Az oldal szerkesztője érsek szavaival kapcsolatban megjegyezte, hogy abból kiviláglik, hogy a Vatikán még mindig nem találta meg annak módját, hogy szavahihetően védelmezze a zsinat általuk bizonygatott folytonosságát az Egyház életében és tanításában. Ezen kívül Di Noia kijelentései azt a félelmet keltik, illetve erősítik meg, hogy az Egyházban a jövőben csaknem minden tanítás és minden meggyőződés lehetséges lesz – amennyiben ezek képviselői veszik maguknak a fáradtságot, hogy véleményüket valahogyan a Szentlélek hatására és az utolsó zsinatra vezessék vissza. Ezzel szemben azok számára, akik kételkednek abban, hogy ez a zsinat minden tévedéstől mentes volt: Anathema sit!
A mostani Di Noia levéllel kapcsolatban közlöm most ennek a júliusi interjúnak a legérdekesebb és legjellemzőbb részeit:
Di Noia érsek beszédéből az derült ki, hogy Rómának és neki a kiegyezéssel az a legfőbb célja, hogy a Pius Közösséget megnyerjék a zsinat szellemének.
„Csak azt akarom kifejezni, hogy a Piuszosoknak csupán azt kell elfogadniuk, hogy a zsinat semmi olyasmit nem mondott, mely szemben állna a tradícióval, és hogy minden olyan szöveget vagy egy szöveg minden olyan részét, melyről vitatkoznak, a zsinat egész szövegkörnyezetében és a tradíció fényében kell olvasni. Úgy gondolom, hogy erre a problémájuk ellenére képeseknek kell lenniük.”
„A tradicionalistáknak meg kell szabadulniuk attól, hogy a zsinatot törésként és a diszkontinuitásként lássák. Ezt a megkülönböztető jelzőt de Mattei vezette be. [Ebből a mondatból két dolog derül ki: hogy Di Noia érsek semmit nem ismer és ért Lefebvre érsek munkásságából; és az, hogy érvelhet valaki a leglogikusabban – mint tette ezt de Mattei professzor a zsinatot tárgyaló könyvében –, ha valaki elfogult, mindebből semmit nem ért meg. Ugyanez érvényes minden vitára, ezért ostobaság párbeszédeket folytatni más meggyőződésű, vallású emberekkel. Ahogy Di Noia-ról lepattannak az érvek,ugyanúgy pattannak le az érvek azokról, akikkel a katolikus újegyház folytat dialógusokat.] A zsinatot törésként érzékelték, holott tanbelileg és teológiailag a folytonosság előjele alatt kell értékelni, különben rögtön bedobhatjuk a törülközőt.”
[Ez nagyon fontos megállapítás: ugyanis azt bizonyítja, hogyha valóban törést jelentett a zsinat, akkor a katolikus egyház igenis nagy válságba jutott – s mivel mind a jobb, mind a bal oldalon az összes józan ítélőképességű ember azt állítja, hogy törés történt, a válság is valóság. Ezt csak az ide-oda táncoló, józan ítélethozatalra már képtelenek nem veszik tudomásul.]
„Az egyik probléma abból áll, hogy nem veszik figyelembe az egyháztörténetet. Nem minden teológiai véleménykülönbségnek van egyházakat elválasztó jellege. A katolicizmus elég széles ahhoz, hogy a teológiai különbözőségek és viták jelentős számát felölelje. Olykor az Egyház közbelép, de csak akkor, ha látja, hogy egyes emberek eretnekek lettek és ezáltal elszakadtak a közösségtől.”
[A summorum-pontificum szerkesztőjének kommentárja: Ez bizonyos esetekben igaz, például a limbus puerorum kérdésében. De hol van a határ, ha például a tan központi kérdéseiről, mint például Krisztus valóságos jelenlétéről az Oltáriszentségben vagy kereszthalálának értelmezéséről van szó? Jelenleg a vezetők elnézése mellett e kérdésekben is a legkülönbözőbb teóriák hangzanak el a teológusok, papok, főpapok szájából. Vagyis a kérdés jogos és sürgető: Mennyi pluralizmust bír el az igazság, a katolikus Tanítóhivatal? A zsinatra vonatkoztatva az érsek állítását, hogyan mondhatják, hogy az „tanbeli kijelentéseket” tett, mikor szövegei annyira ellentmondásosak, hogy 50 éve a teológusok és az egyház vezetői egymás között sem tudnak megegyezni abban, hogy mit is akarnak ezek jelenteni?]
„A zsinat kötelező érvényű tanokat hirdetett ki. A zsinati atyák mint az Egyház püspökei beszéltek közösségben a pápával, és a zsinat ezért olyan jelentős. A Pius Közösségnek a kibékülés esetén a teljes katolicitás követelményeit teljesítenie kell, vagyis ki kell jelentsék, hogy hisznek abban, hogy a Szentlélek megőrzi az egyházat a tévedéstől. Ha ezt megteszik, kimondhatom, hogy rendben, ti katolikusok vagytok.”
