„Lázadó és egyenetlenséget szító”
Richard Williamson püspök 2012. szeptember 15-i Eleisón-kommentárja

János Evangéliumának hetedik szakasza különleges leckét ad nekünk: Megtudjuk belőle, hogy ki az igazi és ki a látszólag lázadó a felsőbbség ellen? Ki osztja meg csak látszólag Isten népét és ki valóban? A dolgok nem mindig olyanok, amilyennek elsőre látszanak. Jól tesszük tehát, ha megszívleljük a következő utasítást: „Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek!” (Jn 7,24)

Ez az evangéliumi szakasz Urunk földi életének utolsó idejéről számol be. A zsidók az életére törnek (1. vers), Urunk ennek ellenére tovább halad Jeruzsálem felé, ahol a templomban tanít (14. vers). A néptömeg már ekkor sem egységes (12. vers), hiszen tanítása miatt egy részük felismeri benne a prófétát (lásd: MTörv 18,15-19), más részük viszont arra hivatkozva, hogy Galileából származik, megtagadja tőle ezt az elismerést (41-42. vers). Ezért a nép soraiban már ekkor szakadás és viszály uralkodik.
     Egy ilyen egyenetlenség magában véve kifogásolható, és ezért felmerül a kérdés: Ki a hibás ebben? Bizonyára nem a mi Urunk, aki csak mennyei Atyjának a tanítását adja tovább (16-17. vers). De biztosan nem a népnek azon része sem, mely ezt az isteni tanítást elfogadja. Az egyenetlenség miatti felelősség egyértelműen a templom vezetőinél és a nép azon részénél található, mely visszautasította az igazságot.

Az 1970-es, 1980-as években Lefebvre érsek hasonló módon osztotta meg a katolikusokat a katolikus tradíciónak általa folytatott tanítása és gyakorlása által. Mégis, hol az a katolikus, aki ma magát tradicionalistának nevezi, aki e szakadásért az érseket tartja felelősnek? Az egyházszakadásért a felelősséget biztosan nem az érseknél, se nem azoknál kell keresni, akik őt követték.
     A felelősség oroszlán-része az egyházi vezetőknél volt, akik az igaz vallást elferdítették – pontosan úgy, ahogy Urunk idejében a templom vezetői. Az érsek az egyházi vezetőket újra és újra nyomatékosan arra kérte, hogy „igazságosságban ítélkezzenek”, mikor a fő problémával állította őket szembe, vagyis a modern világgal elkövetett zsinati házasságtörésükkel. A mai napig elutasítják az ezzel való szembenézést. Újra és újra ez az egyetlen válaszuk: „Engedelmesség!” „Egység!” Az érveknek ez a teljes hiánya az igazság alapvető kérdéseinek tekintetében nem arra utal-e, hogy valójában az egyházi vezetők az igazi lázadók és egyenetlenséget szítók az Egyházban?

Maga az egyenetlenség nem jó dolog, és mégis, Urunk és Lefebvre érsek is pontosan tudták, hogy tanításukat széthúzás fogja követni. Akkor miért tanítottak egyáltalán tovább? Mert a lelkek szakadással (lásd Luk 12,51-53) megmenekíthetők, de igazság nélkül soha. Ha a vallási vezetők a népet tévútra vezetik – és az ördög különösen keményen megdolgozza őket, mert tudja, hogy hatalmuk van arra, hogy sok lelket vezessenek tévútra –, akkor hirdetni kell az igazságot, mely az embereket megint a mennybe vezető útra vissza tudja terelni, még akkor is, ha ez szakadáshoz vezet. Ennyiben tehát az igazság felette áll a tekintélynek és az egységnek.

Hol van most, 2012-ben az igazság? 1) Az a kijelentés, hogy a II. Vatikáni Zsinat katasztrófát jelent az Egyház számára, igaz vagy hamis? 2) Az egyházi vezetők, akik III. Assisit és II. János Pál pápa „boldoggá-avatását” ajándékozták nekünk, még mindig ragaszkodnak a II. Vatikáni Zsinathoz – igaz vagy hamis ez az állítás? 3) Ha tehát a Szent X. Pius Papi Közösség egy ilyen római vezetés alá helyezi magát, ezek egész erejüket és a közösség felett a közösségtől magától kapott hatalmukat arra fogják használni, hogy a Papi Közösségnek a II. Vatikáni Zsinattal szembeni ellenállását megtörjék – igaz ez az állítás vagy hamis? 4) Ezáltal a közösség komolyan veszélyezteti, hogy az eddig még meglevő akaratát, hogy a római befolyásnak és hatalomnak ellenálljon, lassan, de biztosan elveszíti – igaz ez az állítás vagy nem?
     Ahogy a rómaiak mondják: „Róma ráér.”

Ha tehát mi „nem látszatra ítélünk, hanem igazságosan ítélünk”, ki szerintünk az, aki a Pius Közösséget ténylegesen „megosztja”? És kik az igazi „lázadók a vezetők ellen”? Azok, akik helytelenítik a katolikus igazságnak a zsinati tévedésekkel való összekeveredésének rizikóját, vagy sokkal inkább azok, akik ezt az összekeveredést elősegítik?

Kyrie eleison

A kommentárral kapcsolatban lásd a honlap következő cikkét:
     A rendházba idézték Williamson püspököt


Feltéve: 2012. szeptember 21.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA