A következő cikkre akkor bukkantam, amikor Dr. Marian Therese Horvat, Ph.D. a középkori történelem doktoráról – akire egy kanadai olvasó hívta fel a figyelmemet – kerestem adatokat az interneten. [Dr. Horvat-nak már van a honlapon egy cikke: még 2006-ban tettem fel A „FAST-FOOD” protestáns címmel egy írását.]

A google-ban többek között ilyen linkeket találtam róla:
     The true colors of Pope Joseph Ratzinger (Benedict XVI) by Marian ...
     www.traditioninaction.org/.../m007rpRatzingerTrueColors_May05.shtml
     Marian T. Horvat shows that the progressivist Cardinal Joseph Ratzinger did not change so far after being elected Pope Benedict XVI, appointment of ...
     azaz: Marian T. Horvat megmutatja, hogy Joseph Ratzinger progresszista bíboros nem változott meg olyan nagyon, miután XVI. Benedek pápává választották…

Dr. Marian Therese Horvat volt az, aki korunkban újra foglalkozott a XVI. században Quito-ban élt Mariana de Jesus Torres nővér jövendöléseivel, melyről a következő cikkben szó lesz. Az interneten talált dolgozatot két részletben közlöm, a napjainkra vonatkozó jövendölések közül a legjelentősebbeket most, a Quito-i eseményeket Dr. Horvat könyve nyomán egy későbbi cikkben.
     Ahogy a forrásmegjelölések mutatják, a magyarul található szövegeket valaki angolból fordította, sajnos elég magyartalanul, sőt olykor érthetetlenül. Mivel az eredeti szövegek angolul vannak csak megadva, nem tudtam javítani, kénytelen voltam a fordítást úgy hagyni, ahogy az interneten olvasható.

„Előrejelzések a XX. századra” felsorolja azokat a próféciákat, melyek a mi korunkkal foglalkoznak.

V. századból: Az ANTIKRISZTUS eljövetele (Adventje). Szent Nilus jövendölése
(forrás: fatimacrusader.com. 1996. Crusader 53 p 60.
az angol eredeti linkje: fatimacrusader.com/cr53/cr53pg60.asp])

Tudva, hogy Szent Nilus (az idősebbik) alig ismert az Egyházban, elsőnek röviden összefoglalom az életét Katolikus Enciklopédia 1911-es kiadása alapján:
     Szent Nilus Aranyszájú Szent János számos tanítványának és buzgó védelmezőjének egyike volt. A konstantinápolyi udvar egyik tisztje volt, nős, két gyerekkel. Mikor Aranyszájú Szent János volt a pátriárka – még száműzetése előtt (398-403) – elküldte Nilust az Írások tanulmányozására és az áhítatosság gyakorlására. Szent Nilus elhagyta a feleségét és az egyik gyermekét, és a másikkal, Theodulos-szal elment a Sinai hegyre, ahol mindketten szerzetesek lettek. Eleusa püspök mind Szent Nilust, mind a fiát pappá szentelte. Az anya és a másik fiú szintén a vallásos életet választotta Egyiptomban.
     A Sinai kolostorban élő Szent Nilus a keleti egyházban jól ismert személy lett; írásai és levelezései által fontos szerepet játszott korának történelmében. Úgy ismerték őt, mint teológust, Biblia-tudóst és aszketikus írót, így mindenféle ember, a császártól lefelé, megkereste írásban a tanácsaiért. Az ő számtalan művében, beleértve a tetemes mennyiségű levelezését is, leleplezte az eretnekségeket, a pogányságot, a visszaéléseket a tanításban és a bűntettekben, az aszketizmus szabályaiban és alapelveiben, különösen a vallásos élet alapelveiben. Figyelmeztette és megfenyegette minden félelem nélkül a magas állású embereket, az apátokat és a püspököket, a kormányzókat és a hercegeket, még a császárt is. Levelezésben volt Gaina-val, a gótok vezetőjével, törekedve arra, hogy az térjen meg az arianizmusból. Erőteljesen leleplezte a császár és udvaroncai általi üldöztetését.
     Szent Nilus az ötödik századi aszkétikus irodalom egyik vezető személyisége volt. Ünnepe november 12-én van a keleti naptár szerint; megemlékeznek róla a Római Mártírológiumban is, ugyanazon a napon. Szent Nilus valószínűleg 430 táján halt meg, mivel nincs bizonyíték arra, hogy azután is élt.

