„Ez a pápa [?] tönkreteszi egyházunkat”
(forrás: www.katholisches.info – 2013. október 18.)

„Pápa ellenes felkelésről” ír a Focus magazin újságírója, Eva Kallinger és szerkesztője, Gregor Dolak a havilap legújabb számában. Miközben Ferenc pápa [?] az egyházat „alapvető irányváltásra” készíti elő, „növekszik az ellenállás rámenős stílusa ellen”. És nem csak a Vatikánban, hanem a püspökök és katolikus csoportok között is szerte a világon. Egyúttal XVI. Benedek utáni „lappangó vágy” is felütötte a fejét.

A két újságíró a Szent Péter téren megjelenő „lelkesedő tömegről” és az istentiszteleteken való részvétel és a gyónások számának „mérhető” növekedéséről számol be. Olyan adatok ezek, melyeket idén tavasszal, közvetlenül a konklávé vége után különböző forrásokra hivatkozva állított a sajtó, amikor ez empirikusan még aligha volt „mérhető”. Azóta erről már nemigen lehetett többet hallani. A szerdai katekizmuson résztvevők száma azonban mérhetően megnövekedett. Hogy a „Francesco” név az újszülött fiúknál divatba jött-e, ezt majd az elkövetkezendő évek statisztikái mutatják meg.

Mindenesetre a Focus szerint a Vatikánban „az új pápáért [?] való nagy lelkesedés régen elszállt”. A hangulatot „mísz”-nek írják le. Nyilvánosan azonban ezt senki nem meri kimondani. Ennek oka kézenfekvő, hiszen mindannyian elbizonytalanodtak, „mert senki sem tudja, mi történik holnap vele és az egyházzal”.
     A legutolsó mélypontot a pápának [?] a vatikáni munkatársaival szemben a médián keresztül elhangzó kritikája jelentette. A híres-hírhedt Scalfari-interjú megjelenése óta a Vatikán alkalmazottai úgy érzik, hogy fejbe vágták őket. A pápa [?] a lelkesen fülelő ateista Scalfari előtt így fecsegett: „Az Egyház vezetői gyakran önimádók voltak, hízelgőkkel vették magukat körül, és udvaroncaik rossz felé vitték őket. Az udvar a pápaság leprája.”
     „A kúria – a leprások csoportja?”, teszi fel a kérdést a Focus: vagyis azon nők és férfiak, papok és szerzetesek több ezrei, akik évek, gyakran évtizedeken keresztül csendes és hűséges módon szolgálták az egyházat és a pápát. Mikor ezt mondta, Ferenc pápa [?] aligha gondolt azokra a kuriális munkatársaira, akik XVI. Benedek életét intrikáikkal és bojkottjukkal megnehezítették. Hiszen azok az új pontifikátus rajongóihoz tartoznak, és ennek létrejöttét rangjuk és lehetőségeik szerint elősegítették. [lásd a honlap cikkét: Piero Marini: Ferenc alatt „friss levegőt szívhatunk a mocsaras-büdös levegő után”]

A „szelíd pápa”-képet, aki oly kollegiálisan cselekszik, Rómában nem erősítik meg. „Nem csak a Vatikánban formálódik az ellenállás. Szerte a világon nő a rossz közérzet, erről tudósítanak a bírálók Rómában”, írja a Focus.
     Az USA-ban dühösek a pápa-interjúk miatt, mindenekelőtt a homoszexuálisok, az abortusz és a fogamzásgátló szerekkel kapcsolatban elhangzott „liberális kijelentései” miatt. A püspökök, közöttük „nyilvánvalóan a Bergoglio-választó, Timothy Dolan bíboros” is, attól félnek, hogy elvesztik a híveket, mert azok az evangéliumi szektákhoz vándorolnak. A Focus ugyan nem írja, de az US-püspökök között az a mondat kering, hogy „veszteségek akut veszélye áll fenn mindennemű nyerség nélkül”.
     Viszont arról ír a Focus, hogy Ferenc pápa [?] ellen Latin-Amerikában is növekszik az ellenállás. Ott ugyanis papok és laikusok gyakran „éveken keresztül harcoltak a kommunista és egyházkritikus hangadók ellen”. Most Ferenc pápa [?] „balra lengésétől” lerohanva érzik magukat.
     A Focus a lengyel klérus és püspöki karban uralkodó hangulatot ezekkel a szavakkal foglalja össze: „Ha ez így megy tovább, ez a pápa [?] tönkreteszi az egyházunkat”.

Ezzel szemben a németországi hivatalos egyház mottója „ujjongás”, ezt a Focus-újságírók is észrevették. Ugyanakkor az Alpoktól északra is felfigyeltek egy növekvő pusmogásra, mert a „német püspököknek”, akik eddig is „a reformok iránti követelések élharcosai” voltak, ezek túl lassan haladnak előre. Március 13. óta itt a megelégedés érzete uralkodott el, hogy a reformok „fékezőitől”, II. János Páltól és XVI. Benedektől végre megszabadultak. De most már végre tetteket akarnak látni. Az elvárásokat nagyon magasra srófolták, most viszont már csak „minimális megoldásokat” várnak a cölibátus, a papnők és az újraházasodott elváltak témában. És mi van ezek után?
     A Focus természetesen megkérdezte a láthatóan elkerülhetetlen Hans Küng-t is, aki minden olyasmi ellen kiosztogathatja bölcsességeit, ami legalább a nyomát magán viseli a katolikus egyháznak. Szavai körülbelül annyit mondanak a katolikusságról, mintha egy magányos berber a Rif-hegységben az eszkimók erkölcseiről és népszokásairól értekezne. Ezért maradjanak inkább említetlenül.

