Időhiány miatt sajnos nem tudtam megkérdezni tőle, hogy ezt hogyan tegyem. G. atya rögtön megértette a problémámat: míg a pokolról viszonylag sokat tudunk, és azt nagyon is jól el tudjuk képzelni, addig a mennyországról szinte semmilyen elképzelésünk sincs.
Egyrészt sok szentnek, misztikusnak voltak pokolbeli látomásai, amiket le is írtak, például Nagy Szent Teréz, a fatimai gyermekek stb. stb., másrészt ez a világ egyre jobban hasonlít a pokolhoz, ami ugye nem más, mint az Isten nélkül való élet. Ezért minél jobban tért nyer a Sátán a földi életben, annál könnyebb elképzelnünk, milyen is lehet az ő tökéletes birodalma.
Viszont a mennyről még a szenteknek sem voltak információi. A közismert történet szerint, mikor Szent Ágoston a mennyet próbálta elképzelni, megjelent neki Szent Jeromos, és azt mondta, hogy ne erőlködjön, mert ez úgy sem fog neki sikerülni. Savio Szent Domonkos megjelent Bosco Szent Jánosnak, de ő sem tudott felvilágosítást adni neki. Teresio Bosco „Domonkos” című könyvében így írja le Don Bosco 1876. december 6-i (tehát Domonkos halála után 20 évvel) éjjeli álmát, amit maga mesélt el lelki fiainak: „Úgy tűnt, hogy egy kis dombocskán állok egy végtelenül hatalmas síkságnak a szélén. .. Kimondhatatlanul gyönyörű kerteket is láttam… Mintha valamilyen mennyei zenekar százezer hangszere szólna. És egy végtelen kórus ezt énekelte: »Áldás és dicsőség Istennek, a mindenható Atyának, a világ Teremtőjének...« Miközben erre az isteni zenére figyeltem, fiúk megszámlálhatatlan tömegére lettem figyelmes. .. A Savio Domonkos vezette hatalmas menet hozzám közeledett. .. Domonkos olyan közel lépett hozzám, hogy ha kinyújtom a kezemet, biztosan elérem őt. Milyen gyönyörű volt! Vakítóan fehér tunikája egészen a földig ért. … Erőt vettem magamon és megkérdeztem: »Hol vagyunk?« – »A boldogság helyén.« – »Ez tehát a mennyország?« – »Nem – nevette el magát Domonkos. – Itt még nem élvezik az örök javakat. Ez csak a természetes örömöknek a helye, Isten hatalmával meghatványozva.« – »És ti mit élveztek a mennyországban?« – »Azt nem lehet elmondani! Azt nem tudhatja meg senki, amíg a túlvilágon nem egyesül Istennel. Istent élvezzük. Ennyi az egész.«”
G. atya mondta többször, hogy hogyan beszéljen fiatal hittanosainak az Atyáról, a jóságos Istenről, amikor azok többségének fogalma sincs, mi az az apa, milyen egy jó apa. Korunkban még a szerencséseknek, az ép családban felnövekedetteknek – időseknek, fiataloknak – sincs igazán tiszta elképzelésük egy valódi jó Atyáról, egy jó „helyről” pedig még kevésbé. A ma élőknek csak a halál kultúrájáról lehet elképzelése, hallva és látva mindazt, ami körülöttünk történik. Erről, vagyis a Sátán uralmának rohamos terjeszkedéséről következik most néhány jelentés:
Obama: „A döntés történelmi lépés előre”
(forrás: www.katholisches.info – 2013. június 26.)
Az USA korszakos fordulópont előtt áll. Ahogy Barack Obama amerikai elnök második hivatali idejének kezdetén mondott beszédében követelte, az ország Legfelsőbb Bírósága engedélyezte az azonos neműek közötti „házasságot”. Ezt indirekt módon tette, azáltal, hogy az 1996-os Defence Marrieage Act (DOMA) törvényt elvetette, melyet annak idején a republikánus parlamenti többség számos demokratikus szavazattal a házasság és a család védelmében és a homo-„házasság” legalizálása ellen hozott. Az akkor hozott szövetségi törvény a házasságot, mint egy férfi és egy nő közötti kapcsolatot definiálta.
Obama az internet közösségi portálján a mostani döntést így dicsőítette: „A döntés történelmi lépés előre az egyenlőség felé.”
A bírák öt igennel négy ellenszavazat mellett döntöttek úgy, hogy a DOMA ellenkezik az alkotmánnyal. A döntő tényezőt Anthony Kennedy bíró igen szavazata jelentette, aki az Obama által kinevezett négy bíró mellé állt.
Hogy a protestáns közösségek milyen messze távolodtak a keresztény örökségtől, jól mutatja a mostani reakciójuk. Nyolc protestáns templomban zúgtak a harangok „az öröm jeleként”, amivel a bíróság döntését ünnepelték. Közéjük tartozott az amerikai anglikánok temploma is. De „öröm-harangozás” szólt a Lafayette Square téri St. John Episcopal, az úgynevezett „elnöki templom” tornyából is.
A National Cathedral (nemzeti székesegyház) lelkésze, Rev. Gary Hall már bejelentette, hogy hamarosan „megáldó-szolgálatot” tart a „homo-családok” részére.
Hollandia legalizálta a halálos beteg bébik megölését
(forrás: www.kath.net – 2013. június 24.)
A halálos betegséggel született csecsemők haláltusáját meg szabad gyorsítani Hollandiában. Mostantól kezdve az orvosoknak legálisan megengedett, hogy a várhatóan rövid életű újszülötteknél ne csak a kezelést állítsák le, hanem a halál beálltát orvosságokkal aktívan siettessék. Erről a „Deutsche Ärzteblatt” 2013. június 12-én számolt be.
Az újság szerint ezt a módszert az orvosok Hollandiában már évek óta gyakorolják. Mindössze egy külön erre a célra alapított bizottságnak kell jelenteniük az eseteket. Mostantól kezdve ezt a gyakorlatot törvény is szentesíti.
Az angol cserkész-fogadalomban Isten nevét az „én” helyettesíti
(forrás: www.katholisches.info – 2013. június 22.)
Az angol cserkészlányok ünnepélyes fogadalmából, melyet felvételükkor nyilvánosan le kell tenniük, törölték Isten nevét. A döntés vitát váltott ki, hiszen a fogadalom szövegét az alapító, Robert Baden-Powell fogalmazta meg még 1907-ben, illetve a lányok részére 1909-ben.
A fogadalom eredeti szövege így hangzik: „Fogadom becsületem és legjobb erőm szerint: hogy az Istennel és a királlyal (vagy Istennek és hazámmal) szembeni kötelességem teljesítésével, és minden ember segítésével teljesítem a cserkésztörvényt.”
Bár a cserkészség különböző kulturális, politikai és vallási környezetben elterjedt, az Istenre való hivatkozás, mely minden más előtt az első helyet foglalta el, eddig mindenütt érvényben volt.
Most pont abban az országban, ahonnan ez az egész mozgalom elindult, a cserkészlányoknak a jövőben már csak azt kell megígérniük: „Hogy magammal szemben becsületes legyek, és meggyőződésemet erősítsem, szolgálok a királynőnek és társadalmamnak, segítek más embereknek és betartom a cserkésztörvényt.”
A fiúk hamarosan követik majd a lányok példáját, hiszen Gill Slocombe, akit Chief Guide neveznek, a 2011 óta hivatalban levő elöljáró ezt nyilatkozta a döntéshez: „A mi mozgalmunk mindig olyan környezet volt, amelyben minden lány saját meggyőződését és saját etikai nézetét erősíthette, akár egy formálisan definiált valláson belül, akár ilyenen kívül. Egyesek a fogadalom szövegét kétértelműnek találták, ami néhány lányt elbátortalanított attól, hogy csatlakozzon hozzánk.”
A döntést az ateista és agnosztikus közösségek hangos tetszéssel fogadták. Az angol anglikán egyház a változtatás ellen emelt szót, de véleményét nem vették figyelembe.
