(forrás: www.kath.net – 2012. július 3.)
Részletek Armin Schwibach vatikáni újságírónak az interneten megjelent beszámolójából:
Müller püspök kinevezésével XVI. Benedek pápa egy újabb követ rakott le az egyház belső megújulásának útján. Egyúttal az is világos lett, hogy a pápa olyan embert akart erre a posztra, akiben abszolút megbízik, és aki ismeri az ő teológiai látásmódját a hit realitására, ebben mozog és ezt kreatív módon kezeli.
Hogy Müller a Karl Rahner tanítvány Lehmann bíborosnál tette le államvizsgáját és annál is doktorált, teológus és dogmatikus voltának története láttán nem szól ez ezzel a nézet ellen, hanem inkább mellette. Müller maximálisan élvezi a pápa bizalmát, és a jövőben is ő fog gondoskodni a Ratzinger pápa „Opera Omnia” kiadásáról. Ez nem csak egy külső megbízás jele, hanem sokkal inkább korunk talán legfontosabb teológusának – aki egyúttal Péter trónusán ül – gondolkodásával és e gondolkodás következményeivel való intim összetartozás kifejeződése. Ily módon az új prefektus különösen alkalmas és hivatott arra, hogy Pétert (és vele az egyházat) az alvilág hatalmai ellen, a gonosz romboló hatalmával szemben megvédje. (lásd: XVI. Benedek pápa 2012. június 29-i beszéde)
Müller püspök Marc Quellet bíboros, a püspöki kongregáció prefektusával és Kurt Koch bíboros, az ökuméne-prefektussal együtt XVI. Benedek pontifikátusának fontos oszlopaihoz tartozik, akik ugyanakkor különös jelentőséggel bírnak az egyház jövőjére nézve.
Ahogy már 7 évvel ezelőtt Levada bíboros kinevezésekor látszott, a pápának az a fontos, hogy a világegyház harmadik legfontosabb hivatalának lelkipásztori dimenzióját emelje ki. A Hittani Kongregáció prefektusa nem őrző kutya vagy „a hit őrzője”. Az ő feladata, hogy a hitet őrizze, nem rögzített tartalmak megóvása és megőrzése értelmében, hanem az értelem és a tradíció közötti produktív feszültségben való megvédés értelmében. Az a cél, hogy kikerüljenek egy elavult korabeli értelem-koncepcióból, mely szívesen ragaszkodik struktúrákhoz, anélkül, hogy a tradíció lényegét felfogná. …
XVI. Benedek pápa látja, hogy a hit világa pont a régi keresztény államokban egyre gyengébb lesz, és az ateizmus új formája fenyeget közömbösség, megszokás képében, mely az egyházba is benyomult. Ezzel az áramlattal akar a pápa a hit új közlésformájával, azaz a kapott szeretet tapasztalatával, és a kegyelem és öröm tapasztalatával szembehelyezkedni. [Ez a legnagyobb modernista eretnekség: „Honnan tudom, hogy van Isten? – Mert megtapasztaltam!”]
Ez a hit gyümölcsöző, mert kitárja a szívet a reményben, és képessé teszi, hogy tanúságot tegyen, mely képes hatni. Tudniillik megnyitja a hallgatók szívét és érzékeit, hogy az Úr meghívását elfogadják arra, hogy szavait helyeseljék és tanítványai legyenek. [ennek cáfolatára lásd Szent X. Pius pápa Pascendi enciklikáját!]
Müllert és elődét, Ratzingert nem csak az köti össze, hogy mindketten németek, és mint ilyenek az elmúlt évtizedek jó teológiájának összefoglalói, hanem az a vágy is, hogy kihasználják a kedvező pillanatot, és bátran ismét szélesre fellökjék a hit kapuját.
[Ami azt illeti, én, ha a Vatikán sajtófelelőse lennék, nem engednék egy ilyen képet, mint a fenti, nyilvánosságra hozni.]
(forrás: www.kath.net – 2012. július 4.)
Az új prefektus a KNA riporterének kérdéseire a következőket mondta el: Már régebben tudta, hogy a pápa őt nevezi ki prefektusnak, de a hivatali változásnak megvan a maga rendezett menete, így az ő kinevezése is most történhetett csak meg. A pápa azért választott engem, „mert ismer engem és a teológiai munkásságomat is, nemcsak mint könyvíróét, hanem mint a római püspöki szinódus és a német püspöki konferencia ökumenikus- és hit bizottságának szakértőéét.”
