Sitten volt megyéspüspöke, Henri Schwery bíboros ma, 2012. június 14-én lett 80 éves (vagyis 1932-ben született, 38 évvel a NOM bevezetése előtt – tehát legalább ennyi ideje lett volna felfogni, mi is az a katolicizmus, kiváltképp, hogy mit jelent annak egyik fő tanítása: Krisztus Királysága). Ebből az alkalomból, no meg a küszöbön álló kiegyezésre tekintettel Maurice Page a KNA hírügynökségtől interjút készített a svájci bíborossal, aki 1977-től 1995-ig volt annak az egyházmegyének a megyéspüspöke, melyben Econe fekszik, ahol 1988-ban Lefebvre érsek püspököket szentelt. KNA: Bíboros úr, amikor Marcel Lefebvre érsekkel 1988-ban kiéleződött a helyzet, Ön Sitten püspöke volt. Mgr. Schwery: Megpróbáltam a lehető legpontosabban informálódni. Felvétettem Lefebvre érsek prédikációit, hogy meghallgathassam őket. Többször találkoztam vele – akár az ő indítványára, akár Róma utasítására, hogy különböző kérdéseket tegyek fel neki. Mindig jól fogadott. Lefebvre egyébként olyan konokfejű volt, mint egy vasbetonfal, de mindig nagyon udvarias. 1987 végén kissé pánikba estem, amikor meghallottam, hogy Lefebvre püspököket akar szentelni. Sürgős kihallgatást kértem a pápától. Végül 1988-ban egy január végi napon reggel 9 órakor találkoztunk Rómában: II: János Pál pápa, Joseph Ratzinger bíboros, Eduard Gagnon bíboros és én. A pápa a lehetséges szkizmával kapcsolatban kérte ki a véleményünket. A beszélgetés az ebéd alatt kezdődött és a kora délutáni órákig elhúzódott. Végül arra a megoldásra jutottunk, hogy fel kell állítani egy vegyes bizottságot, melyben a Vatikán képviselői és a Lefebvre által megnevezett személyek foglalnak helyet, hogy a problémákat megvitassák. A pápa beleegyezett a javaslatba, mire a bizottság Joseph Ratzinger bíboros vezetése alatt megkezdte a munkát, majd később megírta jelentését. KNA: Mégis megtörtént a szakítás Rómával. Mgr. Schwery: 1988. május elején Ratzinger bíboros telefonon keresett, és felszólított, hogy másnap menjek Rómába. Kérdésemre elmondta, hogy a bizottság a pápának átnyújtotta a végkövetkeztetését, amit a pápa jóváhagyott. És Lefebvre is aláírt egy eléje tett dokumentumot. Erre megkérdeztem tőle: Mikor írta alá Lefebvre a dokumentumot? – A mai napon, miért kérdezi? – Rómában lakik Lefebvre? – Nem, de ezen és ezen a címen elérhető. – Akkor kútba esik a dolog, mondtam. – Miért? – Mert egész törzskara is ott van, világosítottam fel a bíborost. Minden alkalommal, ha Lefebvre valamit megígért nekem, a következő napon már más véleményen volt, miután legszűkebb munkatársaival konzultált, különösen Franz Schmidberger páterrel. KNA: És erre mit mondott Ratzinger bíboros? Mgr. Schwery: Majdnem rám kiabált. – Nem szabad pesszimistának lennie. Jöjjön holnap. Alá van írva. Egyébként már mozgósítottam a német és francia püspöki konferencia elöljáróit. – A következő nap körülbelül 10 órakor Rómában voltam. Ratzinger megnyúlt arccal fogadott. Elmondta, hogy Lefebvre este felhívta, hogy közölje vele, hogy visszavonja az aláírását. Sajnos! KNA: 25 évvel később az embernek az a benyomása, hogy ez a történet megismétlődik. Mgr. Schwery: Én csalódtam a római kúria egy részében és az eljárásmódjukban. Rómában