Íme Szent Nilus próféciája:

1900 után, a XX. század közepe táján, az ebben az időben élő emberek felismerhetetlenné válnak. Amikor közeledik az Antikrisztus eljövetele, zavaros lesz az emberek értelme az érzéki szenvedélyektől, és a becstelenség és a törvénytelenség egyre erősebb lesz. Akkor a világ felismerhetetlenné válik. Az emberek megjelenése megváltozik, és lehetetlen lesz megkülönböztetni a férfiakat a nőktől a ruházkodásban és a hajviseletben a szemérmetlenségük miatt. Ezek az emberek kegyetlenekké válnak, és olyanok lesznek az Antikrisztus kísértései miatt, mint a vadállatok. Nem lesz bennük tisztelet a szülők és az öregek iránt, a szeretet el fog tűnni, és a keresztény lelkipásztorok, püspökök és papok hiú emberek lesznek, teljesen elvesztve a jobb kéz és a bal kéz megkülönböztetését. Abban az időben a keresztények és az Egyház erkölcsei és hagyományai megváltoznak. Az emberek felhagynak a szerénységgel, és a kicsapongás fog uralkodni. A hazugság és a kapzsiság nagy méreteket fog ölteni, és így nagy szomorúság éri majd azokat, akik vagyonokat halmoznak fel. Bujaság, házasságtörés, homoszexualitás, titkos cselekedetek és gyilkosság fog uralkodni a társadalomban.

Abban az időben a nagy bűnöknek és a kicsapongásoknak köszönhetően a népek meg lesznek fosztva a Szentlélek kegyelmeitől, melyeket a keresztségben kaptak, és a bűntudattól is.
     Isten egyházai meg lesznek fosztva az istenfélelemtől és a jámbor lelkipásztoroktól, és a világon a keresztények szomorúsága állandósul abban az időben; sokan elvesztik teljesen a hitüket, mivel senkitől sem lesz lehetőségük meglátni a tudás fényét.
     Akkor elhagyják a világot, és szent menedékekben keresik a lelki szenvedéseiknek a megvilágítását, de mindenhol akadályokba és kényszerhelyzetekbe fognak ütközni.

És mindez abból a tényből fakad, hogy az Antikrisztus akar lenni az úr mindenekfelett, az egész világ uralkodója akar lenni, csodákat és fantasztikus jelenségeket fog produkálni. Romlott bölcsességet fog adni egy boldogtalan embernek úgy, hogy az fel fog fedezni egy olyan utat, amelyen beszélgetést tud majd folytatni egy másik emberrel a föld egyik végéből a másikig. Abban az időben az emberek úgy tudnak majd repülni a levegőben, mint a madarak, és leereszkednek a tenger fenekére, mint a halak. És amikor mindezt elérték, ezek a boldogtalan emberek kényelemben fognak élni anélkül, hogy tudnák ezek a szegény lelkek, hogy ez az Antikrisztus csalása. És az istentelenek! – A tudásuk tele lesz hiúsággal, fel fognak hagyni a jó úttal, és az embereket arra vezetik, hogy elveszítsék az Isten létében és a Szentháromságban való hitüket.
     Akkor a végtelenül jó Isten látja az emberi faj bukását, és megrövidíti azokat a napokat azon kevesek kedvéért, akik még megmenekültek, mivel az ellenség még a kiválasztottakat is kísértésbe akarja vinni, ha az lehetséges. Akkor a büntetés kardja hirtelen megjelenik, és megöli a hitehagyottat és az ő követőit.

XIV. századból (1303-1373): Svéd Szent Brigitta
(forrás: fatimacrusader.com. Crusader 77. p 22. – Részlet)

A 2000. év előtt 40 évvel a Sátán szabadjára lesz engedve, hogy megkísértse az embereket. Amikor úgy látszik, hogy minden elveszett, Isten hirtelen megálljt parancsol a gonosz lelkeknek. Annak a jele, hogy ez mikor fog bekövetkezni, az lesz, amikor a papok felhagynak a szent kötelességeiknek a teljesítésével, és civil ruhába fognak öltözni, és az asszonyok úgy öltöznek, mint a férfiak, és férfiak pedig úgy, mint a nők.

XVI. századból: A Maria Laach-i monostorban
(forrás: crystalinks.com/bible.html – Részlet)

A XX. század halált és rombolást, az Egyháztól való aposztáziát, viszályt a családokban, a városokban és a közigazgatásban fog hozni; ebben a században három nagy háború lesz néhány évtizedes közbeeső időkkel. Egyre pusztítóbb és véresebbek lesznek, és nemcsak Németország lesz romhalmazzá, hanem végül is Kelet és Nyugat minden állama.«

Németország rettenetes vereségét követni fogja a következő nagy háború. Nem lesz elég ennivaló a népek számára, és nem lesz takarmány az állatoknak. Emberi kezek okozta mérgező felhők fognak alászállni és elpusztítanak mindent. Az emberi elméket őrület fogja megtámadni és elfoglalni.

XVII. századból: Mariana de Jesus Torres nővér
(forrás: crystalinks.com/bible.html – Részlet)

Mariana de Jesus Torres anya (1563-1635) koncepcionista nővér volt, aki Spanyolországból az Új Világba utazott 13 éves korában azért, hogy segítsen megalapítani Quitóban a ferences rendhez tartozó Szeplőtelen Fogantatás Királyi Zárdáját. Az Ég sok különleges keggyel tüntette ki őt, ugyanis ennek a kiválasztott léleknek megadatott megismerni sok jövőbeli eseményt, különösen az Egyháznak a mi korunkbeli helyzetét. Néhány prófécia, melyet az Égtől kapott, s melyek a mi időnkre vonatkoznak, s melyek tökéletesen egybe csengenek azokkal a próféciákkal, melyeket Miasszonyunk Fatimában, 1917-ben közölt a látnok gyermekekkel.

Az Our Lady of Good Success (a Jószerencse Asszonya) egyházilag jóváhagyott jelenésében, mely 1634. február 2-án történt, az Istenanya a következőket mondta Mariana de Jesus Torres anyának: (A képen a Quitó-i Our Lady of Good Success-szobor)

A XIX. és a XX. század az eretnekség és az erkölcsi zűrzavar kora lesz. Maroknyi hithű ember marad csak, hogy harcoljon „a tisztátalanság lelkével, amely szennyes áradatként fogja elárasztani az utcákat, a tereket és a nyilvános helyeket”. Papi hivatások vesznek el, apácák hagyják ott közösségüket és a hívők kimondhatatlan szenvedéseket fognak kiállni. Sötétség ereszkedik az Egyházra, és a Sátán hatalmat nyer a hitetlenek, különösen a gazdagok felett, akik olyan önzővé válnak, hogy megtagadják a növekvő gonosz elleni harc anyagi támogatását.

»A Legszentebb Szentháromság megerősítette az én Királynőm [a Szent Szűz] óhaját, megerősítvén, hogy Isten megáldja mindazokat, akik támaszával és segítségével hozzájárulnak a Szent Szobor elkészítéséhez, és mindazokat, akik segítenek az „Our Lady of Good Success” tiszteletét elterjeszteni évszázadokon át, ismertté téve az eredetét és ezeket a jelenéseket, melyek a XX. századra vonatkoznak. Ez lesz az ideje a szokások nagy romlásának. A Szent Szabályok megszentelt szentségét nevetségessé teszik, elnyomják és megvetik, s mialatt ezt teszik, az emberek megvetik és bemocskolják Isten Egyházát, sőt Istent magát is, akit az Ő papjai képviselnek. A démon megpróbálja üldözni az Úr szolgáit minden lehetséges módon.«

»A Sátán átveszi a hatalmat a Földön a hitetlen ember tévedése által, aki fekete felhőként fogja elsötétíteni a Szent Fiam Legszentebb Szívének szentelt világ egét. Ennek a világnak, mivel utat engedett mindenféle gonoszságnak, sokfajta büntetésen kell keresztülmennie: katasztrófákon, éhínségeken, háborúkon, hitehagyáson és számtalan lélek elvesztésén. Rettenetes háború jön, amelyben papok és istenfélők vére fog folyni, s ez fogja szétkergetni az Egyház szabadságának ragyogó hajnalát beárnyékoló fekete felhőket.
     Az az éjszaka olyan szörnyű lesz, hogy úgy tűnik, a gonoszság győzedelmeskedik. Akkor jön el az én időm: Meghökkentő módon fogom eltiporni a Sátán büszkeségét. Talpam alá vetem őt, és a pokol mélységébe láncolom, s így végre megszabadul kegyetlen zsarnokságától az Egyház és a világ.«