A továbbiakban a Focus egy XVI. Benedek iránti „lappangó vágyról” is beszél, miközben a kúria egyik munkatársát idézi: „A német Szentatya ösztönzött bennünket érveivel”. Ennek most vége van.
     A Focus teológiai viták hiányáról is beszámol, azaz e pontifikátus teológiai mélységeinek hiányáról. Ezt a kritikát mindenekelőtt a katolikus egyetemeken fogalmazták meg szerte a világon, mindazonáltal „természetesen csak nem-hivatalosan”.

A Focus-újságírói szerint a Vatikán „forrong”. „Ugyan mit jelent itt az új szerénység”, idéznek egy kuriális alkalmazottat. A pápa [?], aki visszautasította a pápai lakást, „időközben már egy egész emeletet elfoglalt a vatikáni Santa Marta vendégházban. Ha az apostoli palotában levő pápai lakosztály méretéből levonjuk a nagy kápolnát, akkor az új nem sokkal kisebb, mint a régi lakás”.
     Különösen a házirend váltja ki a legtöbb kritikát és értetlenséget. Ferenc pápa [?] kijelentette, hogy nem akar elzárva lenni, emberek között akar élni, mindenkivel beszédbe elegyedni. [lásd a honlap cikkét: Bár katolikus pap vagyok, de „nem tudok egyedül élni”]
     Ezzel szemben a valóság másképp néz ki, írja a Focus: „Mert a Santa Marta vendégházban nem szabad a pápához [?] közeledni, még köszönni sem szabad neki”.


Giuseppe Nardi összefoglalója után leközlöm egy NOM-os olvasó véleményét Bergoglio-ról:
     „Rosszul vagyok attól, ahogy a katolikus egyházból szociális intézményt akar faragni, ahogy eltereli a figyelmet arról, hogy mi lenne az ő munkája: minden ember üdvösségén dolgozni, nem a vízbe fúlt menekültekkel foglalkozni és a szegények pápájának kikiáltani magát, miközben egy gazdagnak meglehet, mindenkinél nagyobb szüksége van arra, hogy közvetítse neki Jézus tanítását, hogy ne kárhozzon el. A színlelt alázatosságáról már ne is beszéljünk. Miközben Szíriában bicskával, Egyiptomban pedig a nyílt utcán lincseléssel ölnek katolikusokat.”


A katholisches.infon március 28-án közölte Claudia Jakober írását a régi és az új pápai rezidenciáról. Ebből való a következő részlet. „Miből állnak a pápai helyiségek, amiket az új pápa [?] olyan demonstratív módon visszautasított? A pápa lakása 10 helyiségből áll: egy előtér/folyosó, egy kis iroda a titkárok számára, egy könyvtár/tanácskozó szoba, a pápa dolgozószobája, egy magánkápolna, mely messze a legtöbb helyet foglalja el, egy fürdőszoba, egy orvosi szoba szükség esetére, egy étkező, egy lakószoba és egy konyha.
     2006-ban felújítottak minden áramvezetéket és a konyhát, ami már évtizedek óta esedékes volt. Az 1930-as években a pápai szobák mellé néhány mini-lakosztályt alakítottak ki a pápai háztartás tagjai számára. XVI. Benedek pontifikátusa alatt Georg Ratzinger-nek is volt itt egy kis lakosztálya.
     A helyiségek a 16. század – ekkor épült a palota – mércéjének megfelelően tágasak, de kifejezetten szerények, hogy ne mondjuk, régimódian berendezettek, mert a pápák nem követik a divatot. Kinek tetszene ma vajon XVI. Benedek hálószoba berendezése? De ő alázatosan elfogadta.

A pecsétek feltörése után Bergoglio kijelentette, hogy neki a pápai helyiségek túl nagyok. A pápai lakosztályt – nyilván az ő utasításai szerint – átépítették, de ezt sem fogadta el, hanem úgy döntött, hogy a vendégházban marad.
     Olcsóbb egy szállodai szobában lakni, mint a saját lakásban? És az átalakításokra kiadott pénz? A személyi titkárok, a pápai titkárság, és más munkatársak, beleértve a biztonsági személyzetet, részére szobákat kellett a vendégházban berendezni. Minden improvizáltnak, provizórikusnak és ezzel nyugtalannak hat, mintha az új pápa [?] csak átmenetileg lenne Krisztus helytartója.

(Az első három képen az „igazi” pápai lakosztály (alapterv, hálószoba, dolgozószoba), aztán a vendégház bejárata, és kápolnája)


Feltéve: 2013. október 26.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA