Gyakran mesélik, hogy ha valakivel nagyon nagy baj történik, akkora sokk éri, hogy először fel sem fogja, és csak később érti meg, mi is történt vele valójában. Még olyat is lehet hallani, hogy azok, akiknek a villamos levágta a lábát, az első pillanatban felugranak és rohanni kezdenek, és csak később esnek össze. Joseph Ratzinger lemondása ilyen eset: az első pillanatban nem is lehetett igazán felfogni, hogy mekkora baj történt. Idő kell, hogy megértsük, milyen hatással van egy aktív (XVI. Benedek december 24 óta megállás nélkül szerepel, lemondása óta is naponta tart valahol beszédet stb.) pápa lemondása az egyházra, még akkor is, ha egy tradicionalista tudja, hogy csak az újegyházról, illetve az egyház világi részéről lehet szó. 1. „Bocs, de én innen kiszállok, és már nem is akarom annyira megváltani a világot” (forrás: webdoki) Egy magyar nyelvű fórumon olvasható a következő bejegyzés: Egy „kívülálló” vélekedése a pápa lemondásával kapcsolatban. (Megint egyszer úgy tűnik, hogy a „kívülállók” jobban megőrizték vallásos ösztönüket, mint az évtizedek óta NOM-ra járók.) »A pápaság intézmény, és nem az emberről szól. Egy beteg pápa mellett a Vatikán zavartalanul funkcionál.      Jelölték, vállalta, elfogadta, és ennek következményei vannak. Mindenki hurcolja a saját terhét, Jézus is vitte a maga keresztjét, véleményem szerint ezzel a tettével Ratzinger szimbolikusan megtagadta a hitét, aminek a feje. Mi lett volna, ha Jézus azt mondja „bocs, de mégsem”.      Ebből a szempontból mindegy, hogy 85 éves, beteg emberről van szó. Nem a sarki pékről van szó. Nem véletlen, hogy a történelem során nem sokan tették meg ezt a lépést, és 800 éve utoljára. [Ez így nem igaz, de erről már írtam.] .II. János Pál sem tette meg, pedig ő sem volt képes ellátni a valóságban a funkciót élete vége felé. Szimbolikus értelemben megtagadta [a hitét]. Ugyanis letette a keresztet, mármint amit cipel, mint földi helytartó. Ezért mondtam, hogy Jézus sem mondta, hogy „bocs, de én innen kiszállok, és már nem is akarom annyira megváltani a világot”.      Nem véletlenül nem tette meg ugyanezt János Pál, és nem is nagyon van erre az esetre forgatókönyve az egyháznak. Ez nem ítélkezés. Szimbolikus értelmezés. Egy „kívülállótól”. Római katolikusnak kereszteltek, de nem vagyok hivő. Személy szerint Ratzinger semleges ember számomra. Egy uralkodó megteheti, hogy lemond, de a Római Pápa nem, mert a vallása ezt diktálja. Ahogy nem mondhat le a Dalai Láma sem, mert vallása szerint az előző láma inkarnációja.« 2. Quo vadis? Írta: Henryk Sienkiewicz Másnap hajnalban két sötét alak igyekezett a Via Appián Campania rónái felé. Az egyik Nazarius volt, a másik Péter apostol, aki elhagyta Rómát és ott szenvedő hittestvéreit. … Aztán a nap kibukkant a hegyek között, de ugyanakkor furcsa látvány tárult az apostol szeme elé. Íme, mintha az aranyos korong, ahelyett, hogy magasabbra emelkednék az égen, leereszkedett volna a magaslatról, s az úton gurult volna tovább.      Ekkor Péter megállt, s így szólt:      – Látod ezt a fényt, amely felénk közeleg?      – Nem látok semmit – felelte Nazarius.      Péter azonban kezét szeme fölé emelte, s kis idő múlva ismét megszólalt.      – Egy alak jön felénk a napfényben.      De a lépések leghalkabb zaját sem hallották … Nazarius csodálkozva nézett az apostolra.      – Rabbi! Mi bajod? – kiáltotta nyugtalanul.      Péter kezéből kihullott a vándorbot, szeme előremeredt, szája kinyílt, s arcáról csodálkozás, öröm és rajongás tükröződött. Egyszerre térdre rogyott, kezét maga elé nyújtotta, s szájából feltört a kiáltás:      – Krisztusom! Krisztusom!      S arccal a földre borult, mintha valakinek a lábát csókolgatná. Sokáig csend volt, majd az aggastyán zokogástól szaggatott hangon kérdezte:      – Quo vadis, Domine?      – Ha te elhagyod népemet, én Rómába megyek, hogy újra megfeszítsenek.      Az apostol, arccal a porban, mozdulatlanul, hangtalanul feküdt a földön. Nazarius már azt hitte, elájult vagy meghalt, de ő csakhamar felkelt, reszkető kezével felvette a vándorbotot, s egy szót sem szólva, visszafordult a város hét halma felé.      A legényke pedig, ezt látva, visszhangként ismételte meg:      – Quo vadis, Domine?      – Rómába – felelte az apostol halkan.      És visszament. 2013. február 16.