»A 19. század végén és a 20. század nagy részében különféle eretnekségek fogják virágkorukat élni a világon. A hit értékes fénye kihuny a lelkekben a csaknem teljes erkölcsi romlás miatt; azokban az időkben nagy fizikai és erkölcsi csapások lesznek úgy az egyéni, mint a nyilvános életben.
     Azok a lelkek, akik kis számban, de megtartják a hitet és gyakorolják az erényeket, kegyetlen és elmondhatatlan szenvedéseken mennek keresztül; a hosszú, elnyújtott vértanúságuk által sokan közülük eljutnak a halálukig a szenvedésük nagysága miatt, és ezzel mártírokká lesznek, mivel életüket adják az Egyházért és a hazáért.
     Megmenekülni ezen eretnekségek szolgaságából nagy akaraterőre lesz szükség, állhatatosságra, bátorságra és az Istenben való nagy bizalomra. Ezek mindegyike az Isten Fiának kegyelemteljes ajándéka lesz azok számára, akiket Ő kiválaszt a helyreállítás munkájára. Eljön az az idő, amikor minden elveszve és megbénítva látszik, és éppen akkor jön a teljes újjáépítés boldog kezdete.«

»Az összes társadalmi osztály feletti ellenőrzés elérése által a szekták igyekeznek behatolni – nagy ügyességgel – a családok szívébe, hogy elpusztítsák még a gyerekeket is. A gyermekkor ártatlansága csaknem eltűnik. Így a papi hivatások is eltűnnek; ez egy igazi csapás lesz. A papok elhagyják a szent kötelességeiket, és letérnek arról az útról, melyet az Úr jelölt ki számukra. Ekkor az Egyház sötét éjszakán megy keresztül a Főpap és atya hiánya miatt, hogy vigyázzon rá szeretettel, gyengédséggel, erővel és okossággal, és nagyszámú pap fogja elveszíteni Isten lelkét. Így nagy veszélynek teszik ki a lelküket.«

»És szétoszlatni ezeket a fekete felhőket, meggátolni az Egyház szabadságának ragyogó hajnalát, egy szörnyű háború fog kitörni, melyben a papok és a hívők vére fog folyni. Ez az éjszaka olyan szörnyű lesz, hogy a gonoszság fog győztesnek látszani. Akkor jön el az én időm: meghökkentő módon elpusztítom a Sátán büszkeségét, lábam alá vetem, leláncolom a pokol mélységébe, megszabadítom végül is az Egyházat és az országot az ő kegyetlen zsarnokságától.«

»Szívem szomorú a küszöbönálló pusztulásra ítélt világban bekövetkező sok szenvedés miatt. Isten haragja közel van. A világ hamarosan meg lesz büntetve nagy csapásokkal, véres forradalmakkal, szörnyű hurrikánokkal, valamint a folyók és a tengerek kiáradásával. A világban nagy felfordulás lesz egy új és sokkal szörnyűbb háborúban. A leghalálosabb fegyverek el fogják pusztítani a népeket és a nemzeteket. A föld diktátorai, ördögi szakemberek, lerombolják a templomokat és megszentségtelenítik az Oltáriszentséget, és elpusztítják a számunkra legértékesebb dolgokat. Ebben az istentelen háborúban sok olyan fog elpusztulni, melyeket az emberi kéz megalkotott.
     Felhők tűzvillámokkal az égen, és tűzviharok fogják sújtani a világot. A szörnyű istencsapás, melyet sohasem tapasztalt az emberiség a történelme folyamán, hetven órán át fog tartani. Az istentelen emberek el lesznek pusztítva, és le lesznek törölve a föld színéről. Sokan el fognak veszni, mert megátalkodnak a makacs bűnösségükben. És ezután látható lesz a világosság hatalma a sötétség felett. Egyes nemzetek megtisztulnak, míg mások teljesen el fognak tűnni.«

1824-ből: Emmerich Katalin
(forrás: Látnok. (Emmerich-1) 215-216.)

Hallottam, hogy Lucifer (ha nem tévedek) ötven vagy hatvan évvel a Kr. u. 2000. év előtt egy időre ismét szabadon lesz bocsátva. Sok más számadatot elfelejtettem. Több más elkárhozottat még előbb szabadon fognak engedni az emberek büntetésére és kísértésére. Napjainkban, úgy vélem, megtörtént néhányuknak szabadon bocsátása, másoké a mi időnk után fog bekövetkezni.