A döntés abba az általános tendenciába sorolható, hogy Nagy-Britanniában az ország keresztény gyökereit egy militáns laicizmus nevében eltöröljék. Ez a folyamat azért lehetséges, mert a keresztények közömbösen átadták az irányítást a radikális kisebbségnek. A cserkész-fogadalom új szövege egyértelmű üzenetet tartalmaz: Az Istenre való hivatkozást a „saját magam iránti becsületességgel” kell helyettesíteni.
Ez utóbbi hír korunk egyik jellegzetességét mutatja, olyan jelenséget, szándékot, melyet a II. Vatikáni Zsinat hivatalosan hozott be a katolikus egyház életébe, és annak fő lelkipásztori céljává, megfontolásává tette. Az új pápa [?] szintén nem beszél másról csak erről a célról, amit így lehet összefoglalni: Semmit ne kívánjunk az emberektől, Jézus sem kívánt senkitől semmit, mert úgy szerette az embereket, amilyenek. Őt sem érdekelte, hát minket se érdekeljen, hogy bűnösök-e vagy sem, hogy ellenszegülnek-e Istennek vagy sem, mert akkor – különösen a fiatalok – nem jönnek templomba, nem csatlakoznak hozzánk.
Minden bizonnyal ez a mai klérus, a világ legfeltűnőbb sajátossága: egyszerűen fogalmuk sincs kicsoda Isten, mit jelent teremtménynek lenni, és ennek a teremtménynek milyen kötelességei vannak Teremtőjével szemben. Olyannyira kitörölte emlékeiből Isten-fogalmát, hogy egyetlen egy cél létezik már csak a számára: az embereknek tetszeni, az emberek igényeinek, vágyainak – legyenek azok a leggonoszabbak, legistentelenebbek is – eleget tenni.
Kripton-színpadkép a pápai miséhez a 2013-as világifjúsági találkozón
(forrás: www.katholisches.info – 2013. június 23.)
[XVI. Benedek pápa külföldön tartott miséivel kapcsolatban annak idején megjelent egy cikk, melyben elmagyarázták, hogy a pápa minden látogatása előtt szertartásmestere z adott helyszínre utazik, ahol a szervezőkkel pontosan megbeszéli a mise lebonyolításának körülményeit. Mindezek után biztosra vehető, hogy a Rio-ban felépítendő „szentélyről” a Vatikánban tudnak, azt a pápa [?] engedélyével készítik el.]
A Rio de Janeriro-ban megrendezésre kerülő idei világifjúsági találkozó záró-miséje számára készítendő színpad modelljét nyilvánosságra hozták.
Hogy ez a modell milyen lelkiséget árul el, annak megítélését az olvasókra bízom.
A katholisches.info mindenesetre a hírrel kapcsolatban bemutatta azokat a képeket, melyek azt a helyszínt mutatják, melyet a mostani milánói érsek, Angelo Scola bíboros Msgr. Guido Marini szertartásmesterrel 2011-ben mint velencei pátriárka XVI. Benedek pápa miséjéhez készíttetett. E képek a katholisches.info-n megtekinthetők, itt csak egyet közlök belőlük.
Végezetül egy emlékeztető:
Szombaton, azaz 2013. június 29-én lesz az 50. évfordulója annak a borzalmas eseménynek, melynek hihetősége napról napra növekszik: Sátánnak a Vatikánban való trónraemelése. (Ezzel kapcsolatban lásd a honlap cikkeit, köztük elsősorban ezeket:
A végidő előjelei
„Róma el fogja veszíteni a hitet és az Antikrisztus székhelye lesz”
Reinhard Raffalt „Az Antikrisztus” című könyvében ezt írja: „Az Antikrisztussal és az ő világ feletti uralmával egyúttal a hit számára is beköszönt a végidő. Ekkor lesz a hit a legnagyobb megpróbáltatásnak kitéve, hogy ezt követően a bizonyosság válthassa fel.”
Bár Raffalt ezt a kijelentést 1966-ban írt könyvében az Antikrisztus idejére tette, ma, amikor a „halál uralma” teljessé kezd válni, ez a megállapítás már érvényesnek tekinthető.
Feltéve: 2013. június 27.