúlt évben – saját kezdeményezésére – összeállította azon követeléseit, melyeket el akar fogadtatni a Pápával. Ezután akciót szervezett az emigráns magyar papok között, a Pápához írt beadványa aláírása érdekében. Elmondása szerint beadványát az emigráns disszidált magyar papok túlnyomó többsége aláírta, szinte mindenki. Ebben megfogalmazták ellenvéleményüket a Vatikán magyarországi politikájával kapcsolatban.
Kérték VI. Pált, hasson oda, hogy a jövőben a tárgyalások ne periférikus kérdésekről folyjanak, hanem a centrális problémákról. Nem az új püspökök és érsekek kinevezése a legfontosabb kérdés a keleti blokk országaiban. Elsősorban a hitoktatás szabadságának, a szerzetesrendek visszaállításának, a vallásszabadság szélesítésének és az egyházi hierarchia szabadságának biztosítása a legfőbb probléma.
Beadványára Vatikántól választ még nem kapott Mehrle, de tudja, hogy ilyen kérdésekben lassú az ügyintézés. Bízik abban, hogy a kuriális bíborosok egyrésze támogatja elképzelésüket és a jövőben a Vatikán, tárgyalásai alkalmával határozottabban törekszik majd lényegi kérdésben megegyezés elérésére a magyar állammal.
Értékelés:
A jelentés a papi emigráció politikailag ellenséges szárnyának, főleg a disszidens papoknak politikai véleményét tartalmazza és hazánkkal szemben ellenséges tevékenységéről tájékoztat.
Várható, hogy egyes magyar papok és főpapok nyugati utazásaik alkalmával értesülnek a tárgyalások irányának és tartalmának megváltoztatására törekvő ellenséges tevékenységről és igyekezni fognak ennek megfelelően tevékenykedni.
Tudós-Takács János 1969. szeptember 1-i jelentése – részlet:
Hazajövet a bécsi domonkosoknál szálltam meg. A szerzetesek éjjel 3-kor jönnek haza. Mindenkinek kulcsa van. Fő gondjuk a csempészés és a könnyű pénzszerzés.
Tudós-Takács János 1969. december 17-i jelentése – részlet:
Beszámoló Csertő Györggyel [Csertő Sándor itthon élő domonkos pap-testvérével] való budapesti találkozásáról.
Csertő György kifogásolta, hogy a pápa csökkentette a Hittani Kongregáció hatalmát és nem sújt le elég eréllyel az eretnekségekre. Hagemant és társait kommunista ügynöknek nevezte. Ugyanez volt a véleménye Hfink hollandiai érsekről, Suenensről és Königről is.
Kifogásolta, hogy a legutóbbi magyar-vatikáni megegyezés alkalmából megegyeztek, hogy emigráns magyar nem tölthet be nagyobb egyházi tisztséget.
Tudós-Takács János 1970. február 2-i jelentése – részlet:
A Hittani Kongregáció irányvonala jelenleg a Leninizmus melletti teljes elkötelezettség, mérséklet (de nem tartózkodás) a reformokkal kapcsolatban.
A Szent Officiumnak van egy külön Magyarországgal foglalkozó szerve. Ennek vezetője Csertő Sándor.
Feladat:
Csertő György február 16-17-én valószínűleg felkeresi ügynökünket. E beszélgetés alkalmával irányítsa úgy társalgásukat, hogy megismerje azt a csatornát, amelyen keresztül Csertő Nyugatra juttatja értesüléseit. Érdeklődését indokolja azzal, hogy a hazai eretnekekkel [Hagemannal és csoportjával] kialakult vitájáról értesítést kell küldeni a Hittani Kongregációnak Rómába és ezért érdeklődik a Csertő által alkalmazott út megbízhatóságáról. Ez alkalommal kezdeményezzen beszélgetést az utánpótlás helyzetéről, körülményeiről, lehetőségeiről személy szerint is. Érdeklődjön a rendi vezetés helyzete, problémái felől.
Tartótisztje tanácsára TTJ levelet írt Hageman Frigyesnek. Az 1970. február 2-i jelentésébe bemásolta ezt a levelet, melyet rendes nevén, Takács János-ként írt alá. Egy oldallal később, a jelentés végén ügynöki nevét, a Sándor Józsefet használja, ahogy ez a mellékelt fotókon láthatóak.
A Tudós-Takács János ügynöki tevékenységéről szóló külön beszámoló itt található