1884. október 13-án: XIII. Leó pápa látomása

Ralph Martin beszámolója
(forrás: Mit mond a Lélek. 30.)

Ezek közé tartoznak azok a beszámolók, melyek XIII. Leó pápa látomásáról szólnak, melyben épp e (XX.) század kezdete előtt nem sokkal részesült. A történetet a pápa több bizalmas embere, elsősorban a hozzá közelálló bíborosok hagyták ránk. Míg a beszámolók egyes részletei eltérnek, a lényeg egyértelmű és minden beszámolóban azonos. Egyszer, amikor a Vatikánban éppen valamely liturgikus esemény befejezésénél tartott a XIX. század végén, XIII. Leó pápa hirtelen egy pontra szögezve tekintetét, megmerevedett. Később közeli munkatársainak elmesélte élményét. Az Úr megengedte neki, hogy fültanúja legyen a Sátán és az Úr között zajló beszélgetésnek. A párbeszéd Jób könyvének arra a részletére emlékeztetett, amelyben a Sátán és az Úr Jób megkísértéséről tárgyal. A Sátán kijelentette, hogy ha elegendő hatalma lenne, és elegendő idő állna rendelkezésére, képes lenne elpusztítani az Egyházat. Isten megengedte a Sátánnak, hogy a huszadik század nagyobbik részével rendelkezzen, vagyis ezt az időszakot kapta a Sátán arra, hogy különleges próbatételnek és kísértésnek vesse alá az Egyházat. Azt követően viszont hatalma ismét korlátozva lesz. Ennek a látomásnak köszönhető aztán, hogy XIII. Leó pápa elrendelte egy Szent Mihály arkangyalhoz intézett különleges könyörgés elmondását minden egyes csendes szentmise végén, az egész világon. Ez a gyakorlat a II. Vatikáni Zsinatig fennállt, és a liturgikus reform törölte el.

Dr. Török József így számolt be erről az eseményről
Hatalmas munkásságának egyik ösztönzője lehetett az a magánkinyilatkoztatás, amiről ő maga igyekezett hallgatni, és élete során környezete sem beszélt. Az egyházi tanítás szerint a magánkinyilatkoztatás, még ha egy pápa kapja, akkor sem ad hozzá semmi újat a hitletéteményhez; következésképpen el is lehet utasítani. A tisztelet, és az elmúlt évszázad, s különösen a két világháború sok-sok keserű tapasztalata mégis azt sugallja, hogy érdemes megismerni XIII. Leó rendkívüli élményét.

A Vatikán egyik kápolnájában 1884. október 13-án a pápa szentmisét mondott, majd a mise végén már éppen távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsője előtt. Nagyjából tíz percig úgy állt ott, mintha önkívületbe esett volna, arca hamuszürkévé változott. Miután fölocsúdott a sajátos állapotából, a jelenlévőkhöz nem szólt semmit, hanem rögtön dolgozószobájába sietett. Ott íróasztalhoz ülve megfogalmazta azt a híres, Szent Mihály arkangyalhoz intézett imádságot, amelyet a liturgikus reformig [II. Vatikáni Zsinat] minden csendes mise végén, minden pap térden állva elimádkozott.

A három Üdvözlégy és a Salve Regina (Mennyországnak királynéja) elimádkozását a következő két könyörgés követi:
     – Könyörögjünk! Úristen, erőnk és oltalmunk, hozzád kiáltó népedre kegyesen tekints le, és a dicsőséges és Szeplőtelen Szűzanya, Mária, az ő jegyese Szent József, Szent Péter és Pál apostolok és minden szentek közbenjárására könyörgéseinket, melyeket a bűnösök megtéréséért, az Anyaszentegyház szabadságáért és fölmagasztalásáért hozzád intézünk, kegyesen és irgalmasan hallgasd meg. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.
     – Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket harcainkban; a Sátán gonoszsága és incselkedése ellen légy oltalmunk. Parancsoljon neki az Isten, esedezve kérjük, és te, égi seregek Fejedelme, a Sátánt és más gonosz szellemeket, kik a lelkek veszedelmére törnek e világon, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozatra. Ámen.
     És végül: Jézus Szíve! Irgalmazz nekünk! (háromszor)

Amikor a pápát bizalmasai a történtekről kérdezték, csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy két hang – egyik jóságos, másik gonoszsággal telített – között szóváltást hallott, amelyet a sátánian gonosz hang így kezdett: „Képes vagyok Egyházadat elpusztítani!”

