XVI. Benedek pápa a Pius Közösséggel szembeni kibékülés-javaslatával teológusként és az egyháztörténelem ismerőjeként viselkedett. „Mivel tudta, hogy eddig minden zsinatnak egy szkizma lett a következménye, fontos volt számára, hogy mindent elkövessen, hogy ez az ő felelősségében ne ismétlődjön meg.” Ezt hangsúlyozta a vatikáni ökumenikus tanács elnöke, Kurt Koch bíboros egy Bécsben lezajlott sajtóbeszélgetésben. „Most a Pius Közösségen múlik, hogy választ adjanak”, mondta Koch. Ez különösen a zsinathoz való viszonyulásukat érinti. Az általa ismert novemberi és márciusi válaszok nem voltak elegendőek, az április 17-i utolsó „még nem ismert” a számára. De az világos, hogy nem elégséges, „ha a zsinat 65 százalékát elutasítják”. A II. Vatikáni Zsinat, melyen a mostani pápa tanácsadóként közreműködött, Koch bíboros számára az ökumenizmusban is nagy változást jelent. De 50 év után világos lett, „hogy az egység elérése több időt követel, mint ahogy azt annak idején gondoltuk”. Ma már magának a célnak a mibenlétében is bizonytalanság uralkodik. Számos protestáns felelős vezető csupán azt akarja, hogy „minden templomtornyot egyházként ismerjenek el”. Egy mélyebbre nyúló egység ezzel teljesen eltűnik a szem elől. … A pápai hivatal, mint az egység akadálya, tekintetében Koch bíboros kiemelte, hogy ez a görög-keletiekkel nagyobb problémát jelent, mint a reformáció egyházaival. Mert az ortodoxia teológiailag utasítja el a pápai hivatalt, mert ez egy szentségjelleggel nem bíró joghatóság. … Minden mélyebbre nyúló egységesítési törekvésnek elsőként alapvetően a kölcsönös megbocsátás és kibékülés aktusaira van szüksége, mondta Koch bíboros. Eközben az egyik alapprobléma abból áll, hogy a legtöbb keresztény ma már nem találja bűnnek és botránynak a szakadást. A görög-keletiekkel való tárgyalások során többek között fájdalmasan érezhető, hogy az ortodox oldal még kisebb békülési gesztusokat sem tud felajánlani, mint például a békeüdvözletet (békecsók), mert ez náluk már az Eucharisztia-közösség előfokához tartozik. Az előttünk álló „reformáció-jubileum” is csak abban az esetben hozhat haladást, „ha minkét oldalról az elkövetett hibák beismerésével van összekötve”. Ehhez szolgál mintául II. János Pál pápának a 2000-es szentévben elhangzott bocsánatkérése. Koch bíboros: „Azt remélem, hogy ilyesmi fog 2017-ben is történni.” Ugyanakkor ne beszéljünk „jubileumról, hanem reformáció-megemlékezésről, mert egy bűnt nem ünnepelhetünk”. Tisztában van vele, mondta a bíboros, hogy ezzel a kijelentésével „anti-ökumenikusnak” tűnik. Ha azonban 2017-ben sor kerül erre a közös vallomásra, akkor az ő részéről a következő kérdés következhet, „milyen további lépések történhetnek”. Koch bíboros azzal az elterjedt téves állítással is foglalkozott, miszerint XVI. Benedek pápa a görög-keletiekkel való ökumenizmust előnyben részesíti a reformációs egyházakkal való ökumenizmussal szemben. Ez már történelmileg sem állja meg a helyét, hiszen Joseph Ratzinger már teológusként sokat hozzátett a reformációs teológiához.      Az is Ratzinger volt, aki 1998-ban a veszélyben levő augsburgi „közös nyilatkozat a megigazuláshoz” (1999) című dokumentumot megmentette, mely a katolikusok és az evangélisták közötti ökumenizmus egyik mérföldkövét jelenti. A mostani pápa 1998-ban külön elutazott Regensburgba, ahol a Lutheránus Világszövetség mértékadó képviselőivel találkozott. Ennek eredménye a megegyezés dokumentuma volt, melyben a megigazulástan alapigazságaiban való félreérthetetlen konszenzust megerősítették és kiemelték. Továbbá kihangsúlyozták, hogy a 16. századi kölcsönös tanbeli elítélések a mai egyházakat már nem érintik. Ezen kívül leszögezték, hogy az ember egyedül a kegyelem által igazul és váltatik meg. Koch bíboros a sajtóbeszélgetés során a zsidósághoz való viszonyról is beszélt, különösen a zsidó-misszióról. A katolikus hit szerint az Izrael népével való szövetség „örök” (!!), ugyanakkor azonban „Jézus Krisztussal valami új jött”. Hogy ez hogyan egyeztethető össze, azt egy ilyen rövid beszélgetésben „nem lehet megválaszolni”.      E komplex egymásmelletiség miatt az Egyház eltekint attól, hogy explicit zsidó-missziót folytasson. A keresztényeknek a hitükről tett individuális tanúsága azonban az Evangéliumból eredő utasítás. Ennek címzettjei a zsidók is lehetnek. (megj.: Koch bíboros kijelentéseivel kapcsolatban külön jelentőséget nyer Williamson püspök úr kommentárja a II. Vatikáni Zsinat kétértelműségéről. Amíg a katolikus Egyház hivatalos vezetői az igazságot követték, addig nem kerültek ellentmondásba, nem kellett bonyolult magyarázatokat kitalálniuk, addig szavaik világosok, egyértelműek voltak. Koch bíboros mondatai pontosan azt az összevisszaságot, kuszaságot tükrözik, amiről az „igazhitűek” (például May professzor, Lefebvre érsek) azt állítják, hogy a modernista gondolkodás sajátossága. Jézus mondta, hogy az igenetek legyen igen, a nemetek legyen nem. Amit Koch bíboros mond, az hol igen, hol nem. Ennek megmagyarázására se a saját, se a sajtó számára nincs, nem lesz soha, mert nem lehet, elegendő idő. Egyébként Koch bíboros kijelentéseiben számos olyan állítás található, mely nem egyeztethető össze a katolikus vallással, és amelyekkel ezért e honlap számos cikke foglalkozik.) E cikkel kapcsolatban lásd a honlap legújabb cikkét, melyben Koch bíboros úgy beszél az esetleges kiegyezésről, hogy már ismeri az április 17-i Fellay-választ. 2012. május 5.