A XVI. század végén Miasszonyunk megjelent egy koncepcionista nővérnek az akkoriban a Spanyol Koronához tartozó Quito-ban, Ecuadorban „Our Lady of Good Success” (a Jószerencse Asszonya) névvel, és azt parancsolta, hogy készítsenek egy szobrot. Azért kérte ezt, hogy jót tegyen nemcsak a konventnek és az ecuadori népnek, hanem az egész Nyugatnak, sőt az egész világnak. Azért kérte ezt, mert a konvent a gyarmat azon korai napjaiban még az Ő különleges védelme nélkül állt, de azért is, mert közbe akart járni arra az időre, amikor a XX. században az Egyház és a társadalom nagy krízise bekövetkezik.
     Az Our Lady of Good Success szobor királynői megjelenésével, méltóságteljes fenségével és természetfeletti levegőjével nem szokásos szobor. A szobor csodálatos végső befejezése Mihály, Gábriel és Rafael arkangyalok műve volt az 1611-es évben. Azok az olvasók, akik követték az eseményeket a Catholic Family News-ban, már ismerik a gyönyörű történetet, míg mások megtalálhatják azt a könyvemben, melynek címe: „Our Lady of Good Success, próféciák korunk számára”.

Ez a kis könyv elbeszéli Mariana de Jesus Torres anya (1563-1635) csodálatos történetét, aki felajánlotta a szenvedéseit és az életét az Egyházban a XX. században megjelenő krízisekért, melyeket előrelátni megadatott a számára. Mariana anya koncepcionista nővér volt, aki 13 éves korában Spanyolországból az Új Világba utazott azért, hogy segítsen megalapítani Quitóban a ferences rendhez tartozó Szeplőtelen Fogantatás Királyi Zárdát. Az Ég sok különleges keggyel tüntette ki őt, ugyanis ennek a kiválasztott léleknek megadatott megismerni sok jövőbeli eseményt, különösen az Egyháznak a mi korunkbeli helyzetét.
     Ez nem az a hely, ahol elmesélhetem az ő különleges életét, a sok megpróbáltatást és szenvedést, melyen átment. Amit itt meg akarok tenni, az inkább az, hogy elmondjak néhány próféciát, melyet az Égtől kapott, s melyek a mi időnkre vonatkoznak, s melyek tökéletesen egybe csengenek azokkal a próféciákkal, melyeket Miasszonyunk Fatimában, 1917-ben közölt a látnok gyermekekkel.

Néhány prófécia, melyet az Égtől kapott

Miasszonyunk közölte Mariana anyával, hogy a mi siralmas időnkben eretnekségek fognak elszaporodni, az erkölcsök és szokások romlása csaknem teljes lesz, és a hit világossága majdnem eltűnik. Ezt a XVII. századi vallásos lelket arra kérte fel, hogy vezekeljen a sok istenkáromlásért és gyalázkodásért, hogy ezzel siettesse a diadalmas újjáépítés napjait a mi időnkben. Így, különleges módon, Mariana anya elhivatottsága összeköti őt a mai egyházi és a társadalmi krízissel, mely krízist nem lehet letagadni, és amelyet mi most magunk körül látunk.