Ismeretlen szerző beszámolója
(forrás: crystalinks.com/bible.html)

1884. október 13-án éppen befejezte egy szentmise bemutatását a Vatikán egyik magán-kápolnájában, s amint ott állt az oltár lábánál, hirtelen hamuszürkévé vált az arca, és a padozatra esett. Néhány perc elteltével, mialatt mintha kómába esett volna, újra éledt és a körülötte levőknek ezt mondta: „Oh, micsoda szörnyű látványban volt részem!”

Don Gabriele Amorth beszámolója
(forrás: Egy ördögűző tapasztalatai. 38-41.)

Az Ephemerides Liturgicae c. folyóirat 1955. évi számának 58-59. lapjáról idézem:
     P. Domenico Pechenino így ír erről: „Nem emlékszem pontosan, melyik évben történt. Egy reggel Őszentsége XIII. Leó pápa szentmisét mondott, és utána egy másikon is részt vett hálaadásképpen, szokásához híven. Egyszercsak azt látták a jelenlevők, hogy hirtelen felemeli a fejét, és merően néz valamit a misét mondó pap feje fölött. Úgy nézte, hogy szempillája sem rebbent, pillantásában ijedtség és csodálkozás látszott, arcszíne és arckifejezése elváltozott. Valami furcsa esemény ment benne végbe.
     Végül, mintegy magához térvén, gyengéd, de energikus kézmozdulatot tett, majd felkelt. Látták, hogy elindul dolgozószobája felé. Kísérete aggódva, feszülten ment utána, hogy érdeklődjön tőle: Szentatya, talán nincsen jól? Szüksége van valamire? De ő azt felelte: Semmi, semmi. Egy félóra múltán hívatta a Szertartások Kongregációjának titkárát, és egy lapot nyújtott át neki, meghagyva, hogy nyomtassák ki, ami rajta áll, és juttassák el a világ valamennyi megyéspüspökének. Hogy mit tartalmazott az a lap? Azt az imádságot, amelyet a csendes szentmise végeztével, a hívekkel együtt, Máriához mondunk, valamint azt a lángoló könyörgést a mennyei seregek fejedelméhez, amelyben kérjük az Urat, hogy űzze vissza a Sátánt a pokolba.
     Ebben az iratban az is benne állt, hogy ezt az imádságot térden állva kell elimádkozni. A fentiek, amint azt a La settimana del clero (Papi hetilap) c. folyóirat is közölte az 1947. március 30-ai számában, nem hivatkoznak semmilyen forrásra, ahonnan a történetet merítették. Ellenőrizhető viszont az a szokatlan mód, ahogyan 1886-ban a megyéspüspökökön keresztül elrendelték az imádság elmondását. P. Pechenino beszámolóját megerősíti Nasalli Rocca bíboros hitelt érdemlő tanúságtétele is, aki 1946-ban, Bolognában közreadott nagyböjti pásztorlevelében így vall erről:
     „XIII. Leó maga írta ezt az imát. Annak a kifejezésnek, miszerint (az ördögök) a lelkek vesztére körüljárnak a világban, történelmi magyarázata van, amelyet többször is elbeszélt nekünk a Szentatya személyi titkára, Monsignore Rinaldo Angeli. XIII. Leó valóban látta, hogy a pokol szellemei az örök város (Róma) felett gyülekeznek. E tapasztalatból származott ez a könyörgés, amelyet az egész Egyházzal el akart imádkoztatni. Ezt az imát hatalmas, zengő hangon mondta ő maga mindig: többször is hallhattuk a vatikáni bazilikában. És ez még nem minden, hiszen sajátkezűleg írt egy exorcizmust (ördögűző imát) is, amelyet a Római Szertartáskönyv tartalmaz (az 1954-es kiadás XII. kötete III. fejezetében, a 863. és az ezt követő oldalakon). Azt ajánlotta a püspököknek és papoknak, hogy mondják el gyakran ezt az imát egyházmegyéjükben, illetve plébániájukon. Ő maga igen gyakran elmondta a nap folyamán.”

