Pár napja tettem fel egy cikket a honlapra „Felvázolnám a katolikus közösség célját és értelmét” avagy Hogyan kellene működnie egy tradicionalista közösségnek? címmel, melyben már csaknem mindent leírtam az új FSSPX-vel kapcsolatban. Sőt azt is, hogy szerintem mi vezetett a közösség mai szellemi és fizikai válságához. Most még egyszer összefoglalom a kialakult helyzetet. Az FSSPX csaknem négy évtizeden keresztül a hagyományos szentmise bemutatásán kívül feladatának tartotta a csorbítatlan katolikus igazság, tanítás őrzését és továbbadását. Ugyanakkor – ahogy már a fent említett cikkemben írtam – az objektív igazság hirdetése közben megfeledkezett arról, hogy papjait és híveit a katolikus életre és lelkületre is oktassa. Ez óriási hiba volt, és a hívek körében már korábban is sok problémát, feszültséget okozott. Mindazonáltal amíg a közösség elsőrendű feladatát, az igazság őrzését elvégezte, e problémák – bármily fájdalmasak is voltak olykor, bármekkora károkat okoztak, veszteségeket követeltek – a háttérbe szorultak.      Amikor az FSSPX vezetősége a mai hivatalos egyházzal nem elvi, hanem kizárólag gyakorlati szempontokat figyelembe vevő, az igazság kárára nagy engedményeket tevő, mindenáron való kiegyezés mellett döntött, megszűnt létük két értelme és célja közül az egyik: az igazság, a katolikus tanítás hirdetése és őrzése. Mára már csak a hagyományos szentmise bemutatása és az érvényes szentségek kiszolgáltatása maradt meg működésükből.      Ez annál is sajnálatosabb, veszélyesebb, és a tradíció számára végzetes mulasztás, mert erre a kiállásra most sokkal nagyobb szükség lenne, mint valaha. Régen, ha Róma kiadott egy nyilatkozatot, dokumentumot, körlevelet vagy kinevezést, az FSSPX azonnal reagált, és világosan elmagyarázta, hogy mit kell ezekről tartani. Mai hallgatásuk olyan, mintha 1986-ban, az Assisi-találkozóról hallgattak volna. És ez csak egyet bizonyíthat: Az FSSPX vezetősége és a velük egyetértő tagjai lélekben csatlakoztak a modernizmushoz, következésképpen nem is képesek, nem is alkalmasak már az igazság hirdetésére. Ezen mit sem változtat az, hogy a megállapodás a mai napig nem jött létre. Ez ugyanis nem tőlük függött!      Nyilván sokan hallották már a következő, vagy ehhez hasonló történetet: Valaki lekéste a repülőgépét (vonatát, hajóját), ami nagyon kellemetlen helyzetbe hozta. Aztán megtudta, hogy az a repülőgép (vonat, hajó), mellyel utazni akart, szerencsétlenül járt, és minden utas életét vesztette.      Megkérdeztem Maeßen atyát, hogy miért akarja az FSSPX vezetősége mindenáron a kiegyezést Rómával, mire ő azt válaszolta (amit Williamson püspök úr is mond), hogy a mostani vezetők soha nem voltak a szó igazi értelmében tradicionalisták, őket csak Lefebvre érsek személye vonzotta, és ezért csak addig maradtak az általa képviselt és kijelölt úton, amíg ő élt.      Arra viszont már Maeßen atya sem tudja a biztos választ, hogy most, amikor Rómában a katolikus Egyház lerombolásának munkálatai már szemmel láthatóan az utolsó fázisba jutottak, miért nem hagynak fel tervükkel, miért szaladnak továbbra is konokul egy olyan jármű után, amiről egészen biztosan tudni lehet, hogy a pusztulásába rohan. Urunk Jézus Krisztusnak a végidőkről szóló szavait, az elmúlt évszázad pápai enciklikáit, igaz katolikusok figyelmeztetését olvasva minden mai esemény érthetővé válik. A hitehagyást követő pusztulás olyan pontosan van ezekben az írásokban megadva, mint a mai GPS rendszerekben egy nagyvárosi cím. Felületesen szemlélve ezért tűnik felfoghatatlannak, hogy az emberek nem értik meg, mi történik valójában körülöttük. De ha pontosabban olvasunk, láthatjuk, hogy e jövendölésekben az is világosan le van írva, hogy az emberek túlnyomó többsége követni fogja a „vadállatot”, mégpedig azért, mert előtte hitehagyottá vált már.      