Aki az országban nyitott szemmel jár, úton útfélen Mária-királynő szobrokkal találkozik, melyek fennen hirdetik a magyar nép azon szilárd hitét, miszerint ennek az országnak Mária a megkoronázott királynője.Ezúttal az ország déli középső feléből mutatok be pár képet. A második fotó Bátaszéken a templomkertben – régi templomromok mellett – készült, az ott álló Mária szoborról. Bátaszéken valamikor sok német élt, ezt a templomban és a szoborfeliratokon nyomon lehet követni, hiszen többségükön, ahogy az itt látható Mária szobron is, német nyelvű ima áll. Tehát még az itt lakó németek is az ország királynőjeként tisztelték Máriát.
Máriagyűdön, a szerbek, németek, horvátok, magyarok lakta településen, a Kálvária domb melletti erdőben megint csak Mária-királynő szobor áll, ez látható a többi képen. Mária itt is a magyar koronával a fején, azaz Magyarország Királynőjeként van ábrázolva.
Az idegen szavak szótárában a „patróna” szónál ez áll: „védőszent, női pártfogó, védnök”. A „patronál” szónál pedig ez: „pártfogol, támogat, védnökséget vállal valami felett”.
Bár igaz, hogy Szűz Máriát latinul „Patrona Hungariae”-nek – is – hívják, de ezt soha nem Magyarország Patrónája-ként, hanem mindig „Magyarország Nagyasszonya”-ként fordították, és alatta királynőt, úrnőt, „fejedelemasszonyt”, de semmi esetre sem pusztán „támogatót” értettek. Támogató, védnök bárki lehet. Bárkit fel lehet kérni arra, hogy patronáljon, támogasson, például egy iskolát. Ha megteszi, talán még valamilyen jogosultságot is kap bőkezűségéért, de „tulajdonjogot” egészen biztosan nem. A támogatás nem jelenti azt, hogy a támogató a támogatott dolog tulajdonosává, vagy parancsolójává válik.
Sőt, valaminek vagy valakinek egyszerre több támogatója, patronálója is lehet. Királynője, úrnője, nagyasszonya viszont csakis egy. És csak a királynő hordhat koronát. Bár Mária nem csak Magyarországnak, hanem a mennynek és a világnak is királynője, ha a magyar koronát hordja, akkor Magyarország Királynőjeként szerepel.
A képek a napnál világosabban bizonyítják, hogy a magyar nép Szent István felajánlása óta mindig is Királynőjének, Úrnőjének tekintette Szűz Máriát. Hogy a Thököly úti kápolna hivatalosan mégsem ezt a nevet kapta, az annak köszönhető, hogy a névadók se a nép körében élő hagyományt, se Szent István gesztusának közjogi értékét nem ismerték el.
Szűz Máriát ezért – mondhatjuk – lefokozták, királynőből, tulajdonosból, közjogi méltóságból egyszerű támogatóvá tették. Hogy ennek lesz-e következménye a magyar gyülekezet számára vagy sem, nem tudni. Mindenesetre Mária hű alattvalói fájó szívvel fogadták/fogadják ezt a döntést, amelynek jelentősége a már régóta meglévő zűrzavar mai egyre növekvő méreteinél egyre súlyosabbá válik.
Hogy Mária igenis Magyarország Királynője, „közjogi méltósága”, annak bizonyítására a képeken kívül álljon itt Mindszenty bíboros néhány beszédének ide vonatkozó részlete, valamint Barsi Balázs írása.
Részletek Mindszenty József „Hirdettem az igét” című kötetéből
1.
Magyarország Nagyasszonya
Budapest, 1946. május 25.
Kedves Hallgatóim!
Épp fél évszázada, a millennium verőfényében vonult be a Magyarok Nagyasszonya ünnepeink sorába, a misekönyvbe és papi zsolozsmába – de fél évszázad híján – ezer éven át legjellegzetesebb, legerőteljesebb, szinte közjogi fonala a magyar történelemnek, amely nélküle hullámhegyek és hullámvölgyek sűrű változatánál nem lenne egyéb.