Érdekes észrevennünk egy másik tényt is, amely tovább növelheti a misék után egykor elmondott imádság értékét. XI. Pius pápa kívánsága az volt, hogy ezekben az imádságokban különösképpen Oroszországért könyörögjenek (1930. június 30-ai allokúció). Ebben a beszédében, miután felhívta a hívek figyelmét az Oroszországért végzendő imádságra Szent József pátriárka ünnepe alkalmából (1930. március 19.) és beszélt az oroszországi vallásüldözésről, a következőkkel zárta mondandóját:
     „Azért, hogy mindenki különösebb fáradság és kényelmetlenség nélkül bekapcsolódhasson e szent keresztes háborúba, elrendeljük, hogy azt az imádságot, amelyet boldogemlékezetű elődünk, XIII. Leó pápa rendelt elmondani a papoknak és híveknek a csendes szentmise után, e különös intencióra, vagyis Oroszországért végezzék. Erről a püspökök, a világi és szerzetes papság tájékoztassák a népet és mindazokat, akik jelen vannak a szent áldozaton, és ne mulasszák el a fentieket gyakran emlékezetükbe idézni.” (Civilta Cattolica, 1930. III. kötet.)

Mint láthatjuk, a Sátán borzasztó jelenlétére világosan figyelmeztettek a pápák, XI. Pius intenciója pedig szívén találta azokat a hamis tanokat, amelyek a mi századunkban terjedtek el, és amelyek a mai napig mérgezik nemcsak a nép, hanem egyes teológusok szívét is. Ha azután XI. Pius rendelkezéseit nem tartották be, ez azoknak a vétke, akikre a végrehajtást rábízták. E rendelkezések mindenesetre tökéletesen kiegészítették azokat a karizmatikus eseményeket, amelyeket az Úr Fatimában az emberiségnek ajándékozott, bár ezektől teljesen független volt. Akkor Fatima ismeretlen volt még a világ előtt.

XIX. századból: John Henry Newman (1801-1890)
(forrás: Newman-breviárium. PPKE – 219.)

Támadásra indul-e az Istentől való egészen feltűnő eltávolodás következtében Krisztusnak és Egyházának ellensége? És nincs-e okunk félni, hogy éppen napjainkban van fokozatosan készülőben, terjedőben és előretörőben valami ilyen aposztázia? Nem törekednek-e csaknem mindenhol a világon, különösen éppen napjainkban, szinte szakadatlanul itt és ott, ezen vagy azon a helyen jobban vagy kevésbé feltűnően vagy feltűnés nélkül, a legszembeötlőbben és ijesztőbben azonban éppen a legcivilizáltabb és leghatalmasabb országokban, – nem törekednek-e a vallás nélkülözhetővé tételére? Nem hirdetik-e egyre jobban, hogy a nemzetnek, mint olyannak, semmi köze sincs a valláshoz, hogy az mindenkinek pusztán saját lelkiismereti ügye? Ez pedig azt jelenti, hogy hagyjuk kiveszni az igazságot a világból anélkül, hogy törekednénk megőrizni a mi időnkben és továbbadni az utánunk következőnek.
     Nem törekednek-e erőteljesen és egyformán az összes országokban arra, hogy megfosszák hatalmától és kiforgassák helyzetéből Krisztus Egyházát? Nem igyekeznek-e lázasan és állandó tevékenységgel a közügyekben a vallás szükségességének eltüntetésére? Így az eskü kiszorításának megkísérlése által azzal az ürüggyel, hogy nagyon szent a mindennapi élet ügyeihez, ahelyett, hogy nagyobb tisztelettel és nagyobb illendőséggel való alkalmazásáról gondoskodnának?
     Nem kísérlik-e meg a vallás nélküli nevelést, vagy ami vele egyértelmű, az összes vallási előírások fokozatos megszüntetését? Nem kísérlik-e meg a mértékletességnek és a belőle származó erényeknek vallás nélküli, pusztán a hasznosság elveire épülő egyesületek útján való elérését? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasznosságot és nem az igazságot tegyék az állami rendszabályok és törvények rendelkezéseinek céljává és irányítójává?
     Nem kísérlik-e meg, hogy megfosszák a Szentírást más magyarázatokat kizáró egyedüli értelemjelentésétől, s nem népszerűsítik-e azt a gondolatot, hogy százféleképpen egyformán jól értelmezhető, vagyis más szavakkal, hogy egyáltalában nem értelmes dolog, holt betű és mellőzhető? Nem kísérlik-e meg teljesen kiküszöbölni a vallást, amennyiben külső vagy tárgyi, amennyiben előírásokban jelentkezik vagy írott szavakkal kifejezhető? Nem akarják-e belső érzelmeinkre korlátozni és így figyelembe véve, hogy érzelmeink mennyire változékonyak, tünékenyek, nem kísérlik-e meg ténylegesen a vallás kiirtását?

