Maeßen atya mondta, hogy tudomása szerint az októberi püspök-szinóduson az elvált újraházasultak szentségekhez való járulásának engedélyeztetése lesz a téma. M. Martin Az utolsó pápa című könyvében arról írt, hogy az USA születésszabályozás-politikáját [ami abból áll, hogy csak azok az országok kapnak segélyt, melyek engedélyezik az abortuszt és a fogamzásgátlás mindenfajta módszerét] akkor kezdte el, amikor egyes amerikai püspökök arról biztosították az amerikai elnököt, hogy Róma bele fog egyezni a programjukba. Bár mindenki tudta, hogy II. János Pál pápa ellenezte mind az abortuszt, mind a fogamzásgátlást, a pápai tudományos akadémia két „katolikus” kutatója tanulmányt jelentetett meg mindkettő szükségességéről, hivatkozva a pápának még a II. Vatikáni Zsinat alatt, tehát még püspök korában tett egyik kijelentésére, miszerint, ha a fogamzásgátlás nem mesterséges úton történik, a kétgyermekes család elfogadható modell a katolikus családok számára.      Egyáltalán Martin atya könyve ma úgy hat az emberre, mintha egy detektív egy időben találna rá egy áldozatra és a gyilkosságot pontosan előkészítő leírásokra. Vagyis, ami a könyvben szerepel, azt a szemünk előtt látjuk megvalósulni. A következő cikk a könyvben vázolt eseményhez hasonló eseményről számol be, egy püspök egy katolikus igazság felrúgásakor a pápa egyik régi megnyilatkozására hivatkozik. Persze, a dolog még ennél is rosszabb: ha emlékezünk arra, ahogy a pápa nemrég megáldoztatta az újra házasodott elvált bajor miniszterelnököt, vagy arra, hogy mit mondott e témában a Hittani Kongregáció általa most kinevezett prefektusa, Msgr. Müller. Vagyis mindezek után nem hihetjük, hogy a mostani reform-törekvés ellentmonda a pápa elképzeléseinek. (lásd a következő cikk ezen részét: „Nem kell minden butaságra válaszolnom”) A németországi Aachen egyházmegye püspöke, Msgr. Heinrich Mussinghoff amellett szállt síkra, hogy újraházasult elváltak egyes esetekben áldozhassanak. A püspök szeptember 21-én újságírók előtt arra a dolgozatra utalt, melyet XVI. Benedek pápa 1972-ben fiatal teológia professzorként ehhez a témához írt. E tanulmányában azt a pozíciót képviselte, hogy azokat az elváltakat, akik hosszan tartó második házasságban élnek a vezeklési idő elteltével szentségekhez kellene engedni, főképp, ha az új kapcsolatból erkölcsi kötelezettségek származnak, mint például a gyermekekkel szemben. „Ez a gondolat számomra meggyőző”, mondta Mussinghoff. Mindazonáltal a püspök elismerte, hogy egy pápának más a felelőssége, mint egy fiatal professzornak. Ezután arra utalt, hogy bizonyos vidékeken a katolikusok 30-50 százaléka elvált és újraházasodott, de ezek nagy része továbbra is az Egyházhoz akar tartozni. Közülük sokan úgy érzik, hogy az egyház leírta őket. Az Egyház hagyományában azonban utalás van egyes esetekkel való lelkipásztori kapcsolatra, anélkül, hogy a házasság felbonthatatlanságának alapelvétől eltérnének. A püspök üdvözölte a német püspöki konferencia legújabb vitafórumán bejelentett szándékot, miszerint az újraházasultakra való tekintettel az egyházi munkajogot meg kell reformálni. A lojalitás kötelességeinél léteznek fokozatok, mondta Mussinghoff. Különben is, nem minden újraházasult ápolónőnek kell felmondani. [Óriási hasonlat, mutatja, hogy a püspök úr mennyire ismeri az Egyház tanítását!] Ha tehát Msgr. Müller és Msgr. Mussinghoff elkezdi, természetesen „szigorúan csak kivételes esetekben” az újraházasult elváltak megáldoztatását, akkor ezzel a szentséggel is az fog majd történni, mint a népoltár és a ministráns-lányok esetében: a pápa majd hallgat és az abuzus egy idő után szokványos, azután pedig kötelező lesz. 2012. szeptember 24.