„A zsinat azt mondta, hogy a kegyelem elemei más vallásokban is megvannak, én nem hiszem, hogy ezt a megállapítást fel kellene adni. Én láttam ezeket az elemeket, ismerem őket – találkoztam olyan lutheránusokkal és anglikánokkal, akik szentek.”
„Amióta az USA-ban a püspöki konferencia számára dolgoztam, hosszú és jó kapcsolataim voltak a legkülönbözőbb zsidó vezetőkkel. Minden évben meglátogattak. Tudják, hogy nyitott vagyok a problémáikkal szemben. Mostani kinevezésemmel kapcsolatban is megkerestek, és a telefonban nagyon megelégedettnek hatottak.”
Di Noia érsek „adventi levelének” nyilvánosságra hozatala óta az egész média tele van elragadtatott felkiáltásokkal: „Semmi kétség, ez valami teljesen új hang, a száraz és megkövesedett teológiai tárgyalások után!” Még a fenti interjút leközlő, és lényegét bíráló honlap szerkesztője is úgy tesz, mintha az érsek nyári mondatai és az ő hozzájuk fűzött kommentárjai, és a mostani levél között valami földrengető változás következett volna be Di Noia atya tanbeli meggyőződésében.
De leginkább az FSSPX elöljáróinak és papjainak a viselkedése a legelképesztőbb. Miután hivatalból ismerniük kellett az Ecclesia Dei alelnökének megválasztása után adott interjúját, tudniuk kellett volna, hogy mostani levele mit tartalmazhat. És ha ennek ellenére mégse volt erejük az érsek levelét felbontatlanul visszaküldeni, ahogy tette ezt Dobó István a törökök levelével [aki, amikor a töröktől levél érkezett a körbevett egri várba, ezt mondta: a levélben két dolog lehet, fenyegetés vagy alku. Ha fenyegetés van benne, mivel a fenyegetéstől nem ijedünk meg, a levelet szükségtelen elolvasnunk. Ha alku, mivel alkuba nem bocsátkozunk, ismét csak szükségtelen elolvasni. A haza nem eladó. Ezért visszalőjük a levelet a feladónak], akkor legalább elolvasás után köszönték volna meg egy udvarias, semmitmondó levélben az érsek „jóindulatát”, és égették volna el ünnepélyesen az írását, ahelyett, hogy a közösség minden papjának továbbítják. Félő, hogy ez a levélosztás annak jele, hogy a rendfőnök papjaira akarja hárítani a felelősséget a kiegyezés miatt. Ez a levél valójában mindannak a kicsúfolása, amit Lefebvre érsek és ők is évtizedekig képviseltek, tanítottak, amire büszkék voltak! Di Noia érsek szeretettel csöpögő, alázatra, megértésre, türelemre apelláló levelének semmi köze a katolikus erényekhez, a legkevésbé Aquinói Szent Tamás és a többi szent kompromisszumot nem ismerő kitartására az igazság és Krisztus tanítása mellett.
Mivel a levelet szétosztották, úgy tűnik, egészen lejutottak arra szintre, ahol az újegyház tagjai állnak: fogalmuk sincs, mi a különbség Krisztus Egyháza, igazsága és az emberek alkotta csoportosulások között. Ahogy Williamson püspök úr fogalmazott: az a tény, hogy ismerik és eredetiben olvassák Aquinói Szent Tamás Summáját, még nem jelenti azt, hogy annak szellemiségét is értenék, ismernék, de főleg követnék.
Mindez alátámasztja azt a gyanút, hogy Fellay püspök és stábja – élén Krah-val – lélekben már kiegyezett, aláírta a preambulumot, amiben mind a zsinat összes dokumentumát, mind az új mise helyességét elismerik. Szavaik mellett erről leginkább az az intézkedésük árulkodik, hogy Schmidberger és Trutt atyák kinevezése a német, illetve osztrák disztrikt élére 2012. szeptemberében csupán egy évre szól. [Maeßen atya úgy hallotta, hogy Schmidberger atya jövőtől megint a Zaitzkofeni-i szeminárium rektora lesz, Trutt atya pedig Münchenbe kerül priornak. Talán van a kiegyezés gyakorlati részének egy olyan pontja is, mely megszünteti a disztrikt elöljárója tisztséget?]
Miközben az egész internetes sajtó tele van Di Noia levelével, a piuszos németnyelvű hivatalos weboldalak egyetlen szót sem vesztegetnek rá. Steiner atya továbbra is bulvár híreket közölget az általa szerkesztett honlapon.
Persze, sokaknak az a véleménye, hogy jobb is, ha végre eldől a dolog, sőt, az se baj, ha végre nagy botrány jön. Azzal is érvelnek, hogy jót tesz, ha az elöljárók arcáról lehull a maszk, és teljesen nyíltan kiderül, hogy hol állnak. De mindezen érvek mellett eltörpül Urunk Jézus Krisztus ígérete, miszerint, ha látjuk beteljesedni szavait, ha látjuk a Sátán teljesnek látszó győzelmét, emeljük fel fejünket, mert közel megváltásunk ideje!
Feltéve: 2013. január 25.