Több mint tíz évvel ezelőtt elmentem egy zarándoklatra, hogy megnézzem az Our Lady of Good Success csodálatos szobrát, és ráakadtam Mariana anya 500 oldalas életrajzára, amelyet 100 évvel a halála után írt a ferences tartományfőnök, Manuel Souza Pereira atya, aki ugyancsak szentség hírében halt meg. A zárda archívumában található dokumentumok alapján írta meg a történetet, azon önéletrajz alapján, melyet maga Mariana anya írt le Quito 10. püspökének, főtisztelendő Pedro de Oviedo jóváhagyásával. Művéhez ugyancsak felhasználta a ferences tartományfőnök, Louis Catena atyának Mariana anyáról, az anya 1635-ben bekövetkezett halála után röviddel megírt életrajzát.
     Lefordítottam Pereira atya munkáját angolra. Ahogy előrehaladtam a munkával, ámulatba ejtett, ahogy Miasszonyunk egy 300-éves, egyházilag jóváhagyott jelenésében a mi saját időnk problémáiról beszélt. Abszolút nem szokásos, hogy egy spanyol hívőnek az 1600-as években bármilyen elképzelése legyen arról, ami a mi évszázadunkban előfordulhat. Azonban itt ez történt: Miasszonyunk elmondta Mariana anyának, hogy a szentségekkel rosszul fognak bánni és félreteszik, a hivatások el fognak veszni a katolikus iskolákban, valamint a monostorokban történő szegényes jellemalakítás és nevelés miatt, s ez az erkölcstelenség el fogja árasztani az utcákat, mint egy szennyes óceán úgy, hogy „úgyszólván nem lesznek szűzi lelkek”.

Ezen túl azonban van még egy csodálatos dolog e próféciákban; és ez a fatimai üzenetekhez való alapvető kapcsolat. Miasszonyunk azt mondta Marina anyának, hogy az ő neve csak a XX. század vége felé lesz ismert. A fatimai Harmadik Titkot 1960-ban kellett volna nyilvánosságra hozni. Titokzatos okból ez nem történt meg. 1960-ban XXIII. János pápa ezt az érthetetlen kijelentést tette, direkt ellentmondásban az Istenanya parancsával: „Ez a dolog nem a mi időnkre vonatkozik”. A három pápa, akik utána következtek, inkább az ő példáját követték, mint az Égi Királynő parancsát.

A quitói Miasszonyunk üzenete ismételten figyelmeztet az Egyház és a világi és a szerzetes papság teljes krízisére. Ez lehet a fatimai 1917-es üzenet harmadik része is, melyet máig nem hoztak nyilvánosságra: Hittagadás a klérusban, a hit világának általános kiölése, összeesküvés az Egyház ellen, a Sátán uralma. Az én szememben Fatima és Quito, amint azt Atila Sinke Guimaraes könyvem előszavában írta, „Ugyanazon gótikus boltív két oldala; ezek a világ Királynőjének a katolikusok számára adott üzenetei, amelyek a mi mostani időnkben összetalálkoznak.”

A Fatimával való párhuzamosság három pontban foglalható össze:

1. A vezeklő áldozat szükségessége: a Kereszt szeretete

Lassan elérjük a XX. század végét, és a század embere megragadott minden élvezetet, és elfogadta a 60-as évek forradalmának életelvét. Világos, hogy Fatima és Quito arról az emberről beszél, aki híjával van a vezeklő áldozatnak és a Kereszt szeretetének.

Legelső megjelenésekor, 1917 májusában Fatimai Miasszonyunk megkérdezte a gyerekeket: „Fel akarjátok-e ajánlani magatokat az Istennek, elviseltek-e minden szenvedést, melyet kiválaszt és elküld, mint az olyan bűnökért való elégtételt, melyekkel megsértették Őt, és ami egyúttal könyörgés a bűnösök megtéréséért?”
     A Szűz ezt azért kérte, hogy az emberek együttműködhessenek az isteni tervvel. A gyerekek ezt megígérték. „Igen, megtesszük.” – „Akkor sokat fogtok szenvedni, de Isten kegyelme lesz a ti vigasztalásotok” – mondta nekik. Hasonlóképpen történt Quitóban, ahol Miasszonyunk Mariana anya együttműködését kérte az Ő nagy küldetésében, mely összekapcsolódik a mi időnkkel.