Ha valakiből a természetfelettiség maradék nélkül kiveszett volna és a magyar történelmet csak a visszavetített történelmi materializmus szemüvegével nézné, akkor is fel kellene figyelnie történelmünk hatalmas fenékhullámára, amely egyidős történelmünk kezdeteivel, végigkíséri napjainkig fényben, derűben, bús, összetört időkben. Hazánk ezeréves fennállása a legnagyobb talány. Nem omlott össze annyi történelmi pörölycsapás alatt. Kiépült irtózatos sebeiből, pedig elfolyt a vére. Ám betegágyánál életmentő édesanya őrködött: a Magyarok Nagyasszonya. És ha 1946 magyarját valami fenntartani és vigasztalni tudja, csak ez a történelmi gondolat lehet.
A rövid foglalata ennek a tannak az, hogy Isten Anyja az ország Pátrónája, Védőasszonya. Az ország az ő ajándéka, de Szent István végrendeletével öröksége, családja és birtoka is. Megszámlálhatatlan jótéteménye után a testvértelen, árva népnek önkéntelen feléjefordulása.
Meggyökerezett tiszteletét hirdetik az ország alkotmányjogi kincsei: a szentkorona, a koronázó palást, a koronázási eskü, eskükereszt, az országzászló is. Ezen a Mária-kép jóval idősebb, mint lobogónk hármas színe.
Pecsétjeink, bélyegeink, okleveleink, Máriás pénzünk, hónapjaink, szombatjaink, 11 püspökség, 62 apátság, csataképeink, kardpengéink, szablyáink és mellvértjeink, harckiáltásaink és vezényszavaink és munkakezdő fohászaink róla beszélnek. Egyetemünk – Pázmány szerint – az ő csarnoka.
Tisztelői, vallói:
Királyaink: Szent István, Szent László, IV. Béla, III. Endre, Róbert Károly, Nagy Lajos, II. és III. Ferdinánd, I. Lipót, III. Károly, Mária Terézia.
Nagyjaink: Szent Gellért, Hunyadi, Báthory István, Draskovits János, Esterházy Miklós és Pál, Pálffy Pál, Koháry István országbíró, Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc, Károlyi Sándor és a Buda várfokára Szűz Máriás lobogóval elsőkként felkúszó magyar kongreganisták.
Hivatalos országfelajánlások történtek a Nagyasszonynak: 1038, 1317, 1693, 1896. években.
A magyar törvénykönyv tud róla ismételten.
Olyan útmutatóink, mint Szent Gellért, Temesvári Pelbárt, Pázmány, Prohászka, Tóth Tihamér, P. Bangha szentbeszédei, Pázmány és Zrínyi irodalmi súlya, a magyar költészet, ima- és énekvilág, rengeteg kegyhelyünk és történelmi zarándoklatunk róla beszélnek. És a nép áhítata.
A nemzet legnagyobb kérdése a kérdések rengetegében: a lenni és nem lenni. Ez örvénylett fel előtte, amikor a pogányság feladása és a kereszténység felvétele közt kellett választania. Nemzetünk két legnagyobb térítőjét, Szent Adalbert és Gellért püspököt és vértanút a Boldogságos Szűz könyörögte ki az Égtől a magyar nép számára. Szent Adalbertet ő mentette meg a haláltól, hogy térítőnk lehessen, megkeresztelje Szent Istvánt, aki összekapcsolta a Nagyasszonyt és népét. Szent Gellért pedig, aki magasra emelte nálunk Szent István és népe Mária-tiszteletét, a Szűzanya közbenjárására születik nemzetünknek. Amikor a Szentföldre akar menni, Razin apát azzal érvel a Mária-tisztelő Szent Gellért előtt, hogy ott majd fülehallatára szidalmazzák a zsidók Isten Anyját. Eljött hozzánk és itt gyönyörű Mária-tisztelet alakult ki a keze nyomán.
A Mária-tisztelet nemzeti örökségünk
Máriacell, 1972. szeptember 17.
Kedves Híveim!
Összegyűltünk Máriacellben, ezen az immár 600 éves magyar zarándokhelyen a kegyoltárnál, hogy kitárjuk szívünket-lelkünket és – gazdagodva a kegyelemmel és elmerülve Máriacell értékében – folytassuk további életünket.
Voltaképpen Máriacellnek mint búcsújáróhelynek a magyarok számára 1038. augusztus 15-ike az alap. Szent István királyunk, a legnagyobb magyar – Széchenyi István lehetett a 19. század legnagyobb magyarja még ellenfelének az ajkán is, de az egész magyar történelemnek legnagyobb alakja mégis Szent István – véghezvitte az ő történelmi és egyházi nagy érdemét meg tetteit, és haldokolva összehívta az országnak az akkori vezérkarát. Ott volt a 10 megyéspüspök és ott voltak az ország világi főtisztviselői. És akkor a búcsúzó király kezébe vette a Szent Koronát és felajánlotta azt az előtte lévő Mária-kép jelenlétében Isten Anyjának, a Magyarok Nagyasszonyának azzal a gondolattal, hogy emberekben nincs segítség, Tebenned van Nagyasszonyunk minden reménységünk.