Bizonyos, hogy napjainkban a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén rendezi csapatait, szervezkedik, intézkedik, Krisztus Egyházát mintegy hálóba zárja és előkészíti az utat az általános elszakadásra tőle. Megszüli-e vajon ez a nagy aposztázia az Antikrisztust, vagy pedig halasztódik-e ez még, amint késedelmeskedik már oly régen, nem tudjuk; azonban mindenesetre a Sátántól ered és a halált leheli ez az aposztázia összes jeleivel és eszközeivel.
     Távol legyen mindannyiunktól, hogy azokhoz a balgákhoz tartozzunk, akik a minket körülfogó hálóban fennakadnak! Távol legyen tőlünk, hogy megtévesszenek a szép ígéretek, melyekbe a Sátán elrejti kétségtelenül mérgét! Azt gondoljátok, oly ügyetlen a mesterségében, hogy nyíltan és világosan kér titeket a csatlakozásra az Igazság elleni hadjáratában? Nem; csalétekkel kínál, hogy megkísértsen. Ígér polgári szabadságot, ígér egyenlőséget, ígér jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését, ígér reformot. Ezeken az utakon titkolja el előttetek műve természetét, melybe be akar titeket fogni, megkísérel titeket világi és egyházi elöljáróitok ellen megnyerni. Vagy ígért felvilágosultságot – kínál ismeretet, tudományt, bölcseletet, kínálja a látókör kitágulását.
     Gúnyolódik az elmúlt időkön, gúnyolódik minden intézményen, mely tiszteli a múltat. Sugallja, hogy mit mondjatok, és azután hallgat rátok, dicsér és bátorít. Azt mondja, hogy emelkedjetek fel a magasba. Megmutatja, hogyan válhattok mintegy istenekké. Aztán kacag, tréfálódzik és bizalmas lesz veletek; kezeteknél fog, ujjait a tiéitekbe kulcsolja, megragadja és azután az övéi vagytok.

A régi római birodalom nem a múlté. A Sátán, ha meg van kötve, csak egy időre van leláncolva; a jó és gonosz harca nem fejeződött be.

XX. század eleje: Szent X. Pius pápa
(forrás: crystalinks.com/bible.html)

A Ferencrendi Nagykáptalan pápai audienciáján, 1909-ben, Szent X. Pius pápa láthatóan transzba esett. Az ott jelenlevők mozdulatlanok lettek és csendben maradtak. Néhány perc múlva Pius kinyitotta a szemét, felkelt a székéből, és felkiáltott: „Amit én most láttam, az szörnyű volt! Az egyedüli leszek, vagy lesz még utódom? Ami azonban bizonyos, az az, hogy a Pápa el fogja hagyni Rómát, és mialatt elhagyja a Vatikánt, át kell mennie a papjai holttestein keresztül!” És figyelmeztette a szemtanúkat: „Ne mondják el senkinek sem ezt, amíg én élek.”
     Nem sokkal a halála előtt Piusnak volt egy másik látomása is. „Láttam az egyik utódomat, egy hasonló nevűt, aki a barátai testén keresztül menekült. Menedéket talált egy rejtekhelyen, de egy rövid pihenő után kegyetlen halállal fog meghalni. Az Isten tisztelete eltűnt az emberek szívéből. Ki akarják törölni Istent még az emlékezetükből is. Ez a romlottság nem lesz egyéb, mint a világ utolsó napjainak kezdete.”

XX. század közepe: XII. Pius pápa
(forrás: crystalinks.com/bible.html)

Néhányszor szóbeszéd keletkezett XII. Pius látomásairól és „angyali” jelenségeiről pápaságának egész ideje alatt (1939-58). Az egyik ilyen misztikus látomása után beszámolt róla az egyik munkatársának: „Az emberiségnek fel kell készülnie olyan szenvedésekre, melyeket még nem élt át azelőtt.” Kifejezte rémületét arra vonatkozóan, hogy mit látott: az emberiségnek szembe kell néznie nem is olyan távoli jövőben olyannal, ami „a legsötétebb lesz az Özönvíz óta.”

Második rész

Feltéve: 2012. november 15.