Senki ne mondja azt, hogy fölösleges az Antikrisztusról írni. Egy olyan tanról szóló értekezés, melyet a Szentírás nagyon gyakran és részletesen tárgyal, soha nem lehet fölösleges. A szent apostolok és a szent atyák nem utaltak volna olyan sokszor az Antikrisztusra, ha ez a tan a keresztények számára nem lenne különlegesen fontos és hasznos. Mindazonáltal a legtöbb hasznot e tan részletes ismerete azoknak a keresztényeknek fog hozni, akik majd az Antikrisztus korában élnek. Mert ők nehezebben hagyják majd magukat összezavarni, és könnyebben tudnak szilárdnak maradni, ha előre tudják, hogy Isten engedélyével mik fognak körülöttük történni. A veszélyek előzetes ismerete az ijedtségüket is mérsékelni tudja.
1789-ben a francia forradalom idején, amikor a forradalmárok Istent „letették”, és helyette egy színésznő képében az észt kiáltották ki istennek, a Sátán szándéka, hogy az egész emberiséget az istentelenségbe taszítsa, még nem sikerült teljesen. Az emberiség még nem volt érett az Antikrisztus eljövetelére.
Hiszen az írások szerint az Antikrisztus eljöveteke előtt előbb be kell következnie az emberiség általános romlottságának: vagyis az egész emberiségnek fel kell mondania az Istennel szembeni engedelmességet és az egész emberiségnek kell Isten ellen fellázadnia. Akkor jön el csak az az idő, amikor már nem egy színésznőt, hanem az Antikrisztust jelentik ki istennek.
Dr. Friedrich Wilhelm Helle (†1901) tette fel azt a kérdést, hogy egyáltalán előfordulhat-e az, hogy az egész emberiség romlottsága bekövetkezik, és e válaszra igennel felelt: „Mivel a romlottság a vasúti sínekhez hasonlóan terjed, táviratok- és telefondrótokon és kábeleken a villámok gyorsaságával az országokon és világrészeken át siet, és egy még soha nem volt világforgalom 5 éven belül több romlást és csábítást képes elvégezni, mint korábban 50 év alatt. [Vajon mit szólna a mostani helyzethez, vajon ma mekkora sebességgel képes a romlottság terjedni?] Ahol az összes romboló erők egyesülnek és az egész pokol kiszabadul, ott a gonoszság vetése sokkal gyorsabb és a gonoszság aratása sokkal nagyobb, mint bármikor korábban volt.”
Az I. világháború óta az emberiség érettebb lett az Antikrisztus számára, óriás léptekkel rohan felé. A világháború Isten felhívása volt a népek felé, hogy tartsanak bűnbánatot, és javuljanak meg. De úgy tűnik, ehelyett a Szentírás szavai valósulnak meg: „Káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.” (Jel 16,11) A hit- és erkölcstelenség, e két előfutára az Antikrisztusnak, minden országban megnövekedett. Az a tény is nagyon figyelemreméltó, hogy az I. világháborút lezáró békeszerződésekben, melyek sokszáz paragrafust tartalmaznak, Isten neve egyetlen egyszer sem fordul elő!
Pastor Essen „Mikor jön el az Antikrisztus” (1919) című művében ezt írta: „Ha Oroszország és Németország és a korábbi Ausztria érett lenne az Antikrisztus számára, ez nem lenne elég. Előbb a szocialista forradalomnak az egész világot hatalmába kell kerítenie.”
Szent Brigitta (†1373) szintén ezt írta: „Az Antikrisztus ideje az lesz, amikor az igazságtalanság túlcsordult és az elvetemültség a felmérhetetlenségig megnövekedett. Amikor a keresztények az eretnekségeket szeretik és amikor az igaztalanok a papságot és az igazságosságot lábbal tiporják, akkor az világos jel lesz, hogy az Antikrisztus meghal.” [Szó szerint ez áll itt, „meghal”, de talán annak kellene itt állnia, hogy „eljön”.]
Szent Metód ezt jövendölte: „A gőg, a hiúság, az erkölcstelenség, a könnyelműség, a gyűlölet és irigység, az evésben és ivásban való mértéktelenség Isten előtt nagyobb bűzt áraszt majd, mint a pestis. Akkor sok ember elkezd kételkedni abban, hogy vajon tényleg a katolikus hit-e az egyetlen üdvözítő; vagy talán nem a zsidóknak van mégis igazuk, hogy még mindig a Messiásra várnak? Ezért tévtanítások lépnek fel és ezek zavarodottságot okoznak. Az igazságos Isten ezen annyira fel fog háborodni, hogy Lucifernek és az összes ördögnek hatalmat fog adni, hogy a pokolból a földre jöjjenek, és az istenteleneket még jobban elcsábítsák.”