1582-ben Mariana anya az Oltáriszentség előtt imádkozott, amikor megadatott neki, hogy lássa mindazt az eretnekséget, istenkáromlást és erkölcstelenséget, amely a XX. században büntetésként fogja elárasztani a világot. Miasszonyunk megkérdezte az anyát: „Leányom, felajánlod magadat a majd akkor élő emberekért?” Mariana anya azt válaszolta: „Igen.” A mi időnk szörnyűségeinek látása miatt Mariana anya sokkot kapott, és holtan esett össze.
     Történelmileg dokumentált bizonyíték van arra, hogy ez a szentéletű hívő valóban meghalt 1582-ben, de két nappal később feltámadt. Az isteni ítélőszék előtt fel lett ajánlva neki, hogy vagy maradhat a mennyben, vagy visszatér szenvedni a földre. Követve Miasszonyunk példáját, aki a születő Egyház első nehéz éveiben lemondott az égi dicsőségről, hogy megvédje gyermekeit, Mariana anya a földi életbe való visszatérést választotta, mégpedig a mi időnk nagy bűneinek a levezeklésére.

Úgy látszik, az is egy különleges üzenet számunkra, ahogyan a fatimai gyerekek és Mariana anya elfogadták és átölelték a Keresztet. Az Ég nem követeli az embertől az együttműködést, hanem csak kéri a beleegyezését, hogy hajlandó-e szenvedni az isteni harag lecsendesítésére. A Kereszt misztériuma nagyon különleges kegyelem, amelyet az Örök Bölcsesség csak az Ő legjobb barátainak adományoz. Keresztes Szent János írja: „Nagyobb boldogság Szent Péter számára, hogy Jézus Krisztusért van a börtönben, mint a Tábor hegyen Vele lenni az Ő dicsőségében, és nagyobb dicsőség számára a bilincseket viselni, mit a kezeiben tartani a Paradicsom kulcsait.”
     Az Örök Bölcsesség mondja nekünk, hogy a bolondok száma végtelen. „Ez azért van” mondja Monforti Szent Lajos, „Mivel azoknak a száma, akik nem ismerik a Kereszt értékét, végtelen, és mégis viselniük kell azt ennek dacára. Meg kellene borzonganod a boldogságtól – mondja – mivel a Kereszt, amelyet viselsz, egy olyan drága ajándék, amely felébresztené a szentek irigységét, ha azok tudnának irigykedni.” (Az Örök Bölcsesség szeretete, 97. oldal).

2. A pokol létezésének bizonyítéka

Az első fatimai titok összetöri azt a mítoszt, a XX. század azon hazugságát, mely azt állítja, hogy a pokol nem létezik. 1917. július 13-án Miasszonyunk azt mondta a három gyermeknek, akik 10, 8 és 7 évesek voltak akkor, hogy „imádkozzatok, imádkozzatok nagyon sokat, mivel nagyon sok lélek megy a pokolba”. Akkor kitárta kezeit, és mutatott a három gyermeknek egy üreget a földben. Ez az üreg, mondta Lúcia, „olyan volt, mint egy tűztenger, amelyben emberi alakú lelkeket láttunk, férfiakat és nőket égni, kiabálni és sírni kétségbeesésükben”. A Szűzanya azt mondta a gyermekeknek: „A poklot láttátok, ahová a bűnösök mennek, akik nem bánják meg bűneiket.” Római katolikus dogma: A pokol létezik [és nem azért, hogy üres legyen, ahogy Hans Urs von Balthasar állította].

Élete folyamán Mariana anya arra kérte a mi Urunkat, hogy a zárda egyik engedetlen nővérének mentse meg a lelkét. Az Úr egyetértett azzal, hogy az ellenszegülő nővért meg kell menteni, de a világ végezetéig a Tisztítótűzben kell maradnia. Ellentételként Mariana anyának öt évig kell elszenvednie a pokol kínjait a földön. Öt éven keresztül szenvedte el az érzékek minden kínját, melyek abban a rettenetes helyben érik a lelkeket, és a még e kínoknál is sokkal nagyobb szenvedést az Isten elvesztése miatt.

Nagyon világosan látszik, hogy Miasszonyunk azt kívánta a XX. század emberétől, a Hans Urs von Balthasar – aki igen nagy befolyással rendelkezett a zsinat-utáni pápákra – által hirdetett univerzális megváltás hamis „elméletével” szemben, hogy higgyék, a pokol igenis létezik és nem üres.

