November 26-án, kedden délelőtt fél 12-kor a Szentszék sajtótermében bemutatták Ferenc pápa [?] Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdítását, amit Ferenc november 24-én, a hit évének záróakkordjaként promulgált, és amiről az interneten egy hivatalos összefoglaló jelent meg. Először ebből az összefoglalóból jönnek részletek.
Ferenc első saját dokumentuma – Evangelii Gaudium: „A gyengéd szeretet forradalma” – ezekkel a szavakkal kezdődik: „Az Evangélium öröme elönti a szívét és egész életét mindazoknak, akik Jézussal találkoznak”.
„Új utaknak” és „kreatív módszereknek” kell azt szolgálniuk, hogy az „Örömhír eredeti frissességét” újra hozzáférhetővé tegyük. Jézust ki kell szabadítani az „unalmas sablonokból”, ahova bepakoltuk őt (11). A „pasztorális és misszionárius új irányítottságának útja, mely a dolgokat nem hagyhatja olyannak, amilyenek” (25) az egyik, és az egyház struktúráinak reformja a mások, ami ehhez szükséges.
Ferenc pápa [?] a „pápaság reformjára” is gondol, mert ő arra van hívatva, hogy úgy éljen, ahogy azt másoktól megköveteli (32). Hivatalának is egyre inkább hűnek kell lennie ahhoz a jelentőséghez, melyet Krisztus neki adni akart, és ami „jobban megfelel az evangelizáció jelenlegi szükségleteinek” (32).
Erre hivatkozva a pápa [?] a püspöki konferenciák jelentőségéről is beszél, melyeknek „konkrét kompetenciaterülettel, beleértve bizonyos autentikus tantekintéllyel, rendelkező alanyokká” kell válniuk, ahogy ezt a II. Vatikáni Zsinat kívánta (32).
Nem szabad félni attól, hogy olyan dolgokhoz nyúljanak, melyek ugyan történelmileg nőtték ki magukat, de közvetlenül nem függnek össze az Evangéliummal (43).
Ferenc még egyszer hangsúlyozta: „Számomra egy »horpadt« egyház, ami sérült és koszos, mert kiment az utcára, kedvesebb, mint egy egyház, mely zártsága és kényelmessége miatt, mellyel a saját biztonságához kapaszkodik, beteg.” (49)
Az összefoglalás most idézett részeiben említett paragrafusok eredeti szövege így szól (az egész dokumentum a nagy világnyelveken megtalálható a Vatikán honlapján; a Magyar Kurír cikke végén direkt odalinkel):
11. Jézus Krisztus át tudja törni az unalmas sablonokat, melyekben mi fogva tartani merészeljük, és meglep bennünket állandó isteni kreativitásával. Minden alkalommal, amikor megpróbálunk a forráshoz visszatérni és az Evangélium eredeti frissességét újra megnyerni, új utak merülnek fel, kreatív módszerek, más kifejezési formák, kifejezőbb jelek és szavak új jelentésekkel gazdagon a mai világ számára. Valóban, minden valódi misszionáriusi tevékenység mindig „új”.
25. Nagyon jól tudom, hogy ma a dokumentumok nem keltenek akkora érdeklődést, mint a korábbi időkben, és hamar elfelejtik őket. Mégis hangsúlyozom, hogy annak, amit én itt mondani szándékozom, programszerű jelentősége van, és fontos konzekvenciákat tartalmaz. Remélem, hogy minden közösség gondoskodik róla, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye, hogy egy pasztorális és misszionárius új irányítottságának útján előrehaladjon, mely a dolgokat nem hagyhatja olyannak, amilyenek. Most nem használ nekünk egy „puszta adminisztrációs munka”. Képzeljük magunkat a föld minden vallásában egy „permanens misszió állapotába”. [Ez vajon mit jelent?]
43. Bevált ítéletében az egyház oda is juthat, hogy saját, nem direkt az Evangélium magjával összefüggő, részben a történelemben gyökerező szokásokat ismer el, amiket ma már nem ugyanúgy interpretálnak, és amelynek üzenetét ma általában nem megfelelően fogják fel. Ezek lehetnek szépek, ma azonban már nem teljesítik ugyanazt a szolgálatot az Evangélium továbbadását illetően. Ne féljünk ezek revideálásától! Hasonlóan vannak olyan egyházi normák vagy előírások, melyek más korban nagyon hatásosak lehettek, de ma már nincs nekik hasonló nevelő erejük az élet irányvonalaként. Aquinói Szent Tamás azt hangsúlyozta, hogy az utasítások, melyeket Isten népének Krisztus és az apostolok adtak, „egészen kevesek”. Miközben Szent Ágostont idézte, azt írta, hogy az Egyháztól később hozzáfűzött utasítások betartását mértékkel kell megkövetelni, hogy „a hívek életét ne nehezítsék meg” és vallásunk ne váljék rabszolgasággá, miközben „Isten irgalmassága azt akarta, hogy szabadok legyenek”. Ennek a figyelmeztetésnek, melyet néhány évszázaddal ezelőtt adott, ijesztő aktualitása van. Azon kritériumok egyike kell legyen, melyeket figyelembe kell venni, ha az egyház és üzenetének reformjáról gondolkozunk el, mely tényleg lehetővé teszi, hogy ez az üzenet mindenkit elérjen.
49. Kerekedjünk fel, menjünk ki, hogy mindenkinek felkínáljuk Jézus Krisztus életét! [A rabbi, a szabadkőműves és ateista barátainak mikor hirdette és hirdeti vajon Bergoglio Jézus Krisztus életét?] Elismétlem itt az egész egyház számára, amit Buenos Aires papjainak és laikusainak sok ízben mondottam: Számomra egy „horpadt” egyház, ami sérült és koszos, mert kiment az utcára, kedvesebb, mint egy egyház, mely zártsága és kényelmessége miatt, mellyel a saját biztonságához kapaszkodik, beteg. Nem akarok olyan egyházat, ami azért aggódik, hogy a középpont legyen [elég, ha ő van a középpontban], és végül fixa ideák és viták tömegébe bonyolódik bele. Ha bennünket valami aggaszthat és lelkiismeretünket nyugtalaníthatja, akkor az az a tény, hogy fivéreink és nővéreink olyan sokasága a Jézus Krisztussal való barátság ereje, fénye és vigasza nélkül él, mindenfajta hitközösség nélkül, ami felvenné őket, az értelem és élet minden horizontja nélkül. [Nincs egyetlen mondata, aminek tartalma ne lenne tömény ostobaság, és ne árulkodna a katolikus tan ijesztő tökéletes nem-ismeretéről, és ami ne mondana ellen a saját tetteinek: mert ő például miért hagyja ateista és zsidó barátait e vigasz nélkül?]
Remélem, hogy inkább attól való félelem, hogy hibát követünk el, az oka annak, hogy egy struktúrába zárjuk magunkat, mely nekünk a hamis védelmet adja, normákba, melyek minket kérlelhetetlen bírákká változtatnak, szokásokba, melyekben nyugodtnak érezzük magunkat, miközben kint egy éhes embertömeg vár bennünket, és Jézus szünet nélkül ismétli: „Adjatok nekik enni!” (Mk 6,37)
(A fenti fotó a Magyar Kurír beszámolójából való, és kiválóan tükrözi az egész dokumentum tanítóhivatali és katolikus komolyságát)
További cikkek a dokumentumról:
Ferenc, a pápa [?], aki felszámolja a pápaságot
Az Evangélium öröme – az MTI jelentése a Magyar Kurír honlapjáról
Feltéve: 2013. november 27.