Visszatérve a múlt heti kommentárhoz, meg kell vizsgálnunk a GREC-tagok viselkedésének mozgatórugóit. Az Egyház jövője ugyanis azoktól a katolikusoktól függ, akik megértik ezek gondolkodásának tévedéseit, vagyis azt, hogyan vesztik el a modern emberek az igazsághoz való viszonyukat. E magatartás illusztrálására négy tipikus példát idézek az említett könyvből. Az első két idézet abból a levélből való, melyet Lelong páter 2008 júliusában a pápának írt. „Mi is szeretnénk a kiközösítések feloldását, és azt, hogy a Pius Közösség újra elfoglalhassa a helyét az egyházban, melynek oly sokat tudna adni. Ezért arra kérjük a közösség vezetőit, hogy hagyjanak fel a Szentszéket bíráló harcias kijelentéseikkel és írásaikkal.”      Kommentár: (Nem ez történt az elmúlt években? Válasz: de igen, a legnagyobb mértékben.) De ha a vitakedv, a harciasság valóban olyan nagy bűn, akkor miért voltak az egyházatyák közül olyan sokan – és Lefebvre érsek – annyira harcias? A vitatkozó kedv, azaz harciasság csak akkor rossz, ha az egység valóban nagy. Csakhogy az egység csak olyan mértékben jó, ahogyan az alapját képező, egységesítő elem jó. „A mi társadalmunkban, mely nagymértékben ki van téve a materializmus, az infifferencizmus és a szektásodás kísértésének, minden katolikusnak együtt azon kell igyekeznie, hogy az Ön kérésének, Szentatya, megfeleljen, és Krisztus szavait kövesse: »Legyenek egyek, hogy a világ higgyen.«”      Kommentár: „Egyek” – mi által? Egyesítve a katolikus igazság által – vagy a hazugság által, mely szerint a katolikus igazság összeegyeztethető a II. Vatikáni Zsinattal? Hiszen a katolikus egység számára az az első és döntő kérdés, hogy hol található a katolikus igazság. A modern katolikusok azonban az igazság eldöntésének problémáját meghagyják a „teológusoknak”. Ezek szerint a nem-teológusok hazugságok által is üdvözülhetnek? XVI. Benedek Lelong páter e levelét annyira kedvezően fogadta, hogy a csoport és vezetőjük néhány hónappal később újabb levelet küldtek neki. Most e második levélből következik két idézet: „Valóban szomorúak voltunk, amikor a közösség vezetői a Szentszék mostani ajánlatát nem fogadták el. Mindazonáltal tisztában vagyunk vele, hogy a sebek gyógyulása a katolikusok között mindig nagylelkűséget és türelmet igényel, hogy mindkét oldalon megszilárduljon a bizalom, és a kibékülés lehetővé váljon.”      Kommentár: A sebeket csak gyógyítani lehet, de soha nem okozni? Nem használt maga Urunk kétszer is korbácsot a templomban a pénzváltók hátára? Létezik egy Isten, akinek becsületét kell mindenek előtt megvédeni. Az emberek pedig olyan rosszakká válhatnak, hogy már csak a korbácsot értik – legyen az testi vagy verbális természetű. „Úgy gondoljuk, hogy a kiközösítés feloldása az egymáshoz közelebb kerülésnek ellenállhatatlan folyamatát indítaná el, mely a Szentszéknek a Pius Közösséggel vagy legalábbis a közösség klerikusainak és híveinek nagy többségével való megállapodásába torkollhatna.”      Kommentár: A baráti kapcsolatok Róma és a közösség között valóban elindítottak egy ilyen folyamatot 2009 januárjában. Csak az újkor legborzalmasabb eretnekségének – az antiszemitizmusnak – bizonyos megnyilvánulása a közösség kellős közepéből bénította meg ezt a folyamatot. Azonban a katolikus kibékülés a II. Vatikáni Zsinattal vagy nem igazán probléma, vagy az isteni Gondviselés küldte az említett „megnyilvánulást”, hiszen ez megakadályozta – legalább bizonyos ideig – a hamis kibékülést. Mindebből kitűnik, hogy a GREC-csoport, miként a modern katolikusok milliói, különösen az egységet, a nem-vitatkozást, a kibékülést, a megegyezést stb. keresi. De mind ezen édes érzelgős ömlengés közepette az igazság Istene semmilyen szerepet nem játszik? Ő csak egy cukor-papi, aki az emberiség hazugságait megáldja, amíg csak egybehangzóan hazudunk? Kyrie eleison Feltéve: 2013. március 14.