Június 25-én feltettem egy cikket, „Mit hoz az ősz?” címmel, melyben Fellay és Williamson püspök urak kijelentéseit hasonlítottam össze, illetve kommentáltam. Akkor ilyeneket írtam: „Adott tehát két vélemény és ezzel két tábor. Az egyik azt mondja, hogy ha Róma felkínál egy elfogadható megoldást, akkor a katolicizmusnak nagyobb hasznára van, ha a Pius Közösség ezt elfogadja, különösen azért, mert biztosak benne, hogy a jövőben sem fognak semmilyen hitbeli megalkuvásba belemenni.      A másik tábor, akiket Williamson püspök úr képvisel, ezzel szemben azt mondja, hogy a tapasztalat mindig azt mutatja, hogy a gyakorlati megegyezések akarva nem akarva elvi megalkuvásokat is magukkal hoznak, ha nem azonnal, de az idő haladtával bizonyosan.      Mindkét vélemény logikus és érthető. …. Másfelől, ha Róma valóban felajánl egy apostoli ordináriátust, és a Pius Közösség nem fogadja el, akkor nem a világ 90 százaléka, de az egésze el fogja őket ítélni. És onnantól a helyzetük még nehezebb lesz, mint eddig. Ha viszont elfogadja, akkor ennek első következménye az lesz, hogy kettészakadnak. Különösen most, amikor Assisi következik, nehéz lesz Fellay püspök úrnak a kemény maggal elhitetni, hogy ez nem árulás, hanem okosság. A második következmény pedig az, hogy nem ők fognak az Egyházra, Rómára hatni, hanem Róma őrájuk, ahogy azt Williamson püspök az említett kommentárjában világosan felfestette. Ez emberileg biztosra vehető.” Tehát alig 10 nappal ezelőtt, kiindulva Williamson püspök úr és az őt követő Piuszos papok hozzáállásából, még biztosra vettem – ahogy rajtam kívül még nagyon sokan –, hogy egy Rómával való kiegyezés esetén a közösség biztosan kettészakad. Azóta viszont történt egy s más. Ezek között az első és legfigyelemreméltóbb, a nemrég feltett PAS aláírású cikk a Mitteilungsblatt-ból, mely egyrészt egészen új, másrészt nagyonis régi oldalról közelítette meg a problémát. Ha Róma valóban úgy fogalmazza meg a kiegyezést, hogy egyszerűen csak megsemmisít egy jogilag téves intézkedést, akkor a Pius Közösséget meg sem kell kérdeznie, hogy elfogadja-e ezt vagy sem. A Piuszosok nem is tehetnek másképp, hiszen közösségük valóban egyházjogilag szabályosan alapult meg annak idején. A másik figyelemreméltó fejlemény több egymást követő eseményből áll:      1. Williamson püspök úr említett kommentárját azzal a bejelentéssel zárta, hogy a következő négy Eleison kommentár XVI. Benedek pápa modernista gondolkozásmódjáról fog szólni. Az a tény, hogy még a számot is megnevezte, arra utal, hogy már akkor kész volt ezekkel, amikor beharangozta őket. Ehhez képest az ezt követő első kommentár saját peréről szólt, a második pedig a görög adósságról.      2. Williamson püspök úr jelen volt a június 29-i Econe-i papszentelésen.      3. Július 2-án Zaitzkofenben Tissier de Mallerais püspök úr végezte a papszentelést. Viszont a ceremónián Fellay püspök úr is részt vett. Tissier püspök úr még Williamson püspök úrnál is keményebb vonalat képvisel, ő volt az, aki alig két éve azt nyilatkozta, hogy mivel ő már öreg és beteg, és püspök-társai sem fiatalok, nagy valószínűséggel új püspököket fognak szentelni.      4. Winona-ban (USA) Fellay püspök úr szentelte fel a papokat. Mindezeket figyelembe véve logikusan arra lehet következtetni, hogy a Pius Közösség készül a kiegyezésre, Fellay püspök úr mindenütt jelen van – meggyőzni társait és ellenőrizni. És úgy tűnik, ez olyannyira sikerül neki, hogy a püspökök közül senki nem fog nemet mondani és elszakadni. Ha pedig közülük senki nem szakad, akkor a papok sem fognak szakadni. Még ha mindez csak spekuláció is, a legújabb események mindenképpen figyelemreméltók és különlegesek. Arról viszont még csak spekulálni sem lehet, nemhogy jósolni, hogy a kiegyezés után mi lesz? E cikkel kapcsolatban lásd a honlap most feltett írásait:      A megbeszélések következményei      Fellay püspök úr nyilatkozott a megbeszélések végéről      Mit hoz az ősz?      Mi jön ezután? 2011. július 6.