Maeßen atya azt mondta, hogy a mai katolikusok nem ismerik már vallásukat, és ezért az nem érdekli őket, ha a dogmákban csúsztat az egyház. De ha majd az erkölcsi kérdésekben tagadja meg önmagát, akkor fel fognak lázadni. Nos, ebben nem tudok Maeßen atyának igazat adni.      Hiszen a keresztény erkölcs nem önmagában létező valami, hanem Krisztus tanításának szoros következménye, mely a dogmákkal, Krisztus Egyházának tanításával áll vagy bukik. A Tízparancsolat második táblája a hét parancsolattal csak az első tábla három parancsával kapja meg tekintélyét, szilárd és örökérvényű vonatkoztatási pontját. Bergoglio nem magától lett pápa [?]. Bergoglio-t bíboros-társai tették pápává. Bergoglio-t valaki egyszer pappá szentelte, aztán mindenféle vezető egyházi tisztségbe helyezte, aztán püspökké szentelte, aztán érsekké nevezte ki, majd végül bíborossá kreálta. És lehetséges pápa-utódnak kiáltotta ki, és annak is tartotta immár nyolc éven át. Amit tehát most Ferencként tesz és mond, azért nem egyedül ő viseli a felelősséget, hanem mindazok, akik ide juttatták. És akik most is hallgatnak. Amikor Bécs bíboros-érsekét a média homoszexuális zaklatással vádolta, az osztrák hivatalos katolikusok lefeküdtek a Stephansdom előtt a földre, hogy az érsek ne tudja megközelíteni székesegyházát. Csak ezután mondott le. Ha a mai katolikusokban egy szikrája lenne még a hitnek, akkor nem akadna senki, aki Ferencet rajongva köszönti a Szent Péter téren, sőt akkor a jogos vallásos felháborodás olyan nagy lenne, hogy megrengetné a vatikáni Santa Marta vendégházat. A zsinatra, VI. Pál, II. János Pál és XVI. Benedek pápaságára azért volt szükség, hogy a katolikusokból előre megfontolt szándékkal kiirtsák a hitet, a vallásosságot, a katolikus érzületet. Még nyolc évvel ezelőtt sem lehetett volna Bergoglio-t rászabadítani az egyházra, mert még nem került sor az utolsó akcióra, még nem történt meg a tradíció szétrombolása, az ú. n. konzervatívok elaltatása, melynek Ratzinger bíboros volt már korábban is a nagymestere, és nyolc éven keresztül végérvényes végrehajtója. Amiket most Ferenc összevissza beszél, az az, amit a mai egyház hisz, gondol, érez. Senki nem tehet tehát szemrehányást ezért egyedül neki.      Minden katolikus felelős a maga módján ezért a helyzetért. A NOM-t szó nélkül elfogadó és celebráló papok, a kézbe, állva áldozó hívek. A nadrágot és szemérmetlen ruhákat, például spagetti felsőt viselő katolikus nők, az ezt szó nélkül tűrő papok. A gyáva, megalkuvó, mindig csak szeretetet és megértést követelő hívek stb. stb.      Vagy például a Ferenc hallgat az abortuszról és homoszexualitásról, és ezt helyesnek is tartja cikk szerzője, aki világos, igaz cikke után egy nappal már megint – mert hogy eddig is ez volt a szokása – egyfajta hűségnyilatkozatot írt Ferenc mellett. A csaknem 90 éves May professzor pedig például azzal, hogy Benedek lemondása utáni interjújában dicsőítette Benedeket, és azt mondta, hogy minden feltétel nélkül ragaszkodnunk kell a konklávén megválasztandó pápához és Rómához (lásd a Kirchliche Umschau-ban megjelent interjúját), miután előtte egyébként elmondta, hogy az egyház emberi erővel menthetetlen. És felelős az FSSPX, mert egy tál lencse reményében elárulta korábbi önmagát, a tradíciót (ezzel kapcsolatban lásd a következő cikket). Felelős minden hívő, például azzal … no de ez most nem az a pillanat, hogy újra kezdjem a régi nótát: „Aki kicsiben hű, az nagyban is az”, vagy ahogy Williamson püspök úr kifejezte: „Ha a nők megint csak szoknyában járnának, az egyház újra katolikus lenne.” És a legfontosabb: aki vállalja ezzel az újegyházzal a közösséget, vagy pláne most keresi vele a közösséget (mint az FSSPX), annak azzal is tisztában kell lennie, hogy ezzel azokat az ideákat is elismeri és felvállalja, amit ez az interjú tartalmaz (akármennyire nem tetszenek neki egyébként). Emlékeztetőül egy évszám: 1846. szeptember 19-én jelent meg Szűz Mária La Salette-ben. La Salette legfontosabb üzenete pedig így hangzik: „Róma el fogja veszíteni a hitet, és az Antikrisztus székhelyévé válik.” Ferenc kormányprogramja szintén szeptember 19-én látott napvilágot. Mint legkésőbb Szent Ágoston óta tudjuk, a világon nincsenek véletlenek, mert ha lennének, az bizonyíték lenne Isten nemlétére. Feltéve: 2013. szeptember 22. Kiegészítve: 2013. szeptember 23.