Itt van a magyar nemzet számára a nagy kijelentés: a Mária-anyaság és a Mária-gyermekség. Ezen a tudaton épülnek fel a magyar földön a honi földtől távol azok a helyek, mint Máriacell, Lourdes, Fatima, amelyeken a magyar otthon van, melyeket szívesen látogat és ahol a Szent Király tanítása kíséri.
A magyar nép megértette ezt az útmutatást. Lám 1363-ban új felajánlás történt, amikor az Árpádház már kihalt s az Anjou-királyokból való Nagy Lajos a király, aki Európa legnagyobb és legéletrevalóbb hatalmának a királya – akit több vidéken szentként is tiszteltek és akinek nagyságát mindannyian elismerték. Nagy Lajos úgy, mint édesatyja, Róbert Károly, szembekerült a Balkánon az előretörő török világgal. Ez a török világhatalom koegzisztenciában élt Konstantinápollyal és az beavatta minden dolgába. A török mégis fittyet hányt rá s mintha nem is léteznék, eljött mellette és megkezdte hadműveleteit Európa ellen a Balkánon; kb. 120 esztendeig semmibe véve a koegzisztencia dacára ezt a Bizáncot.
Nagy Lajos szembekerült így egy török sereggel, amelyről a járőrök helytelenül lekicsinylő jelentést adtak. A király csak a csata közben veszi észre, hogy egy végzetes hiba történt itt, amely hibát ember reparálni nem tudja. A csatát abbahagyni nem lehet, mert akkor Nándorfehérvár és a Duna-táj eleste fenyeget s így az egész ország épsége odalesz. Térdre borult a hadi utasítások kiadása után. Nagy Lajos is azt mondotta, itt nincs emberben segítség, csak odaát az Isten Anyjánál van reménység. Ha most engem megsegít az ország bajában, akkor én nem is itthon, de külföldön keresek egy Mária kegyhelyet és azt naggyá teszem. És ő Máriacellre gondolt.
A csata után idejött és hálából egy nagy dolgot alkotott: egy háromhajós bazilikát épített itt Máriacellben. Ez a bazilika nem áll, de az anyaga a romokból belekerült a török idők után a mostani bazilikába. Háromhajós volt a Nagy Lajos-féle bazilika: a középhajó 90 méter széles, a két oldalhajó pedig 6 méter széles. A hossza a hajóknak 33 méter és a belső magassága a bazilikának 19 méter.
És ebben a bazilikában volt négy, később öt magyar kápolna: egy volt Szent Istváné, egy volt Szent Imre hercegé, egy volt Szent Erzsébeté, egy volt Szent Lászlóé, és az Esterházyak egy ötödiket állíttattak Alexandriai Szent Katalin tiszteletére. Ez volt a Nádasdy-Frangepán-Zrínyi úgynevezett összeesküvésének az emlékére. Nem lehetett felállítani a magyar vértanúk emlékét, ezért ebben a jelképes formában – kápolnával – állítottak emléket a kivégzetteknek. (A kivégzés törvénytelen volt.) Voltak szobrok is. Szobra volt magának Nagy Lajosnak, és Szelepcsényi hercegprímásnak.
De kérdés, hogy amit fönn a királyi trónuson intézkedtek, azt magáévá tette-e a magyar nép.
Nemcsak a magyar nép, de szinte egész Európa magáéva tette. Mária Magyarok Nagyasszonya lett s utána lett Notre Dame-ja a franciáknak, lett a németeknek is Nagyasszonyuk, lett a spanyoloknak, lett a lengyeleknek. Csak valami különbség van a kettő között. Az első Szent István kezdeményezése volt, s a többi azt követte. Másodszor a magyar rendelkezés közjogi keretben történt, míg egyéb népeknél ezt a közjogi keretet nem látjuk. Ott egyszerűen a jámborság kezdeményezte és részben a magyar példát követte.
Beszéd Németországban
Kölni dóm, 1973. május 1.
