„Előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet és istennek akar látszani. Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti.” (1 Tessz 2,3-4; 6-7) „Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” (1 Tessz 2,8-12) Az Egyház teológusai, de nem csak ők, hanem sok laikus keresztény csaknem kétezer év óta találgatja, hogy mire vagy kire gondolt Szent Pál, akinek előbb „el kell tűnnie az útból”, hogy a „kárhozat fia” nyíltan megmutatkozzon.      Feltételezhető, hogy minden kor talált magának e problémára egy éppen aktuális megoldást. Maeßen atyának egy hete elmondtam a magam teóriáját, amit ő nagyon hihetőnek fogadott el. Az Egyház mostani, de eleddig soha nem volt válságában, az is elképzelhető, hogy annak, hogy a Vatikán, s benne a legfőbb vezetés, azaz a pápa kétségen kívül színt valljon, levegye álarcát, bevallja azt, hogy valójában mit hisz, illetve kiben nem hisz már évtizedek óta, a Szent X. Pius Közösség állta útját. Ez a közösség volt a katolikus igazság, Isten csorbítatlan tanításának utolsó szervezett bástyája, ahonnan minden más tradicionális mozgalom az erejét, létezésének lehetőségét, erejét merítette, vagy közvetlenül és tudatosan, vagy csak közvetve, és aminek azért kellett eltűnnie, hogy vele minden szervezett, legitim, közösségi ellenállás is megszűnjön. A hivatalos egyház helyzetét a honlap rengeteg cikke, híre dokumentálja már évek óta. Most álljon itt jellemzésként egy magyarországi hír: Egy kolostor nővérei nemrég úgy döntöttek, hogy megpróbálnak lassú léptekkel visszatérni a hagyományokhoz, ezért elkezdték rendjük régi zsolozsmáját imádkozni, valamint úgy határoztak, hogy a jövőben térdelve, nyelvre áldoznak, és megkérik a náluk miséző papokat, hogy kelet felé misézzenek. Mivel nincs saját papjuk, a napi szentmisére egymást váltogatva jönnek a környékbeli papok. Elsőként a megyéspüspök tiltotta meg nekik, hogy a régi zsolozsmát mondják, majd a hozzájuk járó egyházmegyés papok jelentették ki, hogy csak akkor áldoztatják meg őket, ha felállnak, de térdelve nem! A kelet felé való misézésről pedig természetesen hallani sem akartak.      Ez kiváló bizonyíték arra, hogy az újegyházat és tagjait az elmúlt évtizedek züllesztése hova juttatta; megmutatja, hogy már a papok elégedetlenek a bomlás iramával, és ezért azt a maguk eszközeivel is mindenáron gyorsítani akarják. Pár hete tettem fel a honlapra Malachi Martin atyának a Sátán intronizálásáról szóló beszámolóját. Martin atya szerint erre az eseményre, amit részletesen leír a könyvében, 1963. június 29-én került sor a Vatikánban a Cappella Paulina-ban. Látva, sőt megélve az azóta eltelt évtizedek történéseit, valójában teljesen mindegy, hogy ez az intronizáció így és ekkor zajlott-e le, vagy csak kitalált esemény. A Sátán intronizációja ugyanis az egyház vezetőinek és nagyok sok tagjának lelkében, a katolikus újegyház szellemiségében minden kétséget kizáróan megtörtént. Ezt mutatja a bomlás ütemének egyre, szinte fanatikus és őrjöngően gyorsuló irama, a fékezhetetlen gyűlölet, mely a tradíciót övezi, és nem utolsósorban az a körmönfont aljasság, ahogy a tradicionalista mozgalmat, közösségeket szétverték. A mostani Di Noia levél – ami minden szakkommentátor szerint a pápa kezdeményezésére és tanácsaira jött létre – a megkoronázása annak a munkának, amivel a Pius Közösség erkölcsi összeomlását előidézték és végrehajtották. Visszatérve a Szent Pál-i idézethez: Az első rész a mostani Rómára vonatkoztatható. Rómának előbb el kellett tennie láb alól, de legalább is erkölcsileg le kellett nulláznia a Szent X. Pius Papi Közösséget, Lefebvre érsek szellemi örökét, hogy Isten templomában végre zavartalanul, nyugodtan foglalhasson helyet, „mint a bűn embere, a kárhozat fia, az ellenség, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek.”      A második rész pedig a Pius Közösség elöljáróira és tagjainak többségére vonatkozhat, akiket „Isten kiszolgáltatott a kísértés hatalmának, a gonosz csábításnak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” Mindenesetre, ha van valami igazság ebben a teóriában, akkor valóban „felemelhetjük a fejünket, mert a megváltás közel van”. Feltéve: 2013. január 30.