„A Hittani Kongregáció a vallási tan támogatásáért illetékes, nem csak annak védelméért. Az intézmény 1965-ös újjászervezése ezt a pozitív aspektust állította a középpontba. Arról van szó, hogy a teológiát és ennek a kinyilatkoztatásban való rögzülését mozdítsuk elő, a minőséget biztosítsuk, a korszak fontos szellemi fejlődéseit világméretű léptekben lássuk. A hit tanait nem ismételhetjük egyszerűen csak mechanikusan, hanem mindig a korszak, a szociológiai változások szellemi fejlődéseivel, az emberek gondolkozásával kell őket összhangba hozni.”
„A Hittani Kongregációnak az a feladata, hogy a pápát az ő tanítóhivatalában támogassa. Azokra a súlypontokra kell koncentrálnunk, melyeket ő a megnyilatkozásaiban kitűz. Németországi útja során XVI. Benedek az Isten-kérdést állította a középpontba. És az egyház elvilágiasodásáról is beszélt – ez nem csak Németország számára téma. Az egyház lényének és küldetésének helyes megértéséről van szó, arról, hogy megtaláljuk a helyes egyensúlyt a világtól való elzárkózás és a világhoz való alkalmazkodás között – hogy ezáltal valóban szolgálhassunk a világnak Jézus Krisztus nevében.”
[Megjegyzés: Ezen állítással kapcsolatban néhány idézet Krisztus tanításából: „Mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ.” (Jn 15,19); „Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid.” (Jn 15,9); „Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket.” (Lk 21,17); „Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem széthúzást.” (Lk 12,51); „A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá.. forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz.” (Mt 10,5-6)]
„Elsősorban a hit kérdéseiben mutatkozó széleskörű elfáradás ellen kell dolgoznunk. Ehhez jelentősen hozzájárul a »hit éve« a zsinat megnyitójának 50. évfordulójával és a katolikus egyház katekizmusának 20. évfordulójával.” [Kérdés: 1992 előtt az Egyháznak nem volt katekizmusa?]
„Nincs szükségünk olyan értelmezésre, melyet kívülről helyeznek a zsinatra. Azt az értelmezést kell felfedezni, mely magában a zsinatban rejlik: a reform értelmezését a folytonosságban, ahogy a Szentatya többször aláhúzta. Egy zsinat az egyház legfelsőbb tanítóhivatalának kifejtése a püspökök közösségében együtt a pápával.
Ilyen értelemben a II. Vatikáni Zsinat csodálatos rendezvény volt, még ha másfajta is, mint az előző zsinatok. Legitim szándéka volt, hogy ne csak a tévedéseket taglalja és helyesbítse, hanem a katolikus hit egészének bemutatását kínálja. Nem sok részelemet, hanem a nagy összefüggést, az egyház nagy architektúráját a széles termekkel mutassa be, melyekben otthon érezzük magunkat és szívesen lakunk.”
„Mindenkinek, aki magát katolikusnak nevezi, tartania kell magát a katolikus hit elveihez. Ezeket nem a Hittani Kongregáció vagy valaki más fogalmazza meg előre, hanem Istennek Jézus Krisztusban való kinyilatkoztatásában előre meg vannak adva, és ez az egyházra van bízva. Ezért nem lehet egyszerűen kiválasztani azt, ami valakinek egy előre megadott sémájába illik.” [Megj.: És ezt az az ember mondja, aki a Mária dogmából önkényesen, a maga sémája szerint választ!]
„A keresztény hit, az egész hitvallás, az egyház történelme és az egyházi tanok fejlődésének egésze felé kell megnyílni. Meg kell nyílni az élő hagyomány előtt, mely nem valamikor – mondjuk 1950-ben – félbeszakadt; hanem, ami tovább megy. Akármennyire is megbecsüljük a történelmet a nagy eredményeivel és hatásaival, látnunk kell, hogy minden kor közvetlenül viszonyul Istenhez. Minden kornak megvan a saját kihívása. Nem kiálthatunk ki egy történelmi kort klasszikus mintának, hanem egyik csúcstól a másik csúcsig vándorlunk.”