Friedrich Wilhelm Helle „Antikrisztus” című eposzában még azt is mondja, hogy az Antikrisztus eljövetele előtt a bálványimádás újra feléled, magában Rómában is, hogy a művészet és a tudomány egészen a Sátán szolgálatába áll, hogy a papok elfajzanak. A jó papokat gúnyolni és csúfolni fogják, és még a kolostorokban, az apácák között is fegyelmezetlenség uralkodik majd.
Arra, hogy az Antikrisztus az istentelen emberiségre mint büntetés fog eljönni, a Szentírásban több helyen történik utalás. Dániel próféta kijelenti: „A bűn miatt adatott neki hatalom.” És Szent Pál ezt mondja: „Mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna, azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak.” (2 Tesz 2,10-11)
Tehát mivel a világ nem akar többé tudni az Evangélium szelleméről, büntetésül azt a szellemet kapja elküldve, mely az istentelen világgal rokon, vagyis az Antikrisztus szellemét. Általa aztán az emberek még inkább arra buzdíttatnak, hogy a hazugságot igazságnak és az igazságot hazugságnak tartsák, és minden bűnnek átadják magukat. „És mivel az emberek gonosz tetteik miatt hitetlenekké váltak, az Antikrisztusnak nem kerül nagy megerőltetésébe, egészen magához láncolni őket, mert már előtte készek voltak a kárhozatra.” (Dionysius von Lützenburg)
Az Antikrisztus az istentelenné vált népeket szolgasorsba és a rabszolga járom alá fogja vetni.
Manning bíboros († 1900) azt mondja, hogy számos egyházi író közlése szerint az utolsó időkben Róma letér a katolikus hitről, és visszatér a régi bálványimádáshoz és császári nagyságához és hatalmához, elkergeti a pápát, az Egyházat szörnyen üldözni és a mártírok vérét minden korábbinál kegyetlenül kiönteni fogja. Végül Rómát elpusztítják és felégetik büntetésül a mártírok kiontott véréért.
Róma tehát egy különleges büntető ítélet folytán Szodoma módján tűnik el a föld színéről. Figyelemre méltó, hogy Róma a La Salette-i jövendölés (1846) szerint is az Antikrisztus székhelye és Jeruzsálem a birodalmának középpontja lesz.
(A első fotó a kath.net-ről való, nem tudni milyen okból jelent ott meg. Kérdések: 1. A pápáról nem lehet bárkinek és rejtve fotót készíteni. Ha fényképezik akkor arról tud, következésképpen fel is készülhet rá. Ennek ismeretében, nem igazán érteni, hogy miért hord napszemüveget? [Egy olvasó reklamált, hogy a napszemüveget is odamontirozták, ahogy a hátteret is. Ez könnyen meglehet, de akkor az a kérdésem, hogy mi volt ezzel a montirozónak a szándéka? Még a rendőröknek is tilos ez, jó okból, a szembenállónak látnia kell a rendőr arcát és szemeit.] 2. Reverendát viselő papok mondják, hogy a reverenda nyáron kellemes viselet, sokkal szellősebb, és nem kell alá felöltözni. Akkor a pápa két titkára miért visel nadrágot? A hőség nem magyarázat, akkor vajon mi? 3. Mit akar a háttér szimbolizálni? Aki ezt a montázst készítette, mit akar ezzel mondani? Hogy itt a vég? És akkor ők hárman miért olyan nyugodtak? Vagy ők csinálták a robbanást, és most ott hagyják, az utánunk az özönvíz szellemében? De hiszen a kath.net a végsőkig udvarol a pápának! Akkor nem fogta fel, hogy ízléstelen vicce egyesekben – például, akikről Spirago professzor bevezetőjében beszél – olyan gondolatokat is elindíthat, amire ő nem is gondolt. – A második fotón a katolikus hit legfőbb őre látható jó barátjával, a felszabadítási teológia atyjával, Gustavo Gutiérrez domonkos szerzetessel, akinek könyvéből a felszabadítási teológiáról szóló cikkben idéztem.)
(A Könyvtár II. fiókjában már évek óta fent van egy cikk, melyet P. Pfluger írt az Antikrisztusról. Az utolsó idők eseményeinek tekintetében ez az írás ismét nagyon időszerűvé vált.)
Feltéve: 2012. július 31.