Írta: Marian Therese Horvat, Ph. D. (forrás: fatimacrusader.com. Crusader 62 p 8.)
Előrejelzések a XX. századra
A XVI. század végén Miasszonyunk megjelent egy koncepcionista nővérnek az akkoriban a Spanyol Koronához tartozó Quito-ban, Ecuadorban „Our Lady of Good Success” (a Jószerencse Asszonya) névvel, és azt parancsolta, hogy készítsenek egy szobrot. Azért kérte ezt, hogy jót tegyen nemcsak a konventnek és az ecuadori népnek, hanem az egész Nyugatnak, sőt az egész világnak. Azért kérte ezt, mert a konvent a gyarmat azon korai napjaiban még az Ő különleges védelme nélkül állt, de azért is, mert közbe akart járni arra az időre, amikor a XX. században az Egyház és a társadalom nagy krízise bekövetkezik.
Ez a kis könyv elbeszéli Mariana de Jesus Torres anya (1563-1635) csodálatos történetét, aki felajánlotta a szenvedéseit és az életét az Egyházban a XX. században megjelenő krízisekért, melyeket előrelátni megadatott a számára. Mariana anya koncepcionista nővér volt, aki 13 éves korában Spanyolországból az Új Világba utazott azért, hogy segítsen megalapítani Quitóban a ferences rendhez tartozó Szeplőtelen Fogantatás Királyi Zárdát. Az Ég sok különleges keggyel tüntette ki őt, ugyanis ennek a kiválasztott léleknek megadatott megismerni sok jövőbeli eseményt, különösen az Egyháznak a mi korunkbeli helyzetét. Néhány prófécia, melyet az Égtől kapott Miasszonyunk közölte Mariana anyával, hogy a mi siralmas időnkben eretnekségek fognak elszaporodni, az erkölcsök és szokások romlása csaknem teljes lesz, és a hit világossága majdnem eltűnik. Ezt a XVII. századi vallásos lelket arra kérte fel, hogy vezekeljen a sok istenkáromlásért és gyalázkodásért, hogy ezzel siettesse a diadalmas újjáépítés napjait a mi időnkben. Így, különleges módon, Mariana anya elhivatottsága összeköti őt a mai egyházi és a társadalmi krízissel, mely krízist nem lehet letagadni, és amelyet mi most magunk körül látunk.
Több mint tíz évvel ezelőtt elmentem egy zarándoklatra, hogy megnézzem az Our Lady of Good Success csodálatos szobrát, és ráakadtam Mariana anya 500 oldalas életrajzára, amelyet 100 évvel a halála után írt a ferences tartományfőnök, Manuel Souza Pereira atya, aki ugyancsak szentség hírében halt meg. A zárda archívumában található dokumentumok alapján írta meg a történetet, azon önéletrajz alapján, melyet maga Mariana anya írt le Quito 10. püspökének, főtisztelendő Pedro de Oviedo jóváhagyásával. Művéhez ugyancsak felhasználta a ferences tartományfőnök, Louis Catena atyának Mariana anyáról, az anya 1635-ben bekövetkezett halála után röviddel megírt életrajzát. Ezen túl azonban van még egy csodálatos dolog e próféciákban; és ez a fatimai üzenetekhez való alapvető kapcsolat. Miasszonyunk azt mondta Marina anyának, hogy az ő neve csak a XX. század vége felé lesz ismert. A fatimai Harmadik Titkot 1960-ban kellett volna nyilvánosságra hozni. Titokzatos okból ez nem történt meg. 1960-ban XXIII. János pápa ezt az érthetetlen kijelentést tette, direkt ellentmondásban az Istenanya parancsával: „Ez a dolog nem a mi időnkre vonatkozik”. A három pápa, akik utána következtek, inkább az ő példáját követték, mint az Égi Királynő parancsát. A quitói Miasszonyunk üzenete ismételten figyelmeztet az Egyház és a világi és a szerzetes papság teljes krízisére. Ez lehet a fatimai 1917-es üzenet harmadik része is, melyet máig nem hoztak nyilvánosságra: Hittagadás a klérusban, a hit világának általános kiölése, összeesküvés az Egyház ellen, a Sátán uralma. Az én szememben Fatima és Quito, amint azt Atila Sinke Guimaraes könyvem előszavában írta, „Ugyanazon gótikus boltív két oldala; ezek a világ Királynőjének a katolikusok számára adott üzenetei, amelyek a mi mostani időnkben összetalálkoznak.” A Fatimával való párhuzamosság három pontban foglalható össze: 1. A vezeklő áldozat szükségessége: a Kereszt szeretete Lassan elérjük a XX. század végét, és a század embere megragadott minden élvezetet, és elfogadta a 60-as évek forradalmának életelvét. Világos, hogy Fatima és Quito arról az emberről beszél, aki híjával van a vezeklő áldozatnak és a Kereszt szeretetének.