[Jézus azt mondta tanítványainak, hogy Isten változatlan, mindig ugyanaz, és hogy a tanítványok azt adják tovább hűségesen, amit tőle hallottak. Természetes, hogy a hit hirdetésében fel lehet, sőt kell használni a megváltozott kor vívmányait, lehetőségeit, de ennek csak a módszerekre, a gyakorlatra, nem pedig a tartalomra lehet hatása! Annak mindig, minden korban ugyanannak kell lennie, sőt, a legnagyobb bűn ezeket a korhoz igazítani. Nem a hitigazságokat kell úgy megfogalmazni, hogy minden kor és kultúra embere megértse, hanem minden kor embereit kell felemelni szellemileg oda, hogy megértsék a hitigazságokat. Amikor a középkor írni-olvasni nem tudó embereinek a templomok falai és az istentiszteletek énekei szolgáltak katekizmusul, akkor ez nem azt jelentette, hogy a festmények, énekek fellazított, „népszerűsített” tanokat közvetítettek, melyekben a hívek „otthon érzik magunkat és szívesen laknak”, hanem csak azt, hogy a közlésnek olyan formáját alkalmazták, melyet a hívek megérthettek. Ha ma az ifjúsághoz interneten képújságban lehet csak a hitigazságokat eljuttatni, az egy szóval sem jelenti azt, hogy emiatt magukat a hitigazságokat is meg kell változtatni a kor új ízléséhez igazítva. Ráadásul azt a kérdést is boncolgatni kellene, hogy az a változás, melyhez az új prefektus a zsinatot követve alkalmazkodni akar, minőségében milyen változás, és mihez képest változott. Ha ő is, a pápa is elismeri, hogy a világ elkeresztényietlenedett, akkor a változás egyértelműen negatív, és akkor ehhez miért kellene a vallást, a tanítóhivatalt hozzá igazítani?]
(forrás: www.kath.net – 2012. július 5.)
A „Radio Vatikan”-nak adott interjújában Müller püspök többek között ezeket mondta:
„Ha Istenre, Jézus Krisztusra gondolunk, akkor az egyházban is le tudunk építeni egynémely feszültséget. Nem lehet, hogy Isten egyházának egységét szekta fajtájú ideológiák – a bal vagy a jobb szélről – megzavarják, melyek különös módon kollaborálnak és így ártanak az egyháznak.”
Müller püspök a továbbiakban kijelentette, hogy a Hittani Kongregáció nem a [Szent] Inkvizíció utóda. Szó szerint ezt mondta: „Az inkvizíciónak 1542-ben az volt a feladata, hogy annak a kornak eretnekségeit és tévedéseit elutasítsa. A II. Vatikáni Zsinat után azzal a feladattal alapították meg a Hittani Kongregációt, hogy a katolikus hitet támogassa. A hit egy üdvtörténés. Az emberek és az egész emberiség üdvéről van szó. Ezt akarjuk mi pozitívan helyrehozni. .. A Hittani Kongregáció azt kezdeményezte, hogy a mai világban a hit ismereteit el kell mélyíteni. Sok katolikus sajnos nem tudja, hogy tartalmilag mit is jelent a hitünk [kérdés: na vajon, miért nem tudja éppen ma, amikor mindenki olyan felvilágosult, és tudta évszázadokkal ezelőtt, amikor még olvasni sem tudott?], és talán ezért hagyják magukat az egyház ellen uszítani, mert valami téveset hisznek. Nem kell a hamisat és a hamis embereknek hinni, hanem azt kell hinni, amit Isten értünk tett.” [Mondja ezt 2012-ben Ghislieri főinkvizítor, a későbbi Szent V. Pius pápa, utóda, akkor, amikor mindenki elismeri, ahogy ő is most, hogy sok a „hamis tanítás”, sokkal több, mint eddig bármikor az Egyház történetében. Ha 1542-ben a mainál kevesebb tévtant meg kellett nevezni és el kellett utasítania a Szent Inkvizíciónak, akkor most miért nem kell ugyanezt megtennie a Hittani Kongregációnak? Milyen megfontolásból nem kell a mai tévtanokat elítélnie, elutasítania. Hogy mer a lelkek üdvéről beszélni, ha eközben nem védi meg őket ezektől a tévtanoktól?]
