A gondolkodás tévútra kerülésének az oka azonban nem az emberi értelem természetes korlátoltságában vagy deficitében rejlik, hanem az adott személynek saját hibájából előállt elvakultságában. Bonaventura szerint Isten létét és lényének bizonyos tulajdonságait, melyeket tökéletesnek kell gondolni, nem lehet tagadni – legalábbis akkor, ha az emberi szellem „helyesen” gondolkodik. Már Szent Anzelm [lásd a honlapon: „Ha nem hisztek, nem fogtok érteni” – Canterbury Szent Anzelm; ennek egyik legfontosabb, és ma rendkívül aktuális mondata: „Isten elővételezése (azaz hit) nélkül az intellectus nem működik, így sem önmagáról, sem Istenről nem tud belátásra jutni (nem ért meg semmit a világból).”] megjegyezte, hogy az „értés” kétféleképpen történhet: a szó értelmének felületes észlelése, és a szó jelentőségének belátása által.      [Anzelm: Kétféleképpen lehet valamit elmondani: vagy a puszta hangsort mondjuk ki, a dolog jelentésének érzékelése nélkül (és éppen ezt teszi az oktalan), vagy pedig úgy mondjuk ki a szót, hogy magát a dolgot értjük rajta, azt, amit a szó valóságosan jelöl, (ez a helyes értés).]      Ugyanis de facto, és ezt tudja Bonaventura is, mind a legfőbb Lény létezésének tagadása, mind a Róla való hamis elképzelések lehetségesek, például ha valaki testinek képzeli el Őt vagy ha valaki a világban tapasztalható igazságtalanságok láttán elvitatja Isten igazságosságát. A gondolkodás tévútra kerülésének az oka azonban nem az emberi értelem természetes korlátoltságában vagy deficitében rejlik, hanem az adott személynek saját hibájából előállt elvakultságában. „Az intellektus kiszabadíthatja magát a tévedésből”, vagyis nem elkerülhetetlen állapot, hogy a tévedés fogva tartsa őt. Bonaventura ebben a kérdésben Szent Ágoston és Szent Anzelm tanítását követi. Ők mindannyian hatalmas képességet feltételeztek az emberi értelemről: mert az már lényénél fogva Istenre irányul. De hogy az ember valójában mennyit és milyen mélyen ért meg a világból, az az egyénnek az igazsághoz való hozzáállásától, az igazsághoz való odafordulásától és akaratának a tisztaságától függ.      „Helyesen” gondolkodni annyit jelent, hogy a lelehető legnagyobb komolysággal gondolkodni, átgondolni az utolsó mélységig, utolsó alapig. Ez az összefüggés a felismerés és a felismerőnek az igazsághoz való belső viszonya között nem csak a szigorúan vett hitfelismerés síkján érvényes. Ellenkezőleg, már a természetes felismerés területén is megfigyelhető, mégpedig annál inkább, minél kevésbé „elvi”, vagyis minél több „létet érintő” jelentősége van egy igazságnak. A „világnak van kezdete” tételt hinni kell – vagy racionálisan is be kell bizonyítani az érvényességét? És mindenekelőtt: Valójában mi függ ennek a kérdésnek a megválaszolásától? És ugyanígy: Úgy kell Istent mint Lényt elképzelni, mint akinek a nem-létezése egyszerűen elképzelhetetlen, amint helyesen gondolkodik valaki? És mi függ e kérdésnek a megválaszolásától?      Nem csak arról van szó, hogy a világ és az ember radikális függőségben áll Istentől, hanem az ember Istenre van vonatkoztatva. Ha a világ kezdetnélkülisége valóban belső ellenállás nélkül elgondolható lenne, akkor az emberbe nem lenne beleültetve az ősokozó iránti kérdés, legalábbis nem olyan mélyen és nem annyira sürgetően, ahogy ezt Bonaventura akarja. Az ember „nemessége” (nobilitas), minden emberé, a nem-hívőké is, számára éppen abban a képességben rejlik, hogy a legtökéletesebb lényről tud elmélkedni, igen, valójában nem tud másképp cselekedni. Az emberi szellem és Isten közé nem léphet és nem szabad másnak lépnie, nem az égitestek hatásának, mely a szabad akaratot irányíthatja, nem egy teremtett szellemlénynek, aki az emberben felismerést hívhat elő. A radikális arisztotelizmus elleni harc, melyet Bonaventura élete végén folytatott, az emberi személy méltóságáért folytatott küzdelem volt, mert szerinte az ember már felismerésének és igyekezetének struktúrája által közvetlenül Istenre vonatkoztatott. John Henry Newman bíboros: „Az ember azért felelős a hitéért, mert hajlamaiért és ellenszenveiért, reményeiért és nézeteiért, azaz mindazért is felelős, amitől a hite függ.” Feltéve: 2013. október 31.