Ünnepeljük ma itt ebben a gyönyörű Istenházában a szentistváni jubileumot és beszéljünk ikergondolatáról, a Patrona Regni Hungariae-ről, a Magyarok Nagyasszonyáról. 1038. augusztus 15-én, az Isten Anyjának mennybevétele napján, amit már a következő esztendőben Magyarok Nagyasszonya ünnepének is neveztek, Szent István királyunk haldokolva magához hívatta az ország egyházi és világi felelős vezetőit és a Szent Korona jelenlétében megemlékezett népünknek árvaságáról itt Közép-Európában, a nagy átjáróhelyen, és ágrólszakadtságunkról itt Európában, s fogta a Szent Koronát és fölajánlotta az Isten Anyjának. Mert ahol emberekben nincs segítség, ott a természefölöttiből kérünk segítséget Őnála. Ez egy gyönyörű ténykedés volt, méltóan fejezte be Szent István életművét. Ez a felajánlás kezdeményezésben egyedülálló a nemzetek és a világ történelmében.
A második fölajánlás követte az elsőt, mindjárt az Árpád¬ház kihalta után, 1317-ben, amikor Anjou Róbert Károly legyőzte az évtizedeken keresztül rendetlenkedő, fegyelmezetlen oligarchákat és akkor ő is fölajánlotta Szepeshelyen Magyarországot a Magyarok Nagyasszonyának. És a művész oly szépen meglátta a „Patrona Hungariae” gondolatának helyességét és lényegét! Az oltárképen az Isten Anyja, a Magyarok Nagyasszonya koronáz a nemzet színe előtt.
Harmadszor 1693-ban, a 456 esztendős török idők vége felé ajánlották fel az országot Máriának. Akkor a király augusztus 15-én odaállott az oltár elé és latin nyelven megköszönte az Isten Anyjának, hogy a törököktől megszabadította az országot. És fogadalmat is tett akkor, hogy mindazokat a templomokat, amik akár a török által, akár az idő foga által elpusztultak magyar földön – mert nekünk nincsenek régi templomaink, mint itt a boldog kölnieknek is van – hát azokat ő mind helyreállítja.
Aztán a millennium idején, 1896-ban I. Ferenc József apostoli király és Vaszary Kolozs hercegprímás ajánlották fel Magyarországot a Magyarok Nagyasszonyának.
És a nép nem volt távol ezektől a fölajánlásoktól. Ez gyönyörű kezdeményezés a történelemben. Utána példaképpen vették át Franciaország, Németország, Lengyelország, Dánia és így tovább. Csak van valami különbség a kettő között. A többi nemzetnél általában csak vallási jellege volt. A szentistváni ténykedésben pedig volt közjogi jelleg is. És a magyar nép bekapcsolódott rendkívül erősen a Nagyasszony tiszteletébe. Szent Gellért megtanította a magyarokat városról-városra, faluról-falura a Mária-tiszteletre. Ez nekünk történelmi jellegzetességünk és ezért is ragaszkodunk a Mária-tisztelethez.
A Magyarok Nagyasszonya
Perth Amboy, New Jersey államban, a Magyarok Nagyasszonya Temploma, 1974. május 13.
Kedves keresztény magyarjaim!
Az apostol figyelmeztet bennünket, testvérek őrködjetek, mert a ti ellenségetek a sátán, mint ordító oroszlán körüljár, keresvén kit nyeljen el közületek. 2000 év óta ismételik az egyház papjai az apostolnak ezt az üzenetét, de nincs az egyház történetében még egy idő, amikor annyira szükség lett volna erre a figyelmeztetésre, mint éppen a mi napjainkban, az egész világon. Egyházüldözés folyik a földnek jelentős részén, erkölcsben és hitben az emberek megrontására törnek és az emberek szemben állnak a sok kísértéssel és nem állnak ellent, mint azt az Úr Jézus a keresztényektől elvárná. De mi küzdünk a sátán ellen utolsó leheletünkig, és tudjuk azt és templomotokban mondom ezt, hogy mellettünk van e küzdelemben Mária, a Magyarok Nagyasszonya. Mi őhozzá folyamodunk és vele akarunk, az ő segítségével állni helyünkön, úgyis mint egyének, úgyis mint családok, úgyis mint nemzet és társadalmi osztály, mert ez a mi kötelességünk.