3. Az erkölcsök és a szokások csaknem teljes összeomlása

Mialatt Jácinta 1920-ban, Lisszabonban, a „Miasszonyunk Csodái” nevű árvaházban élt, Miasszonyunk azt mondta neki: „Azok a bűnök, melyek sok lelket visznek a pokolba, a test bűnei.” Más próféciákat is mondott a kisleánynak: „Divatok jönnek majd, melyek nagyon sérteni fogják a mi Urunkat. Azok a személyek, akik Istent szolgálják, nem szabad, hogy kövessék ezeket. Az Egyháznak nem lehetnek divatjai. A mi Uruk mindig ugyanaz”.
     Miasszonyunk azt mondta, hogy a tisztátalanság bűnei olyan nagyok lesznek, hogy alig lesznek szűzi lelkek. Miasszonyunk azt mondta, hogy sok házasság nem jó, hogy a mi Urunknak ezek nem tetszenek, és nem az Istentől valóak. Végezetül, Jácinta folyamatosan ismételte Luciának és Godinho anyának, hogy „imádkozzunk sokat a papokért és a hívőkért. A papoknak tisztáknak kell lenniük, nagyon tisztáknak!”

Háromszáz évvel előtte, 1610. január 20-án Quitóban, Ecuadorban, Miasszonyunk megjelent Mariana anyának, jobb kezében pásztorbottal és balkezében az Ő Isteni Fiával úgy, hogy „mindenki tudni fogja, irgalmas és megértő vagyok. Hadd jöjjenek az emberek hozzám, mivel én Jézushoz vezetem őket”. Azt mondta Mariana anyának, hogy a XX. században „a szenvedélyek el fognak hatalmasodni, és az erkölcsök teljes romlása fog bekövetkezni, mivel a Sátán fog uralkodni majdnem teljesen a szabadkőműves szekták segítségével. Különös figyelmet fognak fordítani a gyerekekre, hogy az erkölcseik általános romlását idézzék elő. Jaj azoknak a gyerekeknek, akik majd akkor élnek”. Miasszonyunk nyíltan beszélt a szekuláris humanizmus forradalmáról, amelyről olyan sokan írták, hogy az teljesen megszállja a mi időnk világi és vallásos intézményeit.

Miasszonyunk azzal folytatta, hogy leírta azokat a visszaéléseket, melyek minden szentséget meg fognak támadni: „Jaj azon idők gyermekeinek, mivel nehezen fognak hozzájutni a keresztség és a bérmálás szentségéhez.” Figyelmeztetett, hogy az ördög kitartóan fogja megpróbálni elpusztítani a gyónás szentségét és az Oltáriszentséget is. Megsiratta a sok szentségtörést és a szentségek meggyalázását, melyek meg fognak történni. Az utolsó kenet szentségét kevéssé fogják megbecsülni, és sok ember fog meghalni anélkül, hogy megkapná. Így visszautasítják azt a segítséget, amely „az örökkévalóságba való nagy ugráshoz” szükséges.
     A papszentelés szentségét nevetségessé teszik, elnyomják és megvetik. A démon szüntelenül azon dolgozik, hogy megrontsa a papságot, és hogy sokan kövessék őt közülük. És ezek „a megrontott papok, amelyek megbotránkoztatják a keresztény népet, ösztönözni fogják a rossz keresztények és a római katolikus Egyház ellenségeinek gyűlöletét, hogy megtámadjanak minden papot. A Sátán ezen látszólagos győzelme nagyon nagy fájdalmat fog okozni az Egyház jó pásztorainak”.