A Szent X. Pius Papi Közösség problémájával kapcsolatos kérdésre Müller püspök így válaszolt: „Csak akkor lehet valaki katolikus, ha az egyház hitét teljes egészében elfogadja.” [Ezzel saját magát jelenti ki eretneknek, hiszen ő bizonyítottan nem hiszi teljes egészében az Egyház hitét.] „Ehhez hozzátartozik a tanítóhivatal és a tanítóhivatalhoz a II. Vatikáni Zsinat jelentős része.”
Meg kell nyílni és bízni kell a Szent Atyában. Ezért arra szólít fel mindenkit, „hogy bízzon és keresse az egyház egységét, valamint a hit igazságát”.
(forrás: www.kath.net – 2012. július 7.)
Müller püspök nem csak Rómában, de Németországban is adott interjúkat. A következő részlet a „Passauer Neuen Presse”-nek és a „Mittelbayerischen Zeitung”-nak adott riport összefoglalója.
„Egy érvényesen megkötött házasság keresztények között felbonthatatlan és az élethossziglani hűséget is magában foglalja. De mi látjuk az érintett házastársak nehéz helyzetét is a hibák sokaságában, melyben a két fél nem mindig azonos mértékben felelős.” Ezért a helyi plébános „az egyes eset megítélésében okokat találhat ezekre rátérni” [Ez vajon mit jelent? Talán, hogyha ő úgy ítéli meg, akkor „méltányosságból” mégis megáldoztathatja az egyik felet? De nem is az a fontos, hogy Müller hogy értette e szavakat, sokkal inkább az, hogy mire fogják felhasználni e ködös szavakat, éppen azért, mert ködösek.]
Müller püspök az elvált szülők gyermekinek sorsára is utalt, „az elvált házasságokból származó gyerekek sérüléseire is tekintettel kell lenni. Ezen okból az egyháznak meg kell kérdőjelezni azt a mentalitást, mely a családalapításra tett ígéretet túl lazán ítéli meg”.
A Pius Közösség abszurd szemrehányására, akik Müllert eretnekként akarják beállítani, csak ennyit mondott: „Nem kell minden butaságra válaszolnom.”
Még egy érdekességet elárult Müller püspök, nevezetesen, hogy Rómában a pápa átengedi neki saját korábbi lakását. Arra a kérdésre, hogy a pápa meglátogathatja őt ott, ezt válaszolta: „Én kérem rá.”
(forrás: www.fsspx.info – 2012. július 11.)
Müller püspök a dapd. kérdésére ezeket válaszolta a Pius Közösség azon vádjaira, miszerint ő eretnekségeket terjeszt:
„Hogy mi eretnekség, azt az egyházi Tanítóhivatalnak kell eldöntenie – a pápának és a püspököknek.”
„Fontos lenne a más irányba mutató lehasadások legyőzése is.”
(forrás: www.kath.net – 2012. július 20.)
Müller püspök a „Süddeutsche Zeitung”-nak adott interjújának összefoglalója:
A zsinat vallásszabadságról, zsidóságról és az emberi jogokról tett kijelentéseinek „dogmatikus vonatkozásai” vannak. „Ezeket nem lehet elutasítani a katolikus hit csorbulása nélkül.”
„Meg kell várnunk, hogy milyen hivatalos válasz jön a Pius Közösségtől.” Egyúttal visszautasította a közösség papjainak azon állítását, miszerint XVI. Benedek pápa szívesen megegyezni velük, csak a Hittani Kongregáció van ez ellen. „Ennek semmi köze a valósághoz” mondta Müller püspök.
Müller püspök véleménye szerint a teológiai fakultások és a teológusok túl gyakran foglalkoznak másodrangú témákkal. Holott az ő fő feladatuk az ateista és elvilágiasodott élet-elgondolásokkal való nagy vita, harc. Például az orvosi etikát hozta fel. „Németországban vannak professzorok, akik ehhez jelentős dolgokat mondanak és előadnak.” Ő ezeket a teológusokat akarja támogatni. Ugyanakkor olyan kérdéseket, mint a nők pappá szentelése, a teológiai fakultások nem fognak megoldani, „ezek tanítóhivatali kérdések”.
Feltéve: 2012. július 22.
(forrás: www.kath.net – 2012. július 26.)
Müller püspöknek az „Osservatore Romano”-nak adott interjújának összefoglalója.