A boldogságos Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya. Ez nem egyszerű ájtatos kijelentés. Ez egy hivatalos, közjogi kijelentés. A történelemben 4-szer jelentünk meg fogadalommal Magyarok Nagyasszonyának. Az első 1038-ban volt, Szent István élete végén. 1038. augusztus 15-én Szent István bevitette szobájába a Szent Koronát, összehívta az ország nagyjait és előkelőségeit és jelenlétükben, beleegyezésükkel felajánlotta a Szent Koronát és vele a magyar földet a Szűzanyának. Ö tudta, hogy itt a viharsarokban, a Kárpát-medencében emberekben nincs segítség, és így az Istenanyát kérte fel a magyar nemzet védőasszonyának. Egyesek azt mondják: hiszen a németeknek is volt Nagyasszonyuk, a franciáknak is volt Notre Dame-juk.
De a magyaroknál közjogi jclentősége volt ennek a ténynek. Igaz, hogy a németek, franciák is felkérték a Szűzanyát védőasszonynak, de a nemzet képviselete sem ezeknél, sem később a lengyeleknél nem volt közjogi cselekedet.
A második felajánlás 1317-ben volt, az Anjou-házból származó Róbert Károly idejében. Míg az első felajánlás Esztergomban történt, ez a második az északi határon, Szepeshelyen. Ott áll a templomban az oltár, amely különös és meglepő, mert a Magyarok Nagyasszonya koronázza meg Róbert Károlyt hosszú nemzeti palástban, jelképezve, hogy a Szent Korona és az ország törvényes hatalma a Szűzanyától jön a király kezébe.
A harmadik felajánlás a 456 éves török küzdelem befejeztével volt, 1693-ban. Akkor Buda visszavétele és az ország déli részeinek a visszahódítása után, az akkori király fogadalmat tett, hogy a Szűzanya kezébe teszi le országát. Ugyanakkor megindultak a magyar nemzet zarándoklatai Máricellbe, hogy hálát adjanak a Szűzanya segítségéért, megköszönjék, hogy megsegítette őket a három világrészes török hatalommal szemben. És a fogadalom nevében megindult a nemzet újjáépítése. Micsoda nagyszerű idő volt ez, és mennyi áldozatot hozott a főpapság, a nemesség és a köznép, mert mindenki versengve építette újjá az országot. De az újjáépítés az egész nemzet dicsősége. MáriacelIbe elindultak a zarándoklatok és 1694-ben 200 plébánia hívei mentek, külön a legények, 600 pár legény és leány, utánuk jöttek a családok, majd a magyar katonaság és kinyújtott kezekkel köszönték meg az ország felszabadítását és köszöntötték a Szűzanyát, aki ezt lehetővé tette, aki lelket adott idegenekbe és magyarokba, hogy küzdjenek az ország felszabadításáért az idegen uralom alól.
A negyedik felajánlás 1896-ban volt, a millennium esztendejében. Hálából az ezeréves nemzeti létért Ferenc József apostoli király és Vaszary Kolos bíboros hercegprímás felajánlotta az országot a Magyarok Nagyasszonyának. Nehéz idők voltak ezek. Két évvel korábban hozták meg a törvényt Wekerle Sándor miniszterelnök idejében: az akkori liberális, szabadelvű kormány elmellőzte és degradálta a szentségi házasságot és behozta a polgári házasságot és a válást. Volt nálunk egy kiváló, szentéletű politikusunk, aki azt mondotta, hogy egy olyan magyar nép, amely eltörli a szentségeket magyar földön, nem várhatja Isten áldását.
Nagyboldogasszony ünnepén
Bécs, 1974. augusztus 15.
Ehhez a mai napon nemcsak az Evangélium fűződik, de a magyar történelem is. Tudjuk, 1038-ban ebben az időben az első király, a szent, közeledni érezte a földi élet végét és tele aggodalommal, hogy itt a Duna-Kárpát vidéken mi azzal az egymillió magyarral nagyon gyengén állunk a feladattal szemben. Összehívatta a nemzet egyházi és világi vezetőit. Mire fölértek, arra ő hozatta a Szent Koronát és a nemzet vezetői jelenlétében fölajánlotta a Szent Koronát, a jövendő királyokat és a jövendő nemzet nemzedékeit, mert emberekben nincs segítség, csak az Isten Anyjában van minden reménység, és fölkérte Magyarország védőasszonyának a Szent Koronával kezében. Ez első eset a világtörténelemben, ami végbement a haldokló király szobájában. Utána más népek is fölajánlották országukat a Szűzanyának: lengyelek, németek, franciák, portugálok, a dánok, de itt valami más volt, amit Szent István rendelt. Szent István nemcsak vallási felajánlást végzett el, de egy közjogi tényt is tett. Alkotmányosan, nemcsak egyedül a maga ajakával, de a nemzet vezetőinek a jelenlétében tette. A többi népnél ez elmaradt, csak nálunk, magyaroknál van ez meg.