Legelső megjelenésekor, 1917 májusában Fatimai Miasszonyunk megkérdezte a gyerekeket: „Fel akarjátok-e ajánlani magatokat az Istennek, elviseltek-e minden szenvedést, melyet kiválaszt és elküld, mint az olyan bűnökért való elégtételt, melyekkel megsértették Őt, és ami egyúttal könyörgés a bűnösök megtéréséért?”
1582-ben Mariana anya az Oltáriszentség előtt imádkozott, amikor megadatott neki, hogy lássa mindazt az eretnekséget, istenkáromlást és erkölcstelenséget, amely a XX. században büntetésként fogja elárasztani a világot. Miasszonyunk megkérdezte az anyát: „Leányom, felajánlod magadat a majd akkor élő emberekért?” Mariana anya azt válaszolta: „Igen.” A mi időnk szörnyűségeinek látása miatt Mariana anya sokkot kapott, és holtan esett össze.
Úgy látszik, az is egy különleges üzenet számunkra, ahogyan a fatimai gyerekek és Mariana anya elfogadták és átölelték a Keresztet. Az Ég nem követeli az embertől az együttműködést, hanem csak kéri a beleegyezését, hogy hajlandó-e szenvedni az isteni harag lecsendesítésére. A Kereszt misztériuma nagyon különleges kegyelem, amelyet az Örök Bölcsesség csak az Ő legjobb barátainak adományoz. Keresztes Szent János írja: „Nagyobb boldogság Szent Péter számára, hogy Jézus Krisztusért van a börtönben, mint a Tábor hegyen Vele lenni az Ő dicsőségében, és nagyobb dicsőség számára a bilincseket viselni, mit a kezeiben tartani a Paradicsom kulcsait.” 2. A pokol létezésének bizonyítéka Az első fatimai titok összetöri azt a mítoszt, a XX. század azon hazugságát, mely azt állítja, hogy a pokol nem létezik. 1917. július 13-án Miasszonyunk azt mondta a három gyermeknek, akik 10, 8 és 7 évesek voltak akkor, hogy „imádkozzatok, imádkozzatok nagyon sokat, mivel nagyon sok lélek megy a pokolba”. Akkor kitárta kezeit, és mutatott a három gyermeknek egy üreget a földben. Ez az üreg, mondta Lúcia, „olyan volt, mint egy tűztenger, amelyben emberi alakú lelkeket láttunk, férfiakat és nőket égni, kiabálni és sírni kétségbeesésükben”. A Szűzanya azt mondta a gyermekeknek: „A poklot láttátok, ahová a bűnösök mennek, akik nem bánják meg bűneiket.” Római katolikus dogma: A pokol létezik [és nem azért, hogy üres legyen, ahogy Hans Urs von Balthasar állította]. Élete folyamán Mariana anya arra kérte a mi Urunkat, hogy a zárda egyik engedetlen nővérének mentse meg a lelkét. Az Úr egyetértett azzal, hogy az ellenszegülő nővért meg kell menteni, de a világ végezetéig a Tisztítótűzben kell maradnia. Ellentételként Mariana anyának öt évig kell elszenvednie a pokol kínjait a földön. Öt éven keresztül szenvedte el az érzékek minden kínját, melyek abban a rettenetes helyben érik a lelkeket, és a még e kínoknál is sokkal nagyobb szenvedést az Isten elvesztése miatt. Nagyon világosan látszik, hogy Miasszonyunk azt kívánta a XX. század emberétől, a Hans Urs von Balthasar – aki igen nagy befolyással rendelkezett a zsinat-utáni pápákra – által hirdetett univerzális megváltás hamis „elméletével” szemben, hogy higgyék, a pokol igenis létezik és nem üres. 3. Az erkölcsök és a szokások csaknem teljes összeomlása
Mialatt Jácinta 1920-ban, Lisszabonban, a „Miasszonyunk Csodái” nevű árvaházban élt, Miasszonyunk azt mondta neki: „Azok a bűnök, melyek sok lelket visznek a pokolba, a test bűnei.” Más próféciákat is mondott a kisleánynak: „Divatok jönnek majd, melyek nagyon sérteni fogják a mi Urunkat. Azok a személyek, akik Istent szolgálják, nem szabad, hogy kövessék ezeket. Az Egyháznak nem lehetnek divatjai. A mi Uruk mindig ugyanaz”. Háromszáz évvel előtte, 1610. január 20-án Quitóban, Ecuadorban, Miasszonyunk megjelent Mariana anyának, jobb kezében pásztorbottal és balkezében az Ő Isteni Fiával úgy, hogy „mindenki tudni fogja, irgalmas és megértő vagyok. Hadd jöjjenek az emberek hozzám, mivel én Jézushoz vezetem őket”. Azt mondta Mariana anyának, hogy a XX. században „a szenvedélyek el fognak hatalmasodni, és az erkölcsök teljes romlása fog bekövetkezni, mivel a Sátán fog uralkodni majdnem teljesen a szabadkőműves szekták segítségével. Különös figyelmet fognak fordítani a gyerekekre, hogy az erkölcseik általános romlását idézzék elő. Jaj azoknak a gyerekeknek, akik majd akkor élnek”. Miasszonyunk nyíltan beszélt a szekuláris humanizmus forradalmáról, amelyről olyan sokan írták, hogy az teljesen megszállja a mi időnk világi és vallásos intézményeit.