Túlzás-e ezek után azt feltételezni, hogy az FSSPX vezetősége a modernizmus logikus következményeként maga is hitehagyottá vált (még ha nem is tudatosan), és ezért akarja még most is, még az új helyzetben látva a biztos pusztulást, a kiegyezést? De nem csak a vezetőség és feltétlen hívei jelentenek problémát, hanem a közösségnek a kiegyezést elvileg elítélő, de hallgató papjai is. Ők azt hiszik, hogy azzal, hogy a kiegyezés nem jött létre, minden rendbe jött. Úgy viselkednek, mint egy olyan csoport tagjai, mely eredetileg nemes célokért küzdött, de valamely okból irányt váltott, és most vezetői azt tervezik, hogy kirabolják és megölik egy kisváros lakóit. Éppen mikor e gaztettüket valóra akarják váltani, megtudják, hogy a lakók minden vagyonukkal elmenekültek, így tervüket pillanatnyilag nem tudják végrehajtani. De ahelyett, hogy belátnák bűnüket, és térdre borulva hálát adnának Istennek, hogy akaratukon kívül megmentette őket a súlyos bűntettől, és vezekelnének, bűnbánatot tartanának, és visszatérnének a jó útra, egyedül arra várnak, hogy a lakók mikor fognak visszatérni, hogy mégis kifoszthassák és megölhessék őket. És a tagok ahelyett, hogy maguk is belátnák, hogy csak Isten végtelen kegyelme mentette meg őket, hogy e csoport tagjaiként részük legyen a bűnben, és ez megadná nekik a segítséget, hogy végre otthagyják a csoportot, maradnak, és azzal mentegetik magukat, hogy a bűntett nem lett végrehajtva. Csakhogy a csoport vezetőinek szándéka megmaradt! És az nem tőlük függött, hogy csak gondolatban, szándékban, de tettben még nem vétkeztek! Az igazsághoz és Lefebvre érsek érett, ábrándoktól már megtisztult tanításához – egyelőre – hű papok azt hiszik, hogy az FSSPX-ben most már megint minden úgy lesz, ahogy 2000. előtt volt. Csakhogy ez lehetetlen, hiszen a vezetők szellemisége a kiegyezés elhalasztásával nem változott meg! Ráadásul e papok viselkedésén már most világosan látszik, hogyan idomulnak elöljáróik szellemiségéhez. Már csak azért is, mert azok ezt tűzzel-vassal megkövetelik tőlük. Már hetek óta nem fordítom le azokat a cikkeket, melyek arról szólnak, hogyan üldözi Menzingen elképesztő, minden erkölcsnek fittyet hányó, csak a legnagyobb zsarnokokra jellemző módon azokat, papokat és híveket, akik nem értenek velük egyet. Pontosan úgy viselkednek, olyan módszereket vetnek be, mint amilyeneket a világi diktátorok szoktak hasonló helyzetben. Hogy mindezek láttán mit lehet tenni egy, az Egyház csorbítatlan tanításához hűnek maradni szándékozó hívőnek? Mikor Maeßen atyának ezt a kérdést feltettem, azt mondta, hogy nem mehetek máshova, náluk kapom meg az igazi szentmisét és szentségeket. Így hát továbbra is az FSSPX miséire járok. Legalább is egyelőre: hogy a jövő mit hoz, senki nem tudja.      És közben folyton arra a – sikertelenül térdelve áldozni akaró – kis öregasszonyra gondolok, akit katolikus létem kezdetekor a lajosmizsei templomban láttam, hátul egyedül ülve egy könyvből imádkozni, és akiről csak később tudtam meg, hogy a régi imakönyvét olvasgatja a mise alatt. 2013. május 18.