A házasság szentségével kapcsolatban, mely Krisztus és az Ő Egyháznak egységét szimbolizálja, ezt mondta: „A szabadkőművesség, amely hatalmon lesz akkor, gonosz törvényeket fog törvénybe iktatni azzal a céllal, hogy megszüntesse ezeket a szentségeket, és hogy könnyűvé tegye mindenki számára, hogy bűnben éljen… A keresztény szellem gyorsan fog hanyatlani, kioltva a hit értékes lángját, amíg eléri azt a pontot, amelynél az erkölcsök csaknem teljes és általános megromlása következik majd be.”
     „Azokban a boldogtalan időkben féktelen fényűzés terjed el, mely rabságba ejt számtalan könnyelmű lelket, melyek el fognak veszni. Az ártatlanságot többé már alig lehet megtalálni a gyerekekben, és szerénységet a nőknél. Az Egyház súlyos helyzetének ebben a legfontosabb pillanatában azok, akiknek beszélni kellene, hallgatni fognak.”

Ezek a figyelmeztetések hangosan visszhangzanak azoknak a fülében, akik figyelemmel kísérték a Fatimai Jelenéseket: „Az Egyház szükséghelyzetének ezen legfontosabb pillanataiban azok, akiknek beszélni kellene, hallgatnak.” Lehetetlen nem megkérdezni: Miért nem hozták nyilvánosságra 1960-ban a fatimai Harmadik Titkot az Ég Királynőjének megbízása szerint? Mért maradtak csendben a zsinati és a zsinat utáni pápák az Ég parancsával szemben? Továbbá, oly sok istenkáromlás és otromba gyalázás ellenére miért maradtak csendben azok, akik a hatalom birtokában voltak? Hol van az egészséges reakció a tradíció, a Magisterium, sőt még az alapvető józan ész ellen történő sértések miatt?

Krízis az Egyházban: kioltották a Tabernákulum Fényét

Az Our Lady of Good Success Mariana anyának való legfontosabb megjelenéseinek egyike 1634-ben történt, egy évvel az anya halála előtt. Amint Mariana anya az Oltáriszentség előtt imádkozott február 2-án (a Megtisztulás és Urunk bemutatása a templomban ünnepén), látta, hogy a szentély lámpája önmagától elaludt, teljesen sötétben hagyva az oltárt.
     Miasszonyunk ekkor elmagyarázta a tabernákulum lámpájának öt jelentését, amelyet az anya szeme láttára Ő oltott ki.

A tabernákulum-lámpa kioltásának első jelentése:
„A XIX. század végén és a XX. század elején különböző eretnekségeket fognak terjeszteni ebben az országban. … Amint ezek az eretnekségek elterjednek és uralkodóvá válnak, a hit drága fényét kioltja a lelkekben az erkölcsök majdnem teljes megromlása. Ezen időszak alatt nagy fizikai és erkölcsi csapások lesznek a társadalomban és a magánéletben.”
     Ámbár lesznek olyan lelkek, a Szűzanya ígérete szerint, akik hívők maradnak, és megőrzik a hit és az erények kincsesházát; de ezeknek el kell viselniük egy kegyetlen, elmondhatatlan és hosszantartó mártíromságot.

„Azért, hogy megszabaduljanak ezen eretnekek fogságából azok – akiket a Legszentebb Fiú arra választott ki, hogy végrehajtsák a helyreállítást – akaratának, állhatatosságának, hősiességének és Istenben való hitének nagyon erősnek kell lennie. Hogy az igazak hitét és magabiztosságát próbára tegyék, olyan helyzetek lesznek, melyekben úgy látszik, hogy minden elveszett és megbénult. Ez lesz akkor a teljes helyreállítás boldog kezdete.”
     Ezek a kiválasztott lelkek, akik helyreállítják az Egyház igazhitűségét, nagyon hasonlóak lesznek az utolsó idők apostolaihoz, ahogy ezt előre megmondta Monforti Szent Grignon.