Miasszonyunk azzal folytatta, hogy leírta azokat a visszaéléseket, melyek minden szentséget meg fognak támadni: „Jaj azon idők gyermekeinek, mivel nehezen fognak hozzájutni a keresztség és a bérmálás szentségéhez.” Figyelmeztetett, hogy az ördög kitartóan fogja megpróbálni elpusztítani a gyónás szentségét és az Oltáriszentséget is. Megsiratta a sok szentségtörést és a szentségek meggyalázását, melyek meg fognak történni. Az utolsó kenet szentségét kevéssé fogják megbecsülni, és sok ember fog meghalni anélkül, hogy megkapná. Így visszautasítják azt a segítséget, amely „az örökkévalóságba való nagy ugráshoz” szükséges.
A házasság szentségével kapcsolatban, mely Krisztus és az Ő Egyháznak egységét szimbolizálja, ezt mondta: „A szabadkőművesség, amely hatalmon lesz akkor, gonosz törvényeket fog törvénybe iktatni azzal a céllal, hogy megszüntesse ezeket a szentségeket, és hogy könnyűvé tegye mindenki számára, hogy bűnben éljen… A keresztény szellem gyorsan fog hanyatlani, kioltva a hit értékes lángját, amíg eléri azt a pontot, amelynél az erkölcsök csaknem teljes és általános megromlása következik majd be.” Ezek a figyelmeztetések hangosan visszhangzanak azoknak a fülében, akik figyelemmel kísérték a Fatimai Jelenéseket: „Az Egyház szükséghelyzetének ezen legfontosabb pillanataiban azok, akiknek beszélni kellene, hallgatnak.” Lehetetlen nem megkérdezni: Miért nem hozták nyilvánosságra 1960-ban a fatimai Harmadik Titkot az Ég Királynőjének megbízása szerint? Mért maradtak csendben a zsinati és a zsinat utáni pápák az Ég parancsával szemben? Továbbá, oly sok istenkáromlás és otromba gyalázás ellenére miért maradtak csendben azok, akik a hatalom birtokában voltak? Hol van az egészséges reakció a tradíció, a Magisterium, sőt még az alapvető józan ész ellen történő sértések miatt? Krízis az Egyházban: kioltották a Tabernákulum Fényét
Az Our Lady of Good Success Mariana anyának való legfontosabb megjelenéseinek egyike 1634-ben történt, egy évvel az anya halála előtt. Amint Mariana anya az Oltáriszentség előtt imádkozott február 2-án (a Megtisztulás és Urunk bemutatása a templomban ünnepén), látta, hogy a szentély lámpája önmagától elaludt, teljesen sötétben hagyva az oltárt.
A tabernákulum-lámpa kioltásának első jelentése:
„Azért, hogy megszabaduljanak ezen eretnekek fogságából azok – akiket a Legszentebb Fiú arra választott ki, hogy végrehajtsák a helyreállítást – akaratának, állhatatosságának, hősiességének és Istenben való hitének nagyon erősnek kell lennie. Hogy az igazak hitét és magabiztosságát próbára tegyék, olyan helyzetek lesznek, melyekben úgy látszik, hogy minden elveszett és megbénult. Ez lesz akkor a teljes helyreállítás boldog kezdete.”
