Az eredeti cím: Carlo Maria Kardinal Martini – Ein notwendiger Nachruf abseits des Jubelchors
(forrás: http://www.katholisches.info/2012/09/03/carlo-maria-kardinal-martini-ein-notwendiger-nachruf-abseits-des-jubelchors/)
Mivel a cikk nagyon hosszú és túl sok benne a csak bennfenteseknek és olaszoknak érthető részlet, nem vállalkozom a lefordítására. Ugyanakkor nagyon tudom ajánlani azoknak, akik tudnak németül és informálódni akarnak az újegyház mai helyzetéről. A szerző nem piuszos, nem gyanúsítható részrehajlással, mindössze az igazságot tárja fel.
Néhány idézet írásából:
Martini nem hívta ki a világ ellentmondását – ő politikailag mindig korrekt volt. Ebben az értelemben Martini soha nem volt az Egyháznak olyan képviselője, aki Jn 15,18-20 értelmében a világban ellentmondást váltott ki. A világ tapsolt neki. Ellentmondást, ha egyáltalán, az Egyházban váltott csak ki.
Ki emlékszik olyasmise, hogy az üldözött keresztényeket határozottan védelmébe vette volna? Martini egészen élete végéig inkább a bal-liberális polgárság szalonjaiban mozgott, és ott »intellektuális« párbeszédet folytatott.
Egyik utolsó interjújában a bíboros azt kérdezte, hogy „hol vannak azok az emberek, akik »égnek« a hitükért, mint a római százados, lelkesek, mint Keresztelő Szent János, az újat merik, mint Szent Pál és hűek, mint Mária Magdolna?” Nyilvánvaló, hogy saját tanítványai között nem talált ilyeneket. Holott az Egyházban sok ilyen ember van. Csak az a baj, hogy Martini éppen ezek ellen harcolt, sőt egyeseket közülük egyházi bírósága elé is citált. „Hát igen, az a toleránsok toleranciája”, ahogy Antonio Socci megjegyezte.
2006-ban interjút adott az Espresso bal-liberális hetilapnak, melyben arra szólította fel az Egyházat, hogy „gyűrje le” a mesterséges fogamzásgátlás minden formájának elutasítását. Martini álom-egyházának csak kevés köze volt Rómához.
Martininek nem okozott problémát, hogy előszót írjon Vito Mancuso egyik könyvéhez, melyről a jóhírű Civita Cattolica azt írta, hogy „a katolikus Egyháznak legalább tizenkét dogmáját tagadja vagy legalábbis kiüresíti a jelentését”. A bíboros ezzel szemben „bátor behatolásnak” tartotta, és annak a reményének adott hangot, hogy „sok ember olvassa és reflektál rá”.
Egyelőre ennyit a katholisches.info cikkéből. Lásd ezzel kapcsolatban a honlap következő írását: XVI. Benedek pápa elbúcsúzott Martini bíborostól
Feltéve: 2012. szeptember 10.
folytatása következik