A cikkel kapcsolatban lásd a honlapnak a felszabadítási teológiáról közölt írását. Ezen kívül a Magyar Kurír is beszámolt erről az interjúról, ezt ezen a linken lehet elolvasni:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/isten-igejerol-nem-lehet-targyalasokat-folytatni-interju-hittani-kongregacio-uj-prefektusaval
A Hittani Kongregáció nemrég kinevezett új prefektusa óvott a dél-amerikai felszabadítási teológia pausál elítélésétől. Különbséget kell tenni a felszabadítás „hamis” és „helyes” teológiája között, mondta Müller az „Osservatore Romano” 2012. július 26-i, csütörtöki kiadásában. A „marxista önmegváltás tana és az Istentől ajándékozott üdv” összekeverését ugyan „elvileg el kell utasítani”, másfelől azonban felmerül a kérdés, hogyan lehet Isten szeretetéről és irgalmasságáról beszélni azon emberek szenvedését látván, akiknek se inni-, se ennivalójuk nincs, és akiknek a jogait a hatalmasok semmibe veszik, mondta Müller.
A hithirdetés meggyőző módon csak akkor lehetséges, ha a szegényeket „fentről jövő atyáskodás nélkül” mint Isten nagy családjához tartozó testvéreinknek tartjuk, mondta Müller. Ennek hozzá kell járulnia az ilyen emberhez méltatlan viszonyok megszüntetéséhez. Minden jó teológiának köze kell legyen „Isten gyermekeinek szabadságához és nagyszerűségéhez”.
Egyúttal megerősítette Müller, hogy nőket nem szentelnek pappá vagy diakónussá. Végülis nem az Egyház az, aki egy ilyen engedély feltételeit megszabja, hanem „Krisztus akarata és meghívása”, mondta a Hittani Kongregáció prefektusa [ez a hozzáállás az oka annak, hogy a legvadabb anti-katolikus mozgalmak sem örülnek Müller kinevezésének].
Müller ezzel kapcsolatban arra is felszólított, hogy az e témával kapcsolatos vitákban kerüljék a „polémiát és ideológiát”. [Miért nem arra, hogy egyáltalán ne vitázzanak erről, ha egyszer ez „Krisztus akarata” – ráadásul még II. János Pál pápa, az ő pápájuk is kijelentette már, hogy ez a téma egyszer s mindenkorra le van zárva. Ezek szerint a katolikusok szabadon vitázhatnak „Krisztus akaratának” végrehajtásáról, ha ezt szép hangnemben teszik? Micsoda vallás az ilyen, és mennyire katolikus?]
A nőknek a papi hivatala való felszentelésének engedélyezéséről szóló számos kijelentés nem számol azzal a körülménnyel, hogy ez a hivatal semmilyen „világi hatalmi pozíciót” nem jelent, kifogásolta Müller.
A Szent X. Pius Papi Közösséggel kapcsolatban Müller megerősítette, hogy a közösségnek el kell fogadnia az egész egyházi tanítóhivatalt, beleértve a II. Vatikáni Zsinatot is. Nem lehet az Egyház tradíciójára hivatkozni, „és aztán csak részleteiben elfogadni”. Az Egyház útja állandóan előre vezet, és mindenki arra van felszólítva, hogy „ne merevedjen meg saját magára vonatkozó gondolkodásában, hanem fogadja el az egyház teljes életét és teljes hitét”.
XVI. Benedek pápa professzori és püspöki tevékenysége alatt mindig „támasz és világos orientáció” volt a számára, mondta Müller. „Atyai jóbarátomnak nevezném, hiszen egy generációval idősebb, mint én”, mondta az új prefektus.
(Nem elég, hogy már a fenti fotó is borzalmas és ízléstelen volt, de most ez is felkerült az internetre. Vajon milyen emberek azok, és mi a céljuk azoknak, akik ilyen képeket kiengednek a nyilvánosságra? Vagy egyedül én vagyok az, aki ebben felháborító udvariatlanságot, érzéketlenséget, sőt most már mást is, kifejezetten ördögit lát? És biztosan túlzás azt állítani, hogy ez a kép nagyon jól illik a végidőkre, az Antikrisztus uralmára vonatkozó tanításnak? Hogy a feketeség így veszi át a hatalmat a tisztaság, a fehérség fölött? Update: kiderült, hogy a fotókat a regensburgi egyházmegye hozta nyilvánosságra.)
Feltéve: 2012. július 27.