A tabernákulum-lámpa kioltásának második jelentése:
A tabernákulum-lámpa kioltásának harmadik jelentése:
A tabernákulum lámpájának negyedik jelentése:
A tabernákulum-lámpa kioltásának ötödik jelentése: A bizonyosság, hogy Miasszonyunk le fogja győzni az ellenségeit
Az Our Lady of Good Success és Mariana de Jesus Torres anya történetében most úgy tűnik itt az alkalmas pillanat, hogy az angol nyelvű közönség jobban megismerje és megértse e próféciákat. Ezért, amint Fatimában is tette, az áldott Szűz imádságot és önfeláldozást kért, hogy kárpótlást adjunk a mi boldogtalan évszázadunk sok-sok gaztettéért és visszaéléséért. És Quitóban is, csakúgy, mint Fatimában, az Ég Királynője biztosított minket az ő kedvező közbelépéséről és győzelméről. A Success (a szerencse) titka Ez a hithű katolikusok sikerének a titka: meg vagyunk győződve a győzelemről, melyet Miasszonyunk megígért. Nem elég az, hogy csupán fenntartsuk a szenvedés határozott szándékát. Szükséges az, hogy legyen valamink, mely sokkal súlyosabb, ugyanakkor barátságosabb. Ez annak a meggyőződésnek a fenntartása, hogy a végén a dolgok sikeresen végződnek. Hogy méltók legyünk a sikerre, a győzelemre, amelyet Miasszonyunk megígért, szükségünk van természetfeletti meggyőződésre. Szükségünk van arra, hogy teljesen biztosak legyünk a győzelemben, melyet Miasszonyunk 1917-ben, Fatimában megígért: „A végén a Szeplőtelen Szívem győzni fog.” Szükséges, hogy teljesen meg legyünk győződve a boldog újjáépítésről. Miasszonyunk mondta Quitóban, 1634-ben: „Hogy próbára legyen téve az igaz emberek hite és megbízhatósága, lesznek olyan alkalmak, amikor minden elveszni és megbénulni látszik. Ez lesz akkor a jele a teljes újjáépítés boldog kezdetének.” Egy utolsó megfontolás: Ha a fatimai Miasszonyunk arcára tekintünk, akkor a Büntetés Asszonyát is láthatjuk. Az Ő anyai tekintete nagy könyörülettel tekint le ránk, mélységes szomorúsággal a szenvedő emberiségre, egy haldokló emberiségre. Lucia elmondta, hogy a harmadik jelenéskor kezdte el kinyilvánítani a Szűz a lelkében levő szomorúságot. Lucia megjegyezte, hogy az utolsó jelenéskor az áldott Anya arckifejezése még szomorúbb lett, mikor ezt mondta: „Ne sértsék meg tovább a mi Urunkat, mert már eddig is túl sokszor megsértették.” Ebben az arcban látjuk már a büntetés prófétáját. Miasszonyunk győzelme Az Our Lady of Good Success nemcsak anyainak látszik, de győztesnek is. Ő egyben Anya és Királynő. Az Ő tekintete biztosít minket Jézus és Mária Szeplőtelen Szívének végső győzelméről és diadaláról, a „boldog újjáépítésről”, amikor mint Király és Királynő fognak uralkodni a lelki és világi szférában. Ő nyilvánvalóan Mária birodalmának a Királynője. Meggyőz minket a nagy győzelem megtörténéséről, a büntetésről, az Ő győzelméről. Lelkesít minket, hogy bár a mi utunk nehéz, de korrekt út. Bíztat minket, hogy imádkozzunk és harcoljunk azért a meggyőződésért, hogy a győzelem, a béke megjön még a mi időnkben. Hív minket, hogy teljesítsük a prófétai szerepünket, bármilyen kicsi is az a feladat, amelyet Ő szánt nekünk a győzelem elérésében. Maga Miasszonyunk mondta, hogy ezek a több-évszázados próféciák és Mariana de Jesus Torres anya élete csak a XX. század végén lesznek ismertek. Az olvasó is érdekelt lesz abban, hogy megtudja, az Our Lady of Good Success megígérte „a vigasztalását és megőrzését azoknak a hívő lelkeknek”, akik elősegítik a XX. században az Ő tiszteletét. Az Ő és Isteni Fiának a kívánsága, hogy Ő ismert legyen ezen megnevezés alatt, mely tele van ígéretekkel: Our Lady of Good Success. Mindazok, akik menedéket találnak ez alatt a megnevezés alatt, hadd érezzék az Ő anyai jóságát, és legyen „jó szerencséjük” minden jó törekvésükben és szükségükben. Ennek a tiszteletnek az ismeretében siettessék a napot, amikor Ő ismert és tisztelt lesz mindenütt, mint az Ég és a Föld Királynője, amint azt Ő maga megjövendölte – Quitóban és Fatimában.
|
vissza