A tabernákulum-lámpa kioltásának második jelentése:
szimbolizálja úgy a világi, mint a szerzetes papság krízisét. Sok hivatás el fog veszni, igazságtalanság és egyenetlenség tör be a konventekbe és a monostorokba a »hamis emberszeretet és a haraggal töltött lelkek« megjelenésével.” – „A világi papság – mondta a Szűz – sok kívánnivalót hagy maga után, mivel a papok gondatlanok lesznek a kötelességük teljesítésében. Az isteni irányítás hiányában letévednek az útról, melyet az Isten jelölt ki a papi szolgálatra, és az egészséghez és a gazdagsághoz tapadnak, melyet helytelenül igyekeznek megszerezni.”
     „Hogy fog szenvedni az Egyház ezen sötét éjszakák alatt! … Hogy Főpap és atya hiányában vezetni tudják-e a hívőket atyai szeretettel, kedvességgel, erővel, bölcsességgel és körültekintéssel, sok pap veszti el lelkierejét, kitéve a lelkét nagy veszélynek.”

A tabernákulum-lámpa kioltásának harmadik jelentése:
A tisztátalanság keresztülhatol az atmoszférán, és alig lesznek szűzi lelkek a világban. – Ez ugyanaz a figyelmeztetés, mint amelyet a Fatimai Miasszonyunk adott Jácintának.

A tabernákulum lámpájának negyedik jelentése:
„Szabadkőműves szekták, melyek minden társadalmi osztályba beszivárogtak, lassan bevezetik majd a tanításukat a házi környezetbe azért, hogy elrontsák a gyerekeket” – figyelmeztetett a Szent Szűz. Ez a szabadkőművesség szekuláris humanizmusának és a kommunizmus eltévelyedéseinek az inváziója lesz. Azonban Miasszonyunk megígérte, hogy lesznek „vallásos közösségek és személyek, akik bátran és önzetlen buzgósággal fognak dolgozni a lelkek megváltásáért. Ezek ellen az istentelenek kegyetlen háborúkat fognak viselni”.

A tabernákulum-lámpa kioltásának ötödik jelentése:
„Az ötödik ok, hogy a lámpát kioltottam, a hanyagságnak és azoknak a közömbösségének köszönhető, akik birtokában vannak a nagy jólétnek, akik érdektelenül állva figyelik az Egyházat, amint elnyomják, üldözik az erényt és nézik a démon győzelmét, anélkül, hogy istenfélően használnák a vagyonukat a gonosz legyőzésére és a hit helyreállítására.”
     Az Ég Királynője azt is megjegyezte, hogy a tabernákulum lámpájának eloltása azon emberek közömbösségének is köszönhető, akik megengedik Isten nevének fokozatos kiirtását, és akik ragaszkodnak az ördögi szellemhez, szabadon kiszolgáltatva magukat a bűnöknek és a szenvedélyeknek.

A bizonyosság, hogy Miasszonyunk le fogja győzni az ellenségeit

Az Our Lady of Good Success és Mariana de Jesus Torres anya történetében most úgy tűnik itt az alkalmas pillanat, hogy az angol nyelvű közönség jobban megismerje és megértse e próféciákat. Ezért, amint Fatimában is tette, az áldott Szűz imádságot és önfeláldozást kért, hogy kárpótlást adjunk a mi boldogtalan évszázadunk sok-sok gaztettéért és visszaéléséért. És Quitóban is, csakúgy, mint Fatimában, az Ég Királynője biztosított minket az ő kedvező közbelépéséről és győzelméről.
     Mert az Our Lady of Good Success üzenete, ahogy Miasszonyunk Fatimai Üzenete is, a nagy remény üzenete. Megígérte a bizalommal teli bátor lelkek csapatát, akik segítenek majd megvalósítani a boldog újjáépítést. Megígérte a közbeavatkozását a kellő pillanatban, amikor az ördög már teljes győztesnek látszik, és amikor a hatalom a legjobban visszaél az erejével. Ez fogja jelezni, amint Ő mondta, „az én órám eljövetelét, amikor csodálatos módon, trónjáról letaszítom a gőgös és átkozott Sátánt, lábaim alá taposom, és lebilincselem őt a pokol mélyében”.
     Ezek a szavak tökéletesen összecsengenek a remény üzenetével, melyet Miasszonyunk közölt a három gyermekkel Fatimában, 1917-ben: „A végén az én Szeplőtelen Szívem győzni fog.”