annakidején volt egy titkár, aki arról gondoskodott, hogy ne szerepeljek abban az elosztásban, ahol Econe-ról volt szó. Sajnos annak a bizottságnak, melyre a tradicionalistákhoz való kapcsolatot rábízták, egyes tagjai kifejezetten naivak voltak. Úgy tűnt, nem vették tudomásul, hogy az alapproblémának semmi köze nem volt a liturgiához. Mikor egyszer Econe-ban voltam, hogy Lefebvre-rel találkozzam, azt mondtam neki, milyen sajnálatos, hogy liturgikus kérdések miatt idáig jutottunk. Lefebvre hangosan felnevetett: Ennek semmi köze a liturgiához. – Én tudom, válaszoltam, és Ön is tudja. De minden Wallis kantoni lakos, akiket elég jól ismerek, Önt egyedül azért követi, mert elhiszik, hogy a liturgiával vallást is cseréltek. Nem érzi ezért úgy, hogy visszaél azon emberek bizalmával, akik Econe járnak önökhöz? – E beszélgetést természetesen jelentettem Rómában is. KNA: Miről van akkor ténylegesen szó, ha nem a liturgiáról? Mgr. Schwery: Rómában még ma is vannak olyan személyek, akik ezt nem értették meg. Valójában politikai kérdésről van szó. A Pius Közösségben olyan emberek vannak, akik nem fogadják el, hogy az Egyház és a társadalom közötti kapcsolatok – vagy „az evilági realitások autonómiája”, ahogy ezt a Gaudium et Spes zsinati dokumentum nevezi – megváltoztak. Itt szorít a cipő! Ezek az emberek olyanok, mint az Egyház svájci néppártja. Lefebvre könyve: „Megfosztották trónjától”, ami 1987-ben jelent meg, ezt félreérthetetlenül kifejezésre juttatja. Szerintük az Egyháznak újra magához kell ragadnia a hatalmat a világban, tekintélyét újra meg kell erősítenie és szorosabbra kell húznia a gyeplőt. A Lefebvristák erről vannak meggyőződve. Amíg ennél az ötletnél kitartanak, nem lesz megoldás. KNA: Végeredményben tehát, mondja Ön, a laicizmus, az államok világnézeti neutralitásáról van szó? Mgr. Schwery: Igen, és a dolgok ezen megítélését a vatikáni hivatalokban nehéz keresztülvinni. Mert Olaszországban a zsinat „evilági realitások autonómiájának” fogalmát és egy jól értelmezett laicizmus lényegét az egyház nem vette át. Franciaországban kikényszerítették az egyház és állam szétválását és az állam világnézeti neutralitását. Ezzel kapcsolatban én a Vatikánban a pápa egyes munkatársaival rendszeresen szembeszálltam, mindenek előtt Sodano bíborossal, amikor ő még államtitkár volt. Sodano ebben a minőségében az olasz miniszterelnökség posztjának várományosait behivatta a Vatikánba, hogy kikérdezze őket a kormányprogramjukról! Én ezt mondtam Sodano-nak: Ön az egyházi hierarchiában a második ember. El tudja Ön képzelni, hogy ilyen módon megidézheti maga elé Franciaország, Németország vagy a Svájc minisztereit? [megj.: És az ilyen és ehhez hasonló embereknek, akik egy egész életet az egyház szolgálatában töltöttek, és az „a” betűt még sem képesek a „b” betűtől megkülönböztetni, és a katolicizmusról annyi fogalmuk van, mint egy muszlim csecsemőnek, akar Fellay püspök a tradícióról beszélni? Érdekes módon, akármilyen korlátoltak is a bíboros úr ismeretei a katolikus vallásról, azt azért tudja, hogy a zsinati dokumentumokban mi áll, illetve, hogy azok, amik ott állnak, nem felelnek meg az Egyház régi felfogásának.] Feltéve: 2012. június 14.