Beszéd Ausztráliában
Sydney: a St. Mary's Cathedral, 1974. november 16.
Örülök, hogy együtt vagyunk a segítő Istenanyának, Ausztrália védőasszonyának egy jellegzetes gyönyörű templomában, és tudom azt, hogy 1844-et írtak akkor, amidőn az itteni első nemzeti zsinat elhatározta, hogy Ausztrália védőasszonyának választja a Segítő Szűz Máriát. Nekünk, száműzött magyaroknak nagyon rokonszenves ez a lépése Ausztráliának, mert mi már 1038. augusztus 15-én, tehát 1000 évvel ezelőtt választottuk védőasszonyunknak a Szűzanyát. Szent István első királyunk, mikor közeledni érezte a halált, betegszobájába hozatta a Szent Koronát, amit az apostoli szentszéktől kapott és államfői hatalmával meghívta az egyházfőket, meghívta 63 vármegye várispánját és ezek jelenlétében ő, a haldokló, végrendelkező a Szent Koronát felmutatta a Szűzanya előtt és azt kérte, hogy a Boldogasszony tekintse tulajdonának ezt a magyar földet.
Szent István után Nyugat többi országai is követték ezt a példát. Előbb Franciaország, majd Anglia, Spanyolország és Portugália. Aztán jött Ausztrália is. De valami különbség volt a középkori és a későbbi felajánlások között. Ezek vallási jelenségek voltak, de a magyarországi közjogi ténykedés volt, közjogi jelentőséggel.
Nem akarjuk ezzel kisebbíteni a csak vallási felajánlást, de azért fájdalmas a számunkra, hogy a Boldogságos Szűzanyának vallásilag és közjogilag felajánlott ország az istentelenség kezében van és innét van az, hogy most itt olyan számosan vagyunk ilyen nagyon távoli országban. De mi ragaszkodunk az ezeréves történelmünkhöz.
Isten emberei már a történelem kezdetén megállapították a kinyilatkoztatás alapján a felajánlásokról, hogy ha egy férfi elesik egy nő által, akkor csak egy magasabb nőnek a közreműködésével emelkedhetik fel. Tudunk két nagy lázadásról. Isten elhatározta az idők elején, hogy embert teremt az általa megalkotott földre. De látta örök előrelátással, hogy mikor embert teremtett erre a földre, hogy ez az ember meginog, mert Isten országában is volt lázadás. Lucifer, a hajnalcsillag, az angyalok eleje tette ezt. Mikor Isten megmutatta az emberiség sorsát az angyaloknak és megmutatta a Szentháromság második személyét, akkor Lucifer megtagadta a hódolatot az Istenembertől. Lebukott a lázadás után a földre, ahol megérkezett az ember. Isten az embert odaállította a Paradicsomba, hogy rendelkezzen a föld felett, ő az első férfiú, Ádám. De ott, ahol Isten rendelése szerint örökifjan élhettek volna, próbára is tette őket. Azonban a sátán csúszómászónak öltözött és Évát megkísértette. A sátán gúnyos módon mondta: dehogy fogtok meghalni, ha esztek a tiltott fáról! Az Isten attól tart, hogy ti is istenek lesztek. Éva evett a fáról és adott Ádámnak is és bekövetkezett az első bűn, az engedetlenség. És jött az örökifjúság helyett a betegség, jött a halál.
A Boldogságos Szűzanya lett kiszemelve a Megváltó édesanyjának. Ő lett a második Éva. Istennek engedelmeskedett, mikor azt mondta: „Íme az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint.” Az eredeti bűnnek a meghozója volt az első Éva. Két fia közül az egyik meggyilkolta a másikat, Káin megölte Ábelt. Egy neves spanyol festő a középkor elmúltával festette meg a képet. Ádám és Éva ott állnak Ábel holtteste mellett. Azt írta a kép aljára, amit Éva szájába adott: „Ez hát a bűn?”
A világon mindenütt vannak a bűnnek elkövetői és vannak áldozatai, egyéni, családi és nemzeti életben. És mi a Boldogságos Szűzanyánál találhatunk közbenjárást és segítséget ellene.
Feltéve: 2012. november 6.