A Success (a szerencse) titka

Ez a hithű katolikusok sikerének a titka: meg vagyunk győződve a győzelemről, melyet Miasszonyunk megígért. Nem elég az, hogy csupán fenntartsuk a szenvedés határozott szándékát. Szükséges az, hogy legyen valamink, mely sokkal súlyosabb, ugyanakkor barátságosabb. Ez annak a meggyőződésnek a fenntartása, hogy a végén a dolgok sikeresen végződnek.

Hogy méltók legyünk a sikerre, a győzelemre, amelyet Miasszonyunk megígért, szükségünk van természetfeletti meggyőződésre. Szükségünk van arra, hogy teljesen biztosak legyünk a győzelemben, melyet Miasszonyunk 1917-ben, Fatimában megígért: „A végén a Szeplőtelen Szívem győzni fog.” Szükséges, hogy teljesen meg legyünk győződve a boldog újjáépítésről. Miasszonyunk mondta Quitóban, 1634-ben: „Hogy próbára legyen téve az igaz emberek hite és megbízhatósága, lesznek olyan alkalmak, amikor minden elveszni és megbénulni látszik. Ez lesz akkor a jele a teljes újjáépítés boldog kezdetének.”

Egy utolsó megfontolás: Ha a fatimai Miasszonyunk arcára tekintünk, akkor a Büntetés Asszonyát is láthatjuk. Az Ő anyai tekintete nagy könyörülettel tekint le ránk, mélységes szomorúsággal a szenvedő emberiségre, egy haldokló emberiségre. Lucia elmondta, hogy a harmadik jelenéskor kezdte el kinyilvánítani a Szűz a lelkében levő szomorúságot. Lucia megjegyezte, hogy az utolsó jelenéskor az áldott Anya arckifejezése még szomorúbb lett, mikor ezt mondta: „Ne sértsék meg tovább a mi Urunkat, mert már eddig is túl sokszor megsértették.” Ebben az arcban látjuk már a büntetés prófétáját.

Miasszonyunk győzelme

Az Our Lady of Good Success nemcsak anyainak látszik, de győztesnek is. Ő egyben Anya és Királynő. Az Ő tekintete biztosít minket Jézus és Mária Szeplőtelen Szívének végső győzelméről és diadaláról, a „boldog újjáépítésről”, amikor mint Király és Királynő fognak uralkodni a lelki és világi szférában. Ő nyilvánvalóan Mária birodalmának a Királynője. Meggyőz minket a nagy győzelem megtörténéséről, a büntetésről, az Ő győzelméről. Lelkesít minket, hogy bár a mi utunk nehéz, de korrekt út. Bíztat minket, hogy imádkozzunk és harcoljunk azért a meggyőződésért, hogy a győzelem, a béke megjön még a mi időnkben. Hív minket, hogy teljesítsük a prófétai szerepünket, bármilyen kicsi is az a feladat, amelyet Ő szánt nekünk a győzelem elérésében.

Maga Miasszonyunk mondta, hogy ezek a több-évszázados próféciák és Mariana de Jesus Torres anya élete csak a XX. század végén lesznek ismertek. Az olvasó is érdekelt lesz abban, hogy megtudja, az Our Lady of Good Success megígérte „a vigasztalását és megőrzését azoknak a hívő lelkeknek”, akik elősegítik a XX. században az Ő tiszteletét. Az Ő és Isteni Fiának a kívánsága, hogy Ő ismert legyen ezen megnevezés alatt, mely tele van ígéretekkel: Our Lady of Good Success. Mindazok, akik menedéket találnak ez alatt a megnevezés alatt, hadd érezzék az Ő anyai jóságát, és legyen „jó szerencséjük” minden jó törekvésükben és szükségükben. Ennek a tiszteletnek az ismeretében siettessék a napot, amikor Ő ismert és tisztelt lesz mindenütt, mint az Ég és a Föld Királynője, amint azt Ő maga megjövendölte – Quitóban és Fatimában.

